Imádom a gyerekemet! (beszélgetős fórum)
Igen én is imádom, Marcell 5 éves, és olyan okos, nyugodt baba, pont olyan mint a vele töltött terhességem volt.
Nem tudok mai napig betelni a látványukkal, imádom őket. (4 és 2 évesek)
Élek-halok a kisfiamért Ő a mindenem,na meg a papája!:)Pár év múlva szeretnénk még egy babót!Remélem sikerülni fog!Addig igyekszünk mindent megadni a kisfiúnknak és elhalmozni a szeretetünkkel!
A Kislányom az ÉLETEM ÉRTELME! Ő érte érdemes élni létezni! Emlékszem hogy mikor a pocimba volt és az első ultrahangon meghallottam a szívverését csak potyogtak a könnyeim és ma sincs másképp,ha a mellkasára teszem a kezem vagy ha ölelésnél érzema bőrömön a pici szuszogását..........leírhatatlan érzés!!!
mindhármat mert édes srácok.
én is
iwiwen csináltam picikori képet róla ahogí nől fől,nem sok kép csak pár darabb,mert most lesz 12 éves!!!
és képzeljétek,tegnap mondtam meg neki,hogy ki az ő igazi apukája! (hozzá teszem,nem pasiért dobtam ki az apját! nem volt senkim!)
és az én életemnek,mindene a nevelő apukája,ki 9 éve van velünk!!! ♥imádom őket!!♥
cicaanya, így rám keresel és egy cica kép van fent én vagyok nézzétek meg én büszke vagyok rá és rájuk!!!
aki akar be is jelölhet ;)
ráadásul azóta kettő van...amióta kiírtam...persze mit lehet erról beszélni ?:)
Aranyos topic, és pozitív töltetű:))))))))))
Én is imádom őket!:)))))))))))))))))))))))
Amikor még csak egy gyerekem volt, azt gondoltam, senkit nem fogok úgy szeretni soha, mint őt. Féltem második gyereket szülni, mert nem tudtam elképzelni, hogy tudom majd ugyanúgy szeretni, mint a Nagyot. Azért szültem csak, hogy NEKI legyen testvére. Utána, amikor megszületett a Kicsi, ijedten tapasztaltam, hogy őt még jobban szeretem és a Nagy egy kicsit háttérbe szorult. No, kb. most értem el odáig, hogy talán egyforma intenzitással szeretem őket, még ha a megnyilvánulási módok mások is.
A férjem is szeretne még egyet, de az ikrek még nagyon kicsik ahoz, hogy most még egy baba jöjjön. Szerintem jövőre rástartolunk a témára élesben!
Ne nekünk mond,hanem a férjednek:))))
Az én lányaim is imádni valók! Mindhárom másért. A nagylányom, Rebeka (8 éves) hihetetlenül kedves és jószívű. Anna lányom (8 hónapos) nagyon komoly, nyugodt baba, aki ha a kezébe vesz valamit azt olyan alaposan és elmélyülten tanulmányozza, hogy nem zökkenti ki semmi. Sára baba (8 hónapos) izgága, érdeklődő, pörgő és életvidám.
SZERETNÉK MÉG EGY GYEREKET!!!!!!!!!!!!!
En is imadom es ezt erzi is es nagyon nehezen tudok neki parancsolni. (5eves)
tiririri....mindig ilyenkor kell írnom, mikor egyedül vagyok es a pici alszik, és nem lehet puszilgatni, mert felébred....
kis minimanócska nyunyó
imádom...imádom...imádom a két nagy fiamat és várom az unokámat aki még nincs,de már nagyon várnék.
Sziasztok!
Én csak szeretem őket, vagyis nem is tudom leírni, hogy mit érzek irántuk. Tény, hogy büszke vagyok rájuk. Az unokáimat viszont imádom!
Sajna a férjem rengeteget dolgozik,hogy fenntudjuk tartani magunkat.Álltalában vasárnap délután ér rá,akkor meg örülök hogy együtt a család.Elég sokan megfordulnak nállunk,úgyhogy nállunk megy a kávézgatás.Az a baj ha egyedül vagyok valahol nem érzem jó magam!Lehet hogy igazad van hogy sűrűbben kellene elmennem,csak így nemolyan egyszerű hogy nincs akire nyugodtan rábizhatom a léánykámat.
Imádom a gyerekeimet!!!! A kislányom mindenben a jobb kezem. A kisfiam pedig a gyerekszörny, aki most fedezi fel a világot, és persze az érdekli a legjobban, mindig, amit nem szabadna.:)) De ez így van jól.
Ahoz varázsgömb kellene és az még nekem sincs ,sajnos:))
Azért néha,ha a férjed besegítene a vigyázásba,öltözz ki csinosan és "vidd le a kutyát sétálni",vagy beszélgess egy kicsit a barátnőddel egy kávézóban...vagy ilyesmi,az bizton nem fog ártani:)
Úgy gondolom hogy ebben a 3 évben teljesen az ővé vagyok.Majd utánna kezdem építgetni megint saját magamat.
Sokszor gondolok rá ,hogy lehet hogy nemjó amit csinálok,de ő az életem!Jó lenne előre látni hogy hogy lenne jó!
Vigyázz,nehogy visszaüssön ez a hozzáállás!
Magadnak is meg kell adnod amire szükséged van.
Én annyira boldog voltam mikor megszületett,hogy mindenkinek sírva mutogattam.Azóta sem változott semmi.Teljesen alárendeltük magunkat.Egyszerűen imádjuk minden mozdulatát.Pedig előtte egyáltalán nem így gondolkoztam.Azt hidtem kemény szülő leszek és amit akarok az úgyis lesz.Nemegészen így sült el a dolog.Ő a főnök,én meg imádok a szolgája lenni.
Én is!De ez a normális,nem?!
Imádnivaló minden kicsi porcikájuk :)) az én két kicsi fiacskám :)))))
Én rajongom értük.A nagyobbik fiam az én csodám,amit az égtől kaptam,és ha rosszra fordul a sorsom,ránézek és tudom,Isten figyel,szeret engem és csak hinnem kell benne.A középsö fiam egy ajándék,hisz olyan mintha magam látnám,és ha szomorú vagyok csak ránézek és máris együtt nevetünk. És a lányom?Ő az én én fényes csillagom aki a megnyugvást hozta el a számomra,mert ha ránézek bármi is bántson elfelejtem.
További ajánlott fórumok: