Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Amputált nők fórum

Amputált nők (beszélgetős fórum)


2010. szept. 30. 15:32

Sziasztok!

Régóta olvasom a fórumot és szívesen ismerkednék a témában érintett lányokkal. Már volt egy ilyen lánnyal kapcsolatom...

2010. szept. 30. 11:41
látom fellendült a topik, sajnos nem volt internetem ezért nem voltam itt idáig, már ha valakinek hianyoztam volna :) én csak annyit tudok mindehhez fuzni hogy idokzoben talaltam egy fiut magamnak, dévó, akivel sokat jatszunk, és igy kicsit konnyebb. nekem nagyon, es remelem o is jol erzi magat velem. es meg almaimban szerepel az hogy dévo fiuval szeretkezzem. még mi nem tartunk ott, lehet eliteltek most engem sokan ezert. engem az izgat ha szeretkezes kozben amputalt kezu vagy labu fiura gondolok, fantazalok rola. nem zarom ki annak lehetoseget hogy egyszer valojaban lesz egy ilyen vegtaghianyos fium, de most ezzel erem be ami van, ezt a fiut en nagyon megszerettem, szerintetek ezt most valami betegseg nalam agyilag? mert nem erzem magam betegnek, en is ugyanugy dolgozom mint a tobbiek, csak hat az agyamban motoszkal mindig valamit mas... :) mosolygos napot nektek. dévóspussz akinek jár :)
175. sunyirepaarus (válaszként erre: 174. - V.Cili)
2010. szept. 30. 04:16
- eddig csak kézátültetéseket csináltak (kettőst is) de ezeknek a műtéteknek a sikeressége még mindig 30% alatt van (idegi funkciók vissza-nem-nyerése, kilökődést etc.) miatt; a lábátültetésnek nincs értelme a fentiek miatt.
174. V.Cili (válaszként erre: 173. - Egyezrelek)
2010. szept. 29. 21:36

Kedves egyezrelek

Nem sértettél meg senkit. Lábátültetés, elég bonyolult dolog még a mai orvostudomány szemszögéből is. Ez attól függ mikor érte az amputáció. Ha mostanság és megvan a leamputált láb, talán az idegekkel össze tudják kapcsolni, talán nem. Vagy ha akkor találnak egy megfelelő donort, talán, de ez sok mindentőlk függ (vércsoport stb.). Elég bonyolult. Ezt Magyarorszégon nem végzik, talán külföldön végeznek ilyen jellegü kisérleteket.

173. egyezrelek (válaszként erre: 171. - Pinea)
2010. szept. 29. 19:06
Bocsi nem akartam senkit megserteni. Nem jol lett ertelmezve amit irtam. Csak arrol volt szo, hogy a vagtaghiany nem egy valtozo dolog az oregedes fuggvenyeben. Van egy kerdesem a nagyvilaghoz. Labatultetest vegeznek az orvosok?
2010. szept. 28. 20:00
Sziasztok. Érdeklődve olvasom a fórumot,az amputáltak párválasztásáról.Mi van azokkal, akik már párban éltek, élnek. Ők ,hogy dolgozták fel a velük történteket?????????
171. pinea (válaszként erre: 170. - Egyezrelek)
2010. szept. 28. 14:59
Hogy finoman fogalmazzak, kissé merész gondolat ez a "hasznos dolog". Nem hinném, hogy az érintett hölgyek különösen díjaznák. De ez persze csak az én véleményem.
170. egyezrelek (válaszként erre: 168. - V.Cili)
2010. szept. 28. 10:14
Koszonom a biztatast, de ez e dolog nem nagyon akar ossze jonni. Ismertek olyan not akinek hasonlo nezetei vannak mint nekem? Ja es van itt egy hasznos dolog meg. Az ember allandoan valtozik egy kapcsolat soran. A teste is. De a vegtaghiany az marad, es vele egyutt a hozzakapcsolodo pszihika is igy van egy allando pont szeretni valakit. Persze ez csak egy pici resze az eletnek. Udv
169. pinea (válaszként erre: 168. - V.Cili)
2010. szept. 27. 20:57

Persze, Cili kedves, elhiszem én, hogy ismerősöd "nem az a fajta", s nem mondom, hogy mindenkivel ab start gyanakvónak kell lenni. De sajnos az emberismeret felnőtt korban azt is jelenti, hogy a beszélgetések során (bármilyen meggyőző is a partner szövege) törekednünk kell arra, hogy kiismerjük, mennyire bízhatjuk rá magunkat. Ha nem vagyunk az őszinteségében száz százalékig biztosak, akkor bizony vakrepülés, ha odaadjuk magunkat teljesen. És ha a dolog rosszul sül el, akkor bizony - mai kifejezéssel élve - megszívtuk. Ez benne van a pakliban, s utána valahogy túl kéne lépni rajta, mert - mint szó volt róla - a devo is ember, s így százféle. Magam ismerek néhányat, s bizony nem mindegyikre bíznám rá a kocsimat (ha lenne), némelyikre meg nyugodtan.

Így hát véleményem szerint nem két csoportba tartozunk (ahogy írtad), hanem sokba, mert az intelligens és a nem-intelligens között még számos fokozat van. És ez csak nehezíti a keresgélést.

Derűs napokat neked!

168. V.Cili
2010. szept. 27. 18:44

Valóban fáradt voltam pinea, de úgy érzem, hogy amit leirtam vissza nem vonnám. A felnézés valakire, abban nem játszik szerepet a magasság. De hát vicceltél, értem én.


Nem mondanám a nőismerősömet naivnak, mivel ismerem és nem az a fajta aki csak úgy összebújna bárkivel. De egy meggyőző szöveg, udvarlás általában megteszi a hatását. Az viszont tény, hogy azóta hallani sem akar devo beállitottságú személyről. Kérdem én: ha naiv is, akkor azt ki kell használni. Hát ilyen az élet. Tudom, hogy az emberek különbözőek. Két csoportba tartozunk: intelligensek és nem intelligensek.


És nincs egyoldalú gondolkodás a párkapcsolatban, ezt egyezreléknek mondom. Ha levelezni szeretnél egy amputálttal, annak sok módja van. Ha rámész az internetre ott vannak társkereső oldalak, itt biztosan találsz levelező partnert. Csak biztatni tudlak.


Üdv Cili

2010. szept. 27. 17:13
Mar vagy huszonot eve csodaloja vagyok at amputaltaknak. Sajnos pszihikai esetnek titulalnak. Noha en ezt nem igy erzem. Amit irtok sok helyen egyezek, noha a problema szerintem a egyoldalu gondolkodasnak tudhato be. Igaz nemismerek amputalt szemelyt szemelyesen, de szeretnek valakivel levelezni. Kerlek benneteket segitsetek ebben. A prof .
166. pinea (válaszként erre: 165. - V.Cili)
2010. szept. 26. 23:24

Kedves Cili!

Lehet, hogy fáradt voltál, de ha átnézed, amit írtál, mintha pár helyen eltévedtél volna a klaviatúrán. De azért én értettem.

Az első mondatod szép kívánság, de ha belegondolsz, magad is beláthatod, hogy kissé naív dolog ilyesmit remélni.

Kedves, hogy felnézel rám, de ez csak akkor menne, ha felállnék valamire, mert egyébként nem vagyok túl hosszú, sőt. :)

A történeted valóban megalázó eset, és azt gondolom, hogy megint csak az intelligencia hiányára vezethető vissza. Nőismerősöd emberismerete nem volt tökéletes, túl korán engedte közel magához azt a fiút. Tudom, ma már nem divat a hosszas huzavona, mielőtt ágyba bújnánk, de a túl gyors (és kevéssé végiggondolt) döntések ilyen helyzetet is produkálhatnak. No, mielőtt még több ilyen tudálékos bölcsességet mondanék, inkább abbahagyom.

165. V.Cili
2010. szept. 26. 20:30

Kedves punea!


Valóban többféle élethelyzet van, és szeretném elérni (lehet, hogy ez badarság), hogy a legtöbb mozgássült legyen abban a helyzetben, hogy tudja mit akar és ezért próbáljon is tenni valamit. És ne érdekelje őket ki mit mond az ő sexulis megitéléséről, mert ez a problémát tekintve lényegtelen. Egyetlen kincse van az embernek a büszkeség. Mit tudhat egy kivülálló arról, milyen mindennapi problémákat old meg egy sérült ember ugy, hogy esetleg a környezete észre sem veszi. A sexualitásra visszatérve, mint irtam a partnerek meghatározzák egymást, de az legyen kölcsönös, megértő és vállalják egymást.

Te biztosan egy olyan ember vagy, aki mindezt felfogja és értékeli és ezért felnézek rád.


A leveled utolsó bekezdésére térnék rá. Volt egy nő ismerősöm, aki mesélt. Mesélte, hogy a szerelmi együttlét után ugy elmenekült a fiú mint a sicc, azzal, hogy majd jelentkezk, még egy randevút sem beszélt meg előre. Azt mondtam neki hagyd a fenébe, nem tudja mit csinál. Magamban leszürtem, hogy ez megalázó, és igy nem lehet viselkedni. Ugye egyetértesz velem. Bocsánat, hogy ezt elmeséltem, de akkor annyira felháboritott.

Nem akarok beleragadni a témába, de néha kényszert érzek, hogy elmeséljek egy-egy kirívó esetet.

164. pinea (válaszként erre: 163. - V.Cili)
2010. szept. 25. 00:01

Kedves Cili!

Hosszan tudnánk beszélgetni arról (ami persze nem lenne baj), hogy hányféle élethelyzet adódhat a topikunk témájából következően.

Hirtelenjében csak két változat jut eszembe azon kívül, amit említesz.

Van olyan sérült (végtaghiányos), aki úgy akar integrálódni a társadalomba (pl. a munkahelyén is), hogy elvárja: észre se vegyék a sérülését, tekintsék egyenrangú félnek (ez persze komoly erőfeszítésébe kerül). És nem tart igényt a plusz figyelemre. Más kérdés, hogy ha megkapja, biztosan jól esik neki. Ez természetes.

Létezik más is, róla magam hallottam. Fiatal kereskedelmi középiskolás (műlábbal) nyári gyakorlaton egy üzletben elárusító munkát végzett. Ez alatt az idő alatt elvárta a többiektől, hogy neki minimálisan kelljen mozognia, elvárta, hogy a többiek kiszolgálják, mondván, hogy ő mozgássérült, neki az jár. Később kiderült, hogy otthon, a családban is ehhez szokott/szoktatták hozzá. Nem volt túl népszerű.

Biztosan tudnánk még több változatot is felidézni vagy elképzelni.


Lehetséges - mint annyi minden - hogy valaki megnyíljon, holott korábban nem tudta volna elképzelni sérültként a párját (ahogy írod), s erre sokféle magyarázat lehet. Nem tudok kibújni a bőrömből: az én magyarázatom az, hogy vonzóvá teszi a sérülése, szeretném, ha többet adhatnék számára, mint másnak. S ha feledtetni nem is tudom azt, ami egy életre nyomot hagyott, megpróbálom tudatosítani benne, hogy ér annyit, mint bármelyik ép társa, sőt annyival többet is, amennyi erőfeszítésre szüksége van ahhoz, hogy majdnem ugyanúgy éljen, mint azok.

Lehet, hogy kissé bonyolultan írom, de tán érthető, amit szándékoztam.

Üdv

pinea

163. V.Cili
2010. szept. 24. 17:46

Kedves pinea!

Ez igy van. Azok az emberek ehhez már hozzá sem tudnak szólni, aki már gyermek korukban ért egy baleset és elvesztették egyik végtagjukat, nem beszélve arról, hogy azóta teljes életet élnek. Vannak olyan sérültek (végtaghiányos), akiknél az a nagy gond, hogy munkahelyükön figyelmen kivül hagyják ezt a tényt (de nemcsak a munkahelyükön), nem tudatosul, mert a személyiség formálódott a társadalomhoz, csak a sérültben van egy ?, hogy milyen jó lenne egy kis figyelem. Persze ez neveléstől is függ, hogy a szülők, hogy készítik fel az életre. Ez egy kicsit más mint amit Te fejtegetsz,de hasonló.

Multkor fizkóterápián voltam és láttam egy tolókocsis lányt, aki tényleg szép volt és olyan elevenen csacsogott (és értelmesen) az ott ülőkkel, hogy az ember teljesen elfelejtette azt a tényt, hogy tolókocsiban ül. Tényleg jó érzés volt ez.


Az hogy ki mennyire sexis az egyéntől és partnertől függ, ki kire tud megnyilni. De hát ez mindenben és mindenhol igy igaz. Véletlenek is történhetnek, az aki eddig nem tudta elképzelni az életét egy sérültel, az véletlenül megnyilik. Lehet, hogy létezik benne valami genetikai X, de hát ilyen is van.

Hát felterjesztem ezt további témára, ki mit gondol róla.


Én csak a magam nevében tudok erről véleményt alkotni, de gondolom vannak más élethelyzetek is.

Szivesen olvasnék arról is.


Üdv Cili

162. pinea
2010. szept. 23. 21:53

Olvasom a következő blogbejegyzést, a hozzászólásokkal együtt:

[link]

És elképedek néhány megszólaló véleményén. Például:

„Persze, hogy kevésbé szexi. Miről szól a szexiség? Arról, hogy genetikailag ÉS fizikálisan vonzó alany utódnemzésre és felnevelésre. Félkézzel már nem ideális erre a szerepre, tehát kevésbé szexi.”

Mennyire szomorú, hogy felnőtt ember úgy gondolja, hogy félkézzel (vagy más sérüléssel) már nem ideális arra a szerepre. Hányszáz ellenpéldát lehetne mutatni neki! Arról nem beszélve, hogy a szexiség fogalma szerintem mást jelent, mint amit ő megfogalmaz.

Másutt ezt olvasom:

„Az hogy egy fogyatékos nem kívánatos, az nem önző tudatos döntés, függetlenül attól, hogy genetikai vagy balesetből kifolyólag rokkant. Ez az evolúció. A hibás egyedeket minden élőlény ösztönből kerüli, függetlenül a hiba okától. Ennek egyszerű a magyarázata. Aki hiányos bármi okból, az a nagy számok törvénye szerint nem annyira életképes, mint az, aki ép. Függetlenül attól milyen túlélési stratégiát követ, az evolúcióban az a sikeres, aki képes életben maradni, márpedig egy ilyen hiányosság erős jelzés hogy a hölgy nem annyira sikeres ebben.”

Na erre is lehetne ellenpéldákat találni bőven. De első blikkre a Tajgetosz-elmélet ugrott be a fentieket olvasva. Kár, hogy az ilyen véleményeket nem csupán néhány kulturálatlan ember vallja, hanem a sérültek közt is nem kevesen hasonlóan gondolkodva érzik magukat másodrendű embernek. Mindez Európában, a XXI. században.

Szerencsére van néhány tisztességes, értelmes hozzászóló is. Ilyen például:

„Márpedig egy értelmes, agilis, talpraesett nő (merthogy én férfi volnék) a szememben alkalmasabb erre - még ha hiányzik is az egyik karja - mint, egy testileg tökéletes, aki viszont sík hülye. Akire a kocsimat sem bíznám, nem hogy a gyerekemet.

Másrészt, ha meg már itt tartunk (felhasználva a kockázat keresők analógiáját), valaki, aki egy ilyen súlyos problémával (mint a fogyatékosság) meg tudott birkózni, és ennek ellenére normális életet tud élni, az nyilván mentálisan erős, és könnyű szerrel meg fog birkózni az élet (az utódok gondozása) során felmerülő, ehhez képest apró-cseprő problémákkal is. Tehát ha így vesszük, pont hogy plusz pontot érdemel.”

Tanulságos szövegek.

Üdv mindenkinek.

161. pinea (válaszként erre: 160. - V.Cili)
2010. szept. 14. 22:43

Ó, Cili, köszönöm a válaszod. Úgy tűnik, azonos (vagy legalábbis hasonló) véleményen vagyunk. Ezért viszont nem értem, mire írtad azt, hogy "tényleg másként fogjuk fel". Remélem, nem hagytam félreérthető részt az előzőkben írottakban.

Üdv mindenkinek.

160. V.Cili
2010. szept. 14. 19:18

Ó pinea, tényleg másként fogjuk fel. Abban egyetértek, hogy sokfélék vagyunk, ezzel nincs semmi baj, az udvarlás elkerülhetetlen, hogy megismerjük egymás személyiségét, mennyire fér össze a miénkkel, ezzel sincs semmi baj, visszaélni nem lehet. Keserű tapasztalat? hát igen, ez már tényleg intelligenci kérdése. Azt hiszem más és én nem ítéleünk meg senkit, én legalábbis nem sorolok sablonba senkit, örömmel veszek minden emberi közeledést.

Minden jót mindenkinek

159. pinea
2010. szept. 14. 15:42

Üdvözlök mindenkit. Rég olvasom ezt a topikot, most szólalok meg először. Devo vagyok és hímnemű (mert bizony létezik nőnemű is), az idősebb korosztályt képviselem. Mint már itt is elhangzott, éppúgy sokfélék vagyunk, mint a többi átlagember, ezért aztán sajnos előfordulhat, hogy egy érintett nőnek rossz tapasztalatai alakulnak ki rólunk. Pedig csak épp egy kellemes párkapcsolatra alkalmatlan férfit (devot) fogott ki. És ebből arra következtet, hogy mind ilyen. Nem mind. Talán azt lehetne mondani, hogy egyszerűen intelligencia kérdése, mi sül ki egy ilyen kapcsolatból. Soha nem kezdeném azzal, hogy az amputált testrésze vonzott oda. Előbb éppúgy meg kell ismernem, mint bármely más esetben történik. És ha kiderül, hogy ízlésünk, világlátásunk, érdeklődési körünk igen távol esik, akkor nem is érdemes tovább próbálkozni, hiába vonzó a különös, izgató teste, ebből sosem lesz kellemes kapcsolat. Ezen aztán lehet szomorkodni, de így van. Viszont ha hasonlítanak a világaink, szép lassan, türelmesen érdemes folytatni (ami persze nehéz, mert jó lenne mindjárt megölelni), egészen addig, míg meg nem kedveltettem magam annyira, hogy mintegy ajándékként közel enged a testéhez is (amely közelségre persze akkor már ő is vágyódik).

Nem szeretnék első alkalommal (sem) regényt írni, ezért most abbahagyom. De szívesen rágódom a témán akár itt, akár privát üzenetben.

Jókat kívánok mindnyájatoknak.

158. csillucy1976 (válaszként erre: 157. - Egyezrelek)
2010. szept. 11. 15:49

Drága Egyezrelék, Te most elitéled azt a nőt aki mint irod,- rájött arra amit érez ő is valójában? szavaiddal élve, : hogy "úgy" érez a fiúk iránt?


azt mondta nekem egy baratom a mult heten, sosem tudhatjuk mikor mi a jo nekunk, amirol nem tudtunk peldaul 3 eve,lehet valami kivalto tenyezo kapcsan rajovunk mi is az valojaban ami irant vonzodunk.a dévóságra gondolok és igaza van. teljes mertekben. es nektek is itt amikről beszélgettek. nem szabad elitelni egymast. tudni kell elfogadni a massagot. nekem is van egy ilyen kicsit " más" barátom, a valos életben.kezdettol fogva megertettem őt es eltudtam fogadni, annak ellenere is hogy bizony a " normalisak" hulyének nézték holott nagyonis intelligens fiu es azt hiszem tul tenne a nem mas fiukon mindenben. nem kell mondanom,en nagyon szeretem ezt a fiut, ezt a baratomat.


Tetszik a téma. ne tessék félre érteni, semmi bajom a témában érintettekkel.És bocsánat hogy ha nehol nem a temahoz merten fogalmaztam, de igyekeztem... :)

hü olvasója vagyok a topiknak, amiota ennek a szamomra nagyon kedves baratom ötlete alapjan idetalaltam. olvasgatok. nem bantam meg. es bocsanat hogy ide irtam amit gondoltam. sosem irtam még. erőt es kitartast kivanok mindazoknak akiknek a temabol eredoen valamiert szukseguk van ra!ime egy Goethe idézet!


“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

(Goethe)


Szép Napot Nektek kik olvassátok e sorokat.és köszi hogy leirhattam azt amit gondolok. üdv. Csillucy

157. egyezrelek (válaszként erre: 155. - V.Cili)
2010. szept. 11. 14:47
Igen egyezek amit irt a Cili. A tema felvallalasa alatt azt ertettem, hogy nem mindenkinek kell rola tudni. En persze vallalom hogy ilyen iranyu vonzalmam van, de volt mar mikor hukyenek neztek. De olyan is mikor valaki miutan megertette hogy mit erzek, rajott higy o is igy erez a fiuk irant. No tessek. Hanem biztos vagyoj benne, hogy ha valaki atesik egy amputacion, es azr koveti hosszabb rovidebb depresszion es tovabbra is elni akar, akkorat fejlodik lelkileg, hogy az atlagembernek eletekre van egy ilyen lelki fejlodesre szuksege. Mert sajnos az „egeszseges" emberek azt hiszik ok tokeletesekek es korulottuk forog a vilag.
156. r666
2010. szept. 8. 00:01

V.Cili!

Akivel keserű tapasztalatod volt, az vszeg egy buknó volt, és nem attól, hogy devó, hanem egyébként is az volt. Hiszen - mint írod is - általánosítani nem lehet

155. V.Cili
2010. szept. 7. 22:01

Egyetértek egyezrelék-kel. Én sem vállalhatom fel magam, és hidd el az amputált nők nem néznek hülyének. De hát általánositani nem lehet. Ez csak egy barátságos közlés volt.

Igen az fontos, nem csak az amputáltaknál hogy milyen a kisugárzás. Én ismerkedtem meg devo férfival és mondhatom, hogy volt keserű tapasztalatom is, pedig nem kellett volna. Azóta óvatos vagyok. Azt várná el egy amputált nő egy devo férfitól, hogy ugyanúgy vállalja, mint bárki mást az életben, ha ez nem megy nincs értelme a kapcsolatnak. Egyáltalán nem biztos, hogy egy amputáltnak olyan különleges gondjai lennének, ami nem fér bele egy normál életvitelbe. Megjegyzem még mennyi kellemetlen dolog van még az életben. Elnézést az előbbit még nem fejeztem be csak véletlenül lenyomtam a mehet gombot.

154. V.Cili
2010. szept. 7. 21:52

Egyetértek egyezrelék-kel. Én sem vállalhatom fel magam, és hidd el az amputált nők nem néznek hülyének. De hát általánositani nem lehet. Ez csak egy barátságos közlés volt.

Igen az fontos, nem csak az amputáltaknál hogy milyen a kisugárzás. Én ismerkedtem meg devo férfival és mondhatom, hogy volt keserű tapasztalatom is, pedig nem kellett volna. Azóta óvatos vagyok. Azt várná el egy amputált nő egy devo férfitól, hogy ugyanúgy vállalja, mint

2010. szept. 7. 13:39
Nem vagyok kishitű. De bant hogy nem vallalhatom fel magam nyilvanosan. Arrol nem is beszelve, hogy az amputalt nok siman hulyenek neznek, noha nem is ismernek. En azt vallom, hogy ez a ketpolusu vilag amiben elunk azt jelenti hogy ugyanolyan fontos a belso mint a kulso. Igy nem csak az amputaltsag a lenyeg, hanem egy osszhatas. Baris szamomra. Udv mindenkinek
2010. szept. 1. 00:57
Az email címem: zolt001@gmail.com
2010. szept. 1. 00:57
Sziasztok! Én egy 34 éves budapesti, diplomás srác vagyok, szívesen megismerkednék egy végtaghiányos, amputált vagy akár pretender hölggyel, lánnyal. Imádok utazgatni, vitorlázni, kirádnulni, szeretek főzni, szeretem a jó könyveket, az operát, a finom borokat. Várom leveleiteket. Zoltán
150. devotee (válaszként erre: 147. - Ancsa19782)
2010. aug. 30. 21:52

Kedves Ancsa !

Szivesen megosztom ,ebben a témában szerzett tapasztalataimat Veled ,ha ez kölcsönös !

Szép estét !

Laci

149. r666
2010. aug. 28. 02:33

Sziasztok!

Én devó vagyok. Nyilatkozni csak magamról tudok. Nekem volt már jónéhány kapcsolatom, egyik nő sem volt amputált, ennek ellenére jól megvoltunk egymással. Viszont randiztam egyszer egy amputált csjjal, de nem lett belőle kapcsolat. Nem volt az esetem a csaj, és ezt az amputáció sem tudta "megmenteni". Nálam ez semmivel sem komolyabb, mint hogy van, aki a nagy mellekre indul be, van aki meg másra. De nem az a lényeg, hanem ami belül van. Szerintem mindenki devó, mindenkinek van valami gyengéje, valami külső tulajdonság, amire bukik. (Nekem is van még jó pár más) De normális esetben nem kizárólagosan ez határozza meg az érdeklődését, csak egy kicsit terelgeti valamilyen irányba.

Ancsa, ha nem vagyok indiszkrét, te amputált vagy?

148. ancsa19782 (válaszként erre: 145. - Egyezrelek)
2010. aug. 27. 16:18
szerintem nem szabad kishitunek lenned Egyezrelek. az emberek tobbsege nem lat az agyadba. es nem kell mindenki elott folvallalnod azt amit erzel, amit gondolsz. valami szinten megertelek teged. en is hasonlo cipoben jarok. nekem a devo ferfiak tetszenek es ezt en sem tudtam mindig. es a kornyezetemben ezt az emberek nem tudjak. tehat ha nem vallaljuk fel nyiltan akkor nem is neznek hulyenek bennunket az emberek, nemdebar? de mihelyt kitudodik a valosag mindjart jonnek hogy ez ilyen hulye amaz amolyan. de az nem baj hogy nekik sulyosabb pszichikai problemaik is lehetnek akar. arrol nemis beszelve hogy nem tudjak ezen gondolataik vagyaik mellett vegezni mindennapjaik munkait. tehat ne legyetek elkeseredve, eljon meg a pillanat amikor mindenki megtalalja azt a szemelyt akire vagyik, mert csodak leteznek, csak ki ekkor ki akkor talalkozik vele. bocsanat hogy beleszoltam,batoritasnak szantam soraim. udv.!

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook