Adni és kapni olyan egyszerű... és nem kellett megvásárolni hozzá semmit! (beszélgetős fórum)

Biztos vagyok benne, hogy nem olyan jó, de abban is biztos vagyok, hogy mindenkiben van valami jó. És ha azt elő lehet hozni, akkor elő kell. Lehet, csak dacos és a sok elmúlt idő miatt, talán már nem is mer közelíteni.

ja és a nevét is tudom :)

Igen úgy tűnik megérdemlik, de lehet a lányban csalódni fogsz ha megtalálod, lehet ő nem olyan jó ember :S

Tudom a várost konkrétan. címet nem

Kb. tudod, hol él a Leány?

Igen, már gondoltam rá... Persze nem akarok senki magánéletébe belegázolni, hiszen biztosan a hölgy is másként látja a dolgokat és semmi közöm az életéhez, csupán szép szóval el szeretném neki mondani, hogy ha valahis is - a 10 év alatt - megfordult a fejében, hogy mi lehet a szüleivel, akkor ne halogassa a döntést... bármi is volt,én úgy látom, ezek az emberek megérdemlik a törődést és főként attól, akitől nagyon hiányzik.

A lényeg az egészből, ami nekem (is) sokat jelent, hogy örömet szereztem nekik, csupán azzal, hogy elmentem hozzájuk és pár órát velük voltam, illetve voltunk, mert a férjem is jött. Hazafelé nemigen tudtam beszélgetni a párommal, annyi minden kavargott bennem... leginkább ők ...

Köszi. De most azt vettem a fejembe, hogy megkeresem valahogy a lányukat... Facebookon nem találtam sajnos.

Már így is sokat segítettél, Te egy igazi nemes lélek vagy :)

Jó pár éve, hogy megismertem egy szüleim korabeli házaspárt, akik anno kiskutyát vittek el tőlem. Akkor egyszer-kétszer küldött e-mailt a néni a kutyusról, de egy idő után ez persze abbamaradt. Évek teltek el. Idén februárban nagyon meglepődtem, amikor újra levelet küldött a kutyáról és persze válaszolva neki, levelezés kezdődött köztünk. A néni hetente töbször is írt. A leveleiben általában a kutyusokról beszélt, most éppen 10 db kistestű kutyával élnek a férjével ketten. Hamar kiderült, hogy a lánya annyi idős, mint én és közel 10 éve nem látták, nem tartja velük a kapcsolatot :(. Jó pár levélváltás után meghívott magukhoz, bár több mint 100 km-re laknak tőlünk, ezen a hétvégén elmentünk meglátogatni. Annyira örültek, mintha a lányuk tért volna haza:) Elég sokáig ott voltunk, végig tudtuk miről beszélgetni és persze elmondta a néni, hogy mennyire fáj nekik, hogy az "egyszem" lányukat nem látják, nem keresi őket. Amikor elköszöntünk, sírva búcsúzott és arra kért, hogy máskor is menjünk. Nagyon megható volt! Legszívesebben megkeresném az egyetlen lányukat és megkérném, hogy menjen haza a szüleihez. Addig amíg még vannak! A néni 70 éves, a férje 72. Nagyon aranyosak. Nem tudom ki hibázott, hogy így megromlott a kapcsolatuk, de úgy szeretnék segíteni nekik valahogy...