Császármetszés feldolgozása (beszélgetős fórum)

Kedves Anyuka!

Még minden nagyon friss...

El kell fogadnod,hogy ami megtörtént,azon nem tudunk változtatni!

DE SENKI nem jobb vagy rosszabb attól,mert így,vagy úgy hozta e világra gyermekét...!

NEM késő,hogy legközelebb SZÜLHESS,ehhez csak eltökéltnek kell lenni,meg kell kereseni időben a megfelelő orvost,szülésznőt-és intézményt...!!

Én bizony nem egy kismamát ismerek,aki 2 császár után SZÜLHETETT hüvelyi úton...

Reménykedj hát nyugodtan,bár nagyon meghatározó,hogy miért döntöttek a császár mellett??

Ha szeretnél"simán" szülni legközelebb,min. 2,5, de inkább 3 évet várj a következővel...

annak kéne örülni hogy megmentették az életüket, ha ugy szülöd meg és tényleg bele voltak gabalyodva, lehet hogy nem is élnének már, vagy oxigénhiányosak lettek volna.

tipikus hülye női gondolkodás, ha nincs gondod csinálsz magadnak, mi?:D

Kislányomat túlhordtam 1 héttel, mikor is szülisindítás következett. Na innentől ami történt azt nem kívánom senkinek. Hétfői nap feküdtem be a kórházba, aznap már nem nagyon ettem, mondjuk nem is tudtam volna. Kedden hajnalban kezdődött a szülésindítás. Délután 4-ig folyt az infúzió, de semmi, fájásom ugyan volt egész nap, de nem haladtunk előre. Azt mondták valamennyire el kell induljon a dolog, addig nem műtenek, nagyon csalódott voltam, azt hittem már babázhatok. Visszakerültem a kórterembe egész éjjel sírtam, mindenem fájt, alig aludtam, majd szerda hajnalban kezdődött minden elölről. 11-ig semmi, csak fájások különböző erősségben. Aztán egyszer csak elfolyt a magzatvíz minden előzmény nélkül. Na utána felpörögtek kicsit az események, a magzatvíz meconiumos volt, még jó hogy én nem is láttam milyen. De továbbra sem történt semmi, a sokadik fájdalmas vizsgálat után még mindig nem tágultam 1 mm-t sem, így döntöttek a császár mellett. Altatásban műtőttek, mikor felébredtem olyan ürességet éreztem, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni. Amit abban a 2-3 napban átéltem nem egy leányálom, de ha belegondolok lehet erőm sem lett volna már megszülni a babát, így nagyon hálás vagyok az orvosomnak.

Aztán mikor behozták a kislányom és megláttam sötét, hosszú haját, csodaszép pofiját annyira boldog voltam, hogy megérte ez a közel 2 napos kínszenves vajúdás.

Ma már 2 és fél éves az én kicsi lányom Orsika!:))

Én férfi vagyok, de szívesen elbeszélgetnék veled arról, hogy TELJES ÉRTÉKŰ ANYA VAGY.

Tíz perc alatt elmondanám miért.

Itt azt üzenem, figyelj arra, aki a te gondjaidra lett bízva, és örvendj az anyaság pótolhatatlan érzésének, örömének.

Üdv: Keményszívű Machbet:)

Nem értem a problémád, én még örültem is, hogy megcsászároznak, mert csak így volt esélye, hogy egészségesek legyenek a gyerekeim.

Viszont:

Gyerekkoromban többször hallottam öregasszonyoktól, hogy azt beszélték: "még gyereket se tudott rendesen szülnyi, úgy köllött megcsászároznyi..." :D

Nem lehet, hogy valami régi beidegződés dolgozik benned?!

Idáig olvastam csak a beszélgetést, és most gyorsan válaszolok is erre:

Az első kisfiam nekem is császárral született. Kb 2 évig nem tudtam feldolgozni. Aztán hét év múlva született a második. Amikor bementünk a kórházba, és kiderült, az első császáros volt (ja, nem volt fogadott orvosom:)), akkor azt mondták, hogy csak császár lehet a második is. A férjemmel határozottan kijelentettük, hogy szülni szeretnék, és csak a legindokoltabb esetben vigyenek műtőbe. Ezután jött egy UH vizsgálat, megnézték a régi heget, és végül megszületett a kisfiam.

Amit mondani akartam, hogy a természet csodákra képes, és bármilyen heget képes tökéletesen begyógyítani. A saját testedről és életedről pedig Te döntesz, és nyugodtan mondhatod majd a harmadik alkalommal, hogy szülni szeretnél. Ha nem áll majd fenn hasonló gond, mint az előző két babádnál, ha minden rendben lesz, és csak a hegek szakadásától félt majd az orvos, akkor szerintem megpróbálhatod, hogy a szülést választod. Ehhez persze kell egy jó orvos, egy áldott helyzet, sokminden, de ha nagyon szeretnéd és Isten is engedi, akkor még nincs minden veszve.

Megértelek, őszintén, én is nagyon sokat szenvedtem, amiért nem szülhettem.

Inkább arra gondolj, hogy milyen bajtól szabadultatok meg.

Rácsavarodott köldökzsinórnál nagy az esélye egy súlyosan oxigénhiányos állapotnak.

Nem kell túlmisztifikálni a természetes szülést.

Örülj annak, hogy egészségesek vagytok.

Én ezen soha nem problémáztam.

Sőt, igazából nekem a 7 óra vajúdás után megváltás volt mikor megcsászároztak.

A gyerek érdekei a legfontosabbak, és ha a császár biztonságosabb, akkor mindegy milyen úton szülteik... lényeg hogy EGÉSZSÉGES legyen és ne történjen kompikáció!

Miért nem mindegy, hogy császárral vagy simán szültél-e???

Az a fontos, hogy EGÉSZSÉGES a gyermeked!

Ilyeneken gondolkozni?!

Ez a kérdés számomra olyan,mint mikor azért bántják az anyukát,hogy nem tudott szoptatni.Újabban ez is divat,hogy egyesek csak a természetes szülést tartják igazinak.Ha bántott téged ezzel valaki,ne foglalkozz vele!Remélem,segítenek ezek a hozzászólások,én is leírom a történetem.Már akkor gond volt,mikor elkezdett szivárogni a magzatvíz,mégis csak 14 óra vajúdás után tolófájásokkal vittek császározni.A kisfiam májkapu-trombózist kapott,a kezelő orvosa megmondta,hogy nem lett volna szabad ennyit várni a műtéttel.1 hónapot töltöttünk bent,hála Istennek teljesen egészséges :)2 hét után egyik szoptatásnál elöntött a vér,mint kiderült,bennem hagytak placenta- és burokdarabokat.

Bennem csak az merült fel,hogy miért nem vittek időben a műtőbe?!

Most 3 hete pedig méhen kívülivel műtöttek.Jó,hogy időben kiderült.

Boldog vagyok,hogy van egy egészséges,szép kisfiam :)

Gratulálok a gyermekeidhez,s te is tudod,a legnagyobb érték az EGÉSZSÉG!

Örülj annak, hogy egészséges gyerekeid születtek! A családban van egy fiú, aki ha császárral született volna egészséges lenne....

Engem is császároztak, pedig nagyon nem akartam, de most már nem érdekel.

én is császárral szültem mindkét gyerekem, a kisfiam elakadt mert hatalmas, közel 5 kilós baba volt, a lányomat pedig 3 héttel előbb kivették mert vált szét a hegem. Én annak örülök h nem a középkorban élek, különben már meghaltam volna a fiammal együtt 2,5 éve... sosem gondoltam h kevesebb lennék mert nem "ott" csusszant ki a baba, amúgy én is császáros voltam, ettől nem vagyok senkinél se több se kevesebb, se másabb :)

Ne foglalkozz ezzel, nem az a lényeg h hogy született, hanem h ott van a kezedben, egészéges... az egyik ismerősöm babája oxigénhiányosan született, alig lát és csak fekszik 2 és fél évesen, ha őt is megcsászározták volna, talán...

Szerintem túlgondolkozod a dolgot.

Hány olyan nő van, aki egy babát se tud kihordani, nemhogy megszülni.... Biztosan rossz lehet, hogy nem élhetted át a hagyományos szülés csodáját, de megélhetted azt, amit sokan nem tudnak: a fogantatástól a születésükig hordoztad, óvtad őket a pocidban!!! Ez hatalmas csoda!!! És tudod lehet, hogy míg azon agonizálsz, hogy jaj a hagyományos szülésből kimaradtál, lehet, hogy a gyerekeidet megfosztod Önmagadtól.... Szóval tessék az önsajnálatot félretenni és Velük törődni! És nagyon büszkének lenni Magadra azért, mert szíved alatt hordhattál két bébit is, akik egészségesek!

A világ egyik legszebb élményét megélted így is a terhességek által, most már próbálj tovább lépni azon, amiről viszont lemaradtál.... A múlton való siránkozás nem hoz helyre, nem pótol semmit, viszont lemaradsz a jelenről, ezt ne felejtsd el!

Fel a fejjel! Jó egészséget és boldogságot kívánok Nektek! :)

Oké, de jelen esetben, ha ő kérte volna, és utána bűntudata van, akkor az megérthető lett volna, mert benne lett volna a pakliban, hogy meg tudja szülni. De nem az történt, komoly oka volt.

Én úgy tudtam, hogy nem lehet kérni. Komoly indoka kell legyen! Bocs, ha tévedek.