Megőrüléstől való félelem (beszélgetős fórum)
Helló!
Még ez a fórum működik?
Huhu de hányszor van éjszaka,a pánik és a depi mellett. 3 éve már teljesen a padlón vagyok.Este ,éjjel rosszabb.Nappal nem annyira.
Ha valaki még van így vele priviben szivesen beszélgetek vele. ha persze akar.
Még leírnék egy történetemet anno 10 éve
16 17 éves lehettem elég komoly pánik rohamaim voltak, féltem emberek közé menni, valaki hozzám szólt rák vörös voltam. Nagyon ciki volt, kicsit később ugye meg lett a jogsim, volt, h mentem a falunkban kocsival és csak megláttam egy lányt aki arrogáns gőgös és ki ha ő nem vol olyan remegés jött rám, kezem lábam ugy remegett mintva kocsonya, levert a víz, pedig elég volt csak meglátni őt. Aztán ugye befejeztem a sulit, még a nyáron elmentem egy gyárba dolgozni, ahol ugye egy elég beképzelt 35 körüli nőhöz osztottak be, aki jocskán éreztette velem, h hol a helyem, ott is folyton rámtörtek ezek a remegések, főleg ha még meg is láttam azt a fiút aki zetszett ott
Na akkor végem volt, elég volt csak meglátni es már rák vörös voltam. Aztán erőt vettem magamon, és elmentem pszihologushoz, sajnos pénzem nem volt fizetni, mert ugye azt a munkát ott hagytam, akkor az tűnt megoldásnak ha elmenekülök. Szoval igy csak egyszer sikerült elmennem, mert utána már nem tudtam volna fizetni.
Akkor is bújtam a netet, h mitől lehet ez. Megpróbáltam fejben rendet rakni. Rájöttem, h kemény önbizalom hiányom volt, valahogy kevesebbnek éreztem magam a többi embernél, mindig az járt a fejem, h ki mit gondolhat rolam, mindig ugy csináltam mindent, h másnak jo legyen. Végül ezt lerendeztem, beálltam a tükörbe és mondogattam magamnak, h erős önbizalommal teli nő vagyok, és ugyan annyit érek mint más. Aztán ezt a dolgot megpróbáltam elengedni. És lám lám egyszer csak azon kaptam magam, h már nem vagyok rák vöròs ha hozzám szólnak, el tudok beszélgetni emberekkel, idegenekkel ismerkedtem.Persze nem egy hét alatt történt mindez. Csak a lényeg az, h akkor is elengedtem ezt a dolgot, nem kutakodtam a neten, nem koncentráltam erre, és tényleg láss csodát elmúlt. Szerintem most is ez a megoldás.persze én is nagyon megijedtem ezektől a gondolatoktol, de erősnek kell lenni, és el kell engedni, ha akkor sikerült, most is sikerül.
Neked is sikerül, csak kitartás.
Szia Babi
Hát elég változatos, de főleg agresszívak szoktak lenni, és mindig azokra irányult akiket szeretek.
Megpróbálok múlt időben beszélni róla, mert már nem érzem annyira erősen.
Rengeteget olvastam róla, és tényleg minél jobban félek annál jobban jönnek ezek a gondolatok. Megpróbáltam én is beszűkíteni az életem, h kerüljem a családom, nehogy kárt tegyek bennük. De rájöttem, h ezzel rontok el mindent. Féltem elmenni a nővéremhez akinek 3 kicsi gyereke van, attol féltem mindig, h majd késsel fogom leszúrni őket, szörmyű leírni is nem még ilyen bevillanásokkal élni. Szóval erőt vettem magamon és elmentem hozzájuk egy hétre, semmi nem történt. Először kerültem, h egyedül legyek a gyerekekkel, de ezzel is szembe néztem. Volt, h nem mertem hazajönni munkából, mert attól féltem, hogy a párom fogom leszúrni. Ez sem történt meg pedig vacsorakor ott volt a kés az asztalon.
A megőrülésnek pedig folyamata van, járok pszichoterápiára és mondta a doktornő, h az sem ugy működik, h valaki egyik napról a másikra megőrül és elveszti a tudatát.Szóval annak is előzménye van. Nekem is néha még ott a gondolat a fejemben, hogy uristen mi lesz ha...
Ilyenkor arra gondolok, h arrol már ugy sem fogok tudni, előre nem izgulhatok valamitől amiről azt sem tudom, h be e fog következni, és ilyenkor elmúlik ez a félelem.
Azt is olvastam ezekről a gondolatokról és késztetés érzésről, h elfojtott düh okozza, és mindig olyan emberek akik a légynek sem tudnának ártani.
Én olyan tipusú nő vagyok aki bizony a béke érdekében hallgat, elég akaratos párom van. Most azon vagyok, h igen is kiálljak magamért, és ha valami nem tetszik akkor azt bizony ki mondom, nem folytom magamba. Szóval tényleg lazán kell felfogni. Bár ezt egy szorongó embernek nehéz mondani. Tudom milyen az mikor a hírekben valami szörnyűséget hallottam és egész nap attol paráztam, h mi lesz ha én is megteszek ilyet, vagy amikor a koléga nőm a skizofrén nagybátyáról beszélt hetekig attól rettegtem, hogy én is az leszek, figyeltem magam, hogy nem hallok e hangokat. Vagy ha a környékünkön valaki öngyilkos lett attól féltem, h mi lesz ha én is egyszer megteszem.
De rájöttem, h mindig a mi lesz ha dolgok tartottak félelemben, és így nem élhetünk. Először tényleg rá kell jönni, h miért történik minden. És onnantól könnyebb, Szorongást kell leküzdeni
Remélem, h sikerül neked. Ne haragudj, h ennyire hosszú lett, de annyira jol esett kiírni magamból.
Rencsu
Nalam ugyanez... :-(
Milyen agressziv kenyszergondolataid vannak?
Sajnos nagyon is jol ismerem ezt az erzest.
Megbenit a megorulestol valo felelem es tele van a fejem olyan gondolatokkal, hogy mi lesz, ha magamban vagy masban kart teszek, mert elveszitem a kontrollt onmagam felett. Szoval kuzdok a kenyszergondolatokkal is rendesen.
Néhány javaslat:
- családorvosnál voltál? Ha nem, keresd fel, biztos van olyan készítmény, amit babavárás alatt is szedhetsz. Nem vagyok gyógyszerpárti, de ha kell, akkor kell!
-nyithatsz titkos naplót, ahová leírhatod a gondolataidat, így azokkal nem kell egyedül megküzdened.
- néhány helyre ragaszd ki a lakásban, hogy minden rendben van és rendben is lesz), hallgass olyan zenét, amely megnyugtat.
Látod ez a baba szinte csodával határos módon téged választott és meg akar születni.
Ja és tudd, hogy aki máskor stabil, az is babaváráskor aggódni, szorongani kezd. Új és szokatlan helyzet, természezes, hogy félsz.
Mégis nagyon félek, olyan gondolatok gyötörnek már pár hete. Sokszor olyan belső remegést és félelnet érzek, és még az okát sem tudom, hogy miért, ilyenkor hányingerem van és kifutnék a világból érzésem, és azt érzem, h na most fogok megőrülni :(
Aztán mindig lenyugszom valahogy. Érdekes, h környezetem nem vett eddig észre rajtam semmit.Nagyon félek a pszichés betegségektől, már szinte szorongok.Féltem ezt a picit, mert így hogy legyek kieegyensújozott anyukája, Istenem tele vagyok mi lesz,ha...kérdésekkel.
Mielőtt elitélnétek, hogy miért vágtunk bele a bébi programba, h ennyire szorongó vagyok, tavaly volt egy nőgyógyászati műtétem, és az orvos szerint lombikkal lehetett volna csak baba, nagyon pici volt az esély, h természetes úton megfoganjon.
Ha már viszont jön a pici, egészséges gondolatokkal és boldogan szeretném őt várni nem pedig mindig a fájdalomig feszült izmokkal a szorongástól és folyton pityeregve.
Eddig szedtem gyógynövémyes nyugtatót, de a pici miatt már nem merem bevenni azt sem.
Hogy tudnám a gondolat menetemet átformálni, mindig a mi lesz ha...dolgokon paráztam, hogy tudnám megtanulni, h csak a pillanatnak éljek és ezt élvezzem?! :(
Szia
Még nem, szeptember 5 re van időpontom pszichologushoz.
Ma viszont kiderült, hogy babát várok, régóta próbálkoztunk már meg is lepődtem nagyon, kavarognak bennem az érzések, petsze örülök, de félek így belevágni.
Sziasztok
Él még ez a fórum?
Nagyon el vagyok keseredve :(
Most én is úgy érzem , hogy meg bolondulok, ráadásul nekem agresszív kényszergondolatok is társulnak hozzá.
Kiváncsi lennék a fórum indítójára, hogy hogy van azóta, vagy a többiekre.
Szia Zahra3.
Én kapásból pszichiáterhez mentem, mivel 6 hónap vergődés után rájöttem, hogy magam ehhez kevés vagyok és kell valami gyógyszer, azt pedig pszichológus nem írhat fel. Kaptam 2 féle gyógyszert, végül a szorongásoldót is elkezdtem szedni. Azt lesz majd kritikus elhagyni a leállási időszakban. Ma már vannak jobb napjaim is. Igaz elég idő eltelt már, hogy beépüljenek a gyógyszerek a szervezetembe. Úgy néz ki használ. ( el ne kiabáljam) Kérdésedre válaszolva próbáltam a kineziológust és sok minden egyéb alternatív megoldást, de nem segített. Ez viszont egyéntől függ szerintem. Lehet, hogy másnak segít.
Tényleg igaz a mondás, hogy magadban kell lerendezni illetve elterelni ezeket a problémákat, de nekem már kellett a gyógyszer is hozzá. Valószínűleg későn ismertem fel a problémákat ezért kellett már az orvosi segítség. Ha kicsit jobban figyelek magamra az első tünetekkor vélhetőleg az alternatív megoldások is gyógyulást hoztak volna.
SZia,
Ne haragudj, de csak most olvastam amit a fórumban írtál, anno én indítottam, nálam ez a pánikbetegség 7-8 éve kezdődött, akkor nálam is átment ilyen kattogásba, hogy meg fogok őrülni és nehogy én is bántsak valakit. Aztán kaptam gyógyszereket és ezek így el is tűntek egészen idén májusig, mikor teherbe estem hirtelen leraktam a gyógyszereket és sajnos előjöttek ezek a tünetek kicsit erősebb formában :(
Aztán sajnos az a baba el is ment az 5. héten. Na utána ami volt azt nem kívánom senkinek, újra visszavettem a gyógyszereimet, kicsit jobban is lettem. Most augusztusban újra terhes lettem, a pszichológus és a védőnő tanácsára csökkentett módban de szedem a gyógyszereket, néha jönnek elő furi gondolatok, de akkor el kell terelni. Én így szoktam.
1. Vígjáték sorozatokat nézek
2. Elkezdek szép emlékeket felsorakoztatni és végigjátszani magamban
3. Angolul fordítgatok magamban (ez szokott jól beválni, mert agyalni kell)
De híreket nem nagyon merek ám nézni :(
Írj ha gondolod, én megértelek teljes mértékben. Remélem sikerül meggyógyulnod.
Már írtam is:-)
Felvetettem egy ötletet is.Egységben az erő:-)
Már éppen csodálkoztam,hogy hívtál és nem jöhetek.
Jössz egy százas csomag papirzsepivel:-)
Véletlen elutasítottam :(
Jelentkezz légyszi mégegyszer.
Ímhol valék Kedves Nikink :-)
Azt írta,sikeresen jelentkeztem :-)
Neked is!
Várunk
Jövök kedvesek,hogy is hagynám ki az ilyen aranyos hölgyecskéket.
Vendégsereg volt tegnap,tegnapelőtt.de azért gondoltam rátok:-)
Kellemes vasárnapot nektek.:-)
jelentkeztünk !
Dew-i gyere te is, hiányozna a kedvességed!