Aludjunk együtt, vagy ragaszkodjak az eddigi rendhez? (beszélgetős fórum)

Köszönöm a tanácsokat, próbálkozom, bár mindenki mást mond...

Most úgy állunk, hogy tegnapelőtt éjjel velem aludt, hajnalban legurult az ágyról. Nem ütötte meg magát, de eléggé megijedt. Délután Ő maga mondta, hogy jobb neki a gyerekágyban, ahonnét nem esik le, közel 3 órát aludt délután minden gond nélkül a saját helyén.

Ezek után este megbeszéltük, hogy a saját ágyában fog aludni, 3/4 órás hisztit csapott nagy sírással ahogy azt kell... az elején lehetett érezni, hogy mű, elég nehezen ment a sírás, még nevetett is közben, de aztán csak belejött... Végülis sikerült megnyugtatnom és végül a saját ágyában aludt el. Ettől függetlenül reggel mellettem ébredt, állítólag rosszat álmodott (annyira nem lehetett nagy baj, mert nem sírt - ha sír, arra tuti felébredtem volna)... szóval felébredt éjszaka és miközben én aludtam szépen óvatosan átjött...

Köszönöm szépen a sok választ :)

Ma nem aludt itthon, én dolgoztam éjszaka, a lányom a szüleimnél volt. Ott simán aludt, nem ébredt fel és nem is voltak rossz álmai.

Végülis megbeszéltem a férjemmel is, Ő azt mondja, hogy ha kéri akkor aludjon mellettem (persze nem fogom külön ajánlgatni a lehetőséget, csak ha magától eszébe jut kérni) illetve ha nyugtalan éjszaka, akkor is. Ő azt mondja - és én is egyre inkább így gondolom - hogy éjszaka nem ébredne fel és nem sírna ha nem lenne tényleg szüksége a közelségemre.

Ha tartósabban úgy alakul, hogy nem alszik nyugodtan egyedül, akkor kell vennünk a szobájába valami olyan fekhelyet, ami elég nagy ahhoz hogy mellette legyek, de remélem idáig nem jutunk el...

Biztosan abban is van igazság, hogy később nehéz lehet visszaszoktatni, de az elmúlt három éjszakán a szobájában tartani is nehéz volt, csak sírt és nehezen nyugodott meg... szóval most sem könnyebb, nem akarok még ebből is feszültséget, így is épp elég változás volt mostanában a kis életében...

Ismerős helyzet... Nálunk ugyanez volt.

Lányom szépen aludt a saját szobájában 8 hónapos korától egészen 3 éves koráig. Először csak akkor aludt velem amikor beteg volt, aztán egy idő után azt vettem észre, hogy a saját szobájában már nem is alszik. Engem nem nagyon zavart a helyzet, sőt még örültem is, jó volt összebújva aludni mivel a férjem állandó éjszakás, így én sem egyedül aludtam. Szabadnapjain a férjem meg a lányom szobájában aludt... Eleinte működött, hogy amikor apa otthon van, mindenki a helyén alszik de nem sokáig... Végül azt vettem észre, hogy másfél éve nem aludtam a férjemmel...

Nem törvényszerű, hogy ti is így jártok de nálunk is így kezdődött. Muszáj egy határt szabni mert utána csak rosszabb lesz.

Nehéz volt a lányomat visszaszoktatni, mindenféle trükköt bevetettem de sikerült. :-)

Hát azért egy betegség más mint ez szerintem.

Persze én csak ismerőseim tapasztalatát tudom. Az én fiam még csak egy éves. Azt tudom, hogy ő soha nem jöhet az ágyunkba aludni.

Sokat aludtam a gyermekemmel akkor, amikor beteg volt. Nem volt gond a leválással...

Az nálatok más kérdés lesz, ha itthon lesz a férjed és akkor is szeretne melletted aludni... :)

Az első két éjszaka még én is biztos voltam benne... csak kezdem én is nehezen viselni, hogy a heti egy végigdolgozott éjszaka mellett még az otthon töltöttek is nyugtalanok, kb. két óránként keltem hozzá, és alkalmanként fél órát vigasztaltam meg győzködtem, hogy maradjon az ágyában... Néha teljesen kiborult, amikor kijöttem, akkor csak sírva ült az ágyában... pedig alapból nem hisztis, kiegyensúlyozott gyerek.

A reggelek szörnyűek lettek, mert nem tudtam időben kelteni, így nem maradt idő reggelizni (ahhoz hogy én fél 8-ra a munkahelyemen legyek, neki legkésőbb 3/4 6-kor kelnie kell, fél 7 körül kell elindulnunk otthonról az oviba), sürgettem szegényt egész reggel, aminek csak rosszkedv és sírás volt a vége... ma reggel teljesen kisimulva ébredt, egészen más volt a hangulat.

Az biztosan nem könnyű neki sem (nekem sem) hogy Apa nincs itthon, bár ez hónapok óta így van.

Hogy beköltözzek a szobájába, az elég nehéz ügy, egyrészt pici a szoba, másrészt annyira kuckós az ágya, hogy szinte mellé sem férnék... még ha egy matracot leteszek, akkor sem tudok a közvetlen közelében lenni... de megfontolom, hogyan tudnánk megoldani...

Esélyes, hogy a terápia miatt van, de teljesen járatlan vagyok ebben a témában, szóval csak tipp. De ha ez van a dologban akkor én engednék a kérésének.

Ami az együttalvást illeti, nálunk nem alszik a mi ágyunkban, így megmarad ez a mi intim szféránknak. Viszont mikor a gyereknek megvettünk a "nagylány" ágyat, úgy választottuk ki, hogy nagy is legyen, széles is, hogy mikor "helyzet" van akkor én alszok a gyerek ágyában.

Szerintem simán az viseli meg, hogy az apja nincs otthon. Nálunk ha elutazik a férjem, akkor hisztis az első pár napban, aztán hisztis mikor hazajön, mert az is valami változás, és nehezen viseli.

Nyilván egyszerűbb, ha veled alszik, de én a helyedben esetleg inkább a szobájába "költöznék" mondjuk egy szivacsra, vagy egy ágyra ha megoldható. Így apa sem lesz kitúrva. Persze megérti, de ha már hónapok óta ott fog aludni nálad, akkor az lesz a természetes neki, és úgy fogja érezni, hogy ő van kitúrva, ha Apa hazajön:p

Kislányom 4 és fél éves, eddig minden probléma nélkül aludt a saját szobájában a saját ágyában, igaz nyitott ajtónál és éjszakai fény mellett, de szépen végigaludta az éjszakát, mese-szeretgetés után egyedül aludt el.

Az utóbbi 3 éjszaka kb. 2 óránként sírva ébredt, hogy rosszat álmodik. Tegnap már éjfélkor úgy döntött átjön mellém, és ezentúl szeretne is mellettem aludni. Végülis engedtem neki, szépen nyugodtan aludt reggelig, jókedvűen kelt stb. de nem tudom, jó lesz-e ha tartósan így marad, vagy ez magától vissza fog állni?

A történethez tartozik még, hogy néhány hónapja a férjem tarótsan külföldön dolgozik, kb. 4-5 hetente van itthon néhány napot-egy hetet. Nem szeretném azt sem, ha teljesen kitúrná Apát a helyéről, azt már előre megígértettem vele, hogy ha Apa hazajön, akkor Ő visszamegy az ágyába...

A másik, hogy január óta járunk vele alapozó terápiára, aminek sajátossága, hogy közben mindenféle regressziós tüneteket produkálhatnak a gyerekek, gyanakszom erre is, hogy talán most éli át a szeparációs szorongást, ami akkor amikor ideje lett volna, nem jelentkezett nála... most mindenhol kicsit nehezebben válik el tőlem, lehet hogy emiatt van ez az alvás gond is...

Amióta apa kint van, kb. heti egyszer egyik vagy másik nagyszülőnél alszik, amikor nekem ügyeletem van éjszaka. Ott nincs gond, legalábbis eddig nem volt, szépen végigalussza az éjszakát, csak otthon akar velem aludni...

Nem akarok már vitatkozni vele, szívem szerint engedek a kérésének, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jót teszek hosszabb távon...