Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy kétgyerekes édesanya hétköznapja fórum

Egy kétgyerekes édesanya hétköznapja (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy kétgyerekes édesanya hétköznapja

1 2
42. Sotetmancs (válaszként erre: 41. - 10bf1ce240)
2012. jún. 17. 23:56
?????????
41. 10bf1ce240 (válaszként erre: 17. - Sotetmancs)
2012. jún. 16. 18:54
cuncoka! elég intelligens nönek tartod magad? szeretnék neked ajánlani egy nagyon hires pszihiátert, a neve Feldmár András. Légy szives bármily nehezedre esik koncentrálj, és tarts ki még beszél. talán majd te is egyszer másképp fogo ezt az egész gyermeknevelési témát látni. ha a szerencsés emberek közé tartozol. remélem igy lesz ez, mert ha nem, akkor lemaradsz a legfontosabb dologról. hogy szeressenek a gyermekeid szivböl, nem majom szeretettel. :)
40. be749d73f9 (válaszként erre: 16. - Mel81)
2012. jún. 13. 23:11
Csatlakozom!!!!!!!!!!!!!!! :)
39. be749d73f9 (válaszként erre: 13. - Sotetmancs)
2012. jún. 13. 23:09
Mosolyogtam, ahogy olvastam a hozzászólásodat! Nálunk hónapokig az ment, h a kicsi(most 20 hónapos), kb. fél-3/4 órával hamarabb került ágyba, és imádkoztam mindig, h mire a nagy bejut, ő már aludjon! Most meg, pár hete úgy kell pörögni, h egyszerre kerüljenek ágyba, mert a kicsi addig nem alszik el, míg a nővérkéje bent nincs!!! Pici buli mindig van, de általában fél órán belül alszanak! Köztük 4 nap híján 2 év van. A kicsi fiú.
38. Szabokisandi (válaszként erre: 16. - Mel81)
2012. máj. 31. 09:38

A kamaszkori nehézség nem fizikális, hanem agyi fáradtságot okoz, amikor nem érted, miért nem érti, amit mondasz, amit elvársz (vagyis csak várnál) tőle.

Pedig nagy és okos, meg értelmes. Nem tudod miért nem akar tanulni, fürödni, aludni, segíteni, elpakolni maga után stb. Persze ami neki kell, az elsőbbséget élvez.

2012. máj. 24. 09:49
Le a kalappal, nem semmi, amit kibírsz.
36. E081 (válaszként erre: 14. - 376ca6d064)
2012. máj. 11. 14:57
Ezzel teljesen egyetértek! Le a kalappal előttük!
35. panndi
2012. máj. 9. 10:51
Pedig nem nehezebb több gyerekkel, hidd el :) Nálunk a két "nagy" már tök jól elvan egyött (4,5 és 3 évesek), és már sok dologban önállóak :)
2012. máj. 9. 07:33
Szia!Nekem is kettő van.23 hónap különbséggel, a nagy fiam 2,5 éves, a kisebbik fiam 5 hónapos lesz. Sok egyébb tényező bezavar a nyugodt életbe, de a nagy fiúval iszonyúan nehéz.Nem irigylem a több gyerekeseket.
33. latina (válaszként erre: 21. - Kingi7)
2012. máj. 8. 14:22

hehehe, ez a pisztoly dolog ismerős, bár én szoktam kötelet is vizionálni...:)

Nálam ugyanez a felállás, 2 év különbség, a kisebb 9 hós és ő fiú, a lányom a nagyobb. Ő naponta közli velem, hogy csúnya vagyok, rossz anya vagyok, stb. olyankor még mindig annyira elszomorodok...Alig várom a szeptemberi ovikezdést, hátha az segít rajta is és rajtam is...de amúgy imádják egymást, és ez éltet.

2012. máj. 8. 13:54
Gratulálok a cikkedhez, és a két pici gyerekedhez! Nem lehet könnyű dolgod! Nálunk több, mint 5,5 év a korkülönbség, nekem így sokkal könnyebb, de a tesók nálatok sokkal jobban össze fognak nőni. Csak az első 1-2 évet nehéz átvészelni.:)
2012. máj. 8. 08:44

Szia! Nagyon jó cikk lett!

Én hárommal vagyok, egy saját, vele kelek ötkor, hatra jövök a másik kettőhöz.

A kisfiú négy éves, őt viszem oviba.

A húga 2,5 éves, ő is nagyon dacos. Van egy jó trükköm, amit ki lehet védeni, hogy ne legyen hiszti: A kék nadrágot vegyük fel, vagy a zöldet? Mindenből mutass kettőt és hagyd hogy válasszon. Így megmarad benne, hogy dönthetett, ő választotta ki a ruhákat. Igazi csajok ők, nagyon húzós néha a kedvükre tenni.

Szerencsére a lányom máshogy sztrájkol, ő még csak másfél éves.

2012. máj. 7. 10:56

Jó a cikk:))) Tényleg mindig akkor kezdenek el hisztizni mikor pont menni kell valahova.


Nekem 3 van, 7-kor kelek és 11-kor megyek aludni, éjjel 3x szoptatás. A középső 4 éves, ő tényleg egy kis hisztikirálynő, a nagyom már 9 este kikészítem neki a ruhát, reggelit, reggel felkel, felöltözik, reggelizik, fogat mos és készen várja aput az ajtó előtt, mennek suliba. Így nekem is "csak" a két kicsivel kell elindulni az oviba, vagyis picúrral elkísérjük a középsőt. Szerencsére az oviban egyenruha (egyenmackó) van, és így legalább abba nem tud beleszólni, hogy mit adjak rá:DDD Az elején még hisztizett emiatt is, de akkor még terhes voltam, így tudtam "elcseszni" fél órát reggel az egyenmackó hisztire, mostanra meg már megtanulta.


Csináltam neki egy táblázatot a reggeli teendőivel, azóta élvezi (gyöngyös táblázat, amit megcsinált, ott eltolja a gyöngyöt), és valamennyire aktívabb. Így ovi előtt befér az ágyazás mindenkinek, egy szoptatás, és még reggelizek is (jó mi, már ennek is örülni tud az ember:DDD) Aludni majd ráérek mikor nagyobbak lesznek

29. panndi
2012. máj. 7. 08:14

Én úgy szerettem ezeket az első időszakokat :)


Három gyerekem van, a két nagy között 19 hónap van, a középső kicsi között 25 hónap, és a kicsi és a legkisebb között (ő még hasban van :) 17 hónap lesz. Én nagyon szeretem a kis korkülönbséget, nekem sosem volt segítségem az elején, így rögtön a mélyvízben találtam magam, de szerintem így jó volt, mert onnantól kezdve minden helyzet csak könnyebb volt :)

2012. máj. 6. 21:42
*ehhez jó sok energia kell
2012. máj. 6. 21:41
Nagyon tetszik a cikked! Elképzeltem és magam előtt láttam az egészet. Ehhez jó sok energia van, de az anyákat úgy teremtik, hogy túlteng bennük az energia. Csak estére merülnek le:) De viccen kívül, hiszen én is anya vagyok, de már 20 éves és 12 éves gyerekekkel. Viszont élénken emlékszem még a gyerekorvoshoz rohanásra, és arra, hogy az egész nap egy véget nem érő rohanás, történés, és mégis mennyei csoda a nap végén ott állni az ágyuk mellett és nézni, ahogy szuszognak, bizony!!! :)
2012. máj. 6. 21:31
Köszi mindenkinek a biztatást. Azóta már eltelt kb. másfél hónap és tényleg rutinosabb lettem. Kialakult a napirendünk is. Az a szerencsém Olivérrel, hogy jó alvó, legalább már az éjszakák elviselhetőek.
2012. máj. 6. 14:19
Hm...mintha magunkat láttam volna a cikkedben...kitartást!!
24. j357
2012. máj. 6. 08:58
Később jól eljátszanak majd, nálunk 24 hónap van a 2 nagyobbik lány közt.A harmadik leányzó most 3 hónapos és a 2 nagyobb remekül eljátszik vele.Az ajtót mi annak idején egy kis kampóval oldottuk meg, amit felnőtt fejmagasságban el lehetett tolni, mert eleinte én sem mertem annyi időre sem egyedül hagyni a 2 kicsit amíg pl. mosdóra megyek.
2012. máj. 6. 07:36
Kitartás, nekem 3 volt a nagy, másfél a kicsi amikor a pici született. Mini manó csapatom volt.
2012. máj. 6. 06:50
Kitartás a cikk irójának:-)Jót mosolyogtam mert teljesen rólunk szól a történet,a kislányoam másfél éesen kapta meg Öcsit..Kiságyba játékdobálás szintén megvolt,féltékenység dettó,de üzenem anyukának,hajj lesz ez még rosszabb is:-)))Amig az öcsi meg nem tudja védeni magát.Most Öcsi 1 éves,néha már ö is direkt meghuzza a kislány haját ilyenkor olyan aranyosak:-)))
21. kingi7 (válaszként erre: 1. - Miracska1979)
2012. máj. 6. 00:58
Nekem 2 év van köztük, a kicsi 9 hónapos, eleinte sokkal nehezebb volt, most már sokkal könnyebb :) amikor a lányom hisztizik és a fiam üvölt, mert éhes néha elgondolkozom, hol egy pisztoly, hogy fejbe lőjem magam :DDD, szerintem belerázódik az amber, van akinek 7 gyereke van, megoldja...néha én is vágyom egy jó kis csendéletre :)
2012. máj. 5. 22:41
Én nem tudom milyen lehet egy picivel és egy kicsivel, de két kicsivel igen. Az én fiaim között 2 perc van, ikrek. :) Számtalanszor keresgéltem tanácsokat pl. szoptatásra, böfiztetésre, stb. és mindenhol azt találtam: "egy ikres anyuka mindent megold". És tényleg. :) Első perctől egyedül voltam a gyerkőcökkel, plusz 5 hónaposak voltak, amikor a férjem külföldre ment dolgozni. Azóta már másfél évesek és apát csak kéthavonta látjuk. Nem mondom, hogy könnyű, de bele lehet rázódni. Úgyhogy hajrá miracska1979, kitartás!!! :)
2012. máj. 5. 21:18
szia! Nálunk is 22 hónap van a kicsi 1 volt április elején a nagy lassan 3. A kicsi 5héttel előbb jött fertőzés miatt, lélegeztetö gép inkubátor minden volt. Amíg kórházban voltam vele a nagy a mamánál volt aki ezzel ellőtt minden szabadságot, Apának meg munkaszezon volt nem tudott itthon lenni-első naptól hárman voltunk. A nagy nehéz természetű , a kicsit elején aluszékony volt nem szopizott de erősen próbáltuk a nagy végigtombolta az etetéseket hogy nem csak rá figyelek. Nekem minden nap olyan volt mint Amit htt leírtál azzal a különbséggel hogy apa nem ér(t) haza mindig fürdetésre sem. Nekem akkor volt mégis a legnehezebb mikor 4hónaposan 1hetet kórházban voltunk a kicsivel aki akkor folyton kézben volt és ez persze bejött és itthon nagyon kinyílt a csipa:) tehát amikor a kicsinek sem volt elég hogy magamra kötöm hanem aktív foglalkozást igényelt volna. Aztán mikor mászni kezdett könnyebb volt most még nem jár önállóan de rendszeresen birkóznak meg kötekednek, de tűzön vízen kiállnak egymásért (igen, a kicsi is harcol a nagyért ahogy tud) . Nehéz pl mikor egyszerre betegek, nyűgösek, egyszerre hisztiznek vagy egyszerre sérülnek meg és lökik ki a másikat az ölemböl hogy csak öt vigasztaljam.nem könnyű de most gondolj arra lesz ez sokkal nehezebb is :)
18. szofi2
2012. máj. 5. 20:56
Hello! Nálunk 20 hónap van a két lány között. A kicsi most lesz egy éves a nagy meg nyár végén három. Nekem úgy tűnik, hogy most nehezebb mint amikor még pici baba volt a kicsi. Merthogy mostmár ő is "öntudatra" ébred és sokszor nem hagyja magát, kíváncsi és sokkal zsiványabb mint a nővére volt! De szerencsére nagyon szeretik egymást!
17. Sotetmancs (válaszként erre: 16. - Mel81)
2012. máj. 5. 18:36

igen. nekem is nagyon sok kiskülönbséges mondja, hogy a kamszkor is nehéz, de ez a legnehezebb, a mindekettő még pelusos,m, beszélni tanulnak, mindent szétszednek.. na sorolhatnám... alváshiány miegyéb...

kamaszkorban legalább alszik az ember:D

de nem tudom még mi lesz. nekem ugye fiú lány, gyakorlatilag együtt fognak tök egyidőben kamaszodni valószínű, így akkorra is gatyafelkötéssel készülök:D

16. mel81
2012. máj. 5. 15:40

Szerintem az a legnehezebb, mikor az ember egyedül van otthon két vagy több kicsi gyerekkel. Én csináltam nyolc hónapig (a férjem fürdetés után ér haza általában), most már ovizik a nagyobb, ég és föld a különbség.

A kamaszkori nehézségek egészen más jellegűek szerintem, nem hinném, hogy össze lehetne hasonlítani.

Szerintem a világ egyik legnehezebb állása több kicsi gyerekkel otthon lenni egész nap egyedül.

15. 376ca6d064 (válaszként erre: 9. - Fuvallat71)
2012. máj. 5. 15:29

Bizony...van egy kamasz lányunk és egy kicsi fiunk.

Nagyon is értem miről irsz..

2012. máj. 5. 15:27

Minden tiszteletem azoké a szülőké,anyáké,akiknek ilyen kevés korkülönbség van a kisgyeremekek között.

Le a kalappal előttük...

13. Sotetmancs (válaszként erre: 8. - Urbanszkyviki)
2012. máj. 5. 15:17
este elalszanak:) fú, még emlékszem mekkora lépés volt, hogy bemennek a szobályukba, betakarjuk őket, és nélkülünk elalszanak együtt:) azóta van "jóvilág" :D persze betegség felülírja. de szerencsére az ritka nagyon. amúgy persze nem alszik el az egyik, amíg ott nincs a másik, de közben meg hietetlen jó, hogy függetlenek ebben ilyen hamar tőlünk:) megha dumálgatnak is a sötétben, és oda kell szólni, hogy alvás:)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook