Nem várt meglepetés-baba a pocakban..hogyan tovább? segítsetek! (beszélgetős fórum)

ja igen, erre emlékszem hogy ezt írtad...

gyesen van, ezt meg ő írta, mivel a kislány már kétéves....

nagyon bátran betervezte ezt a második gyereket....

mondjuk kíváncsi lennék, mióta itt volt, két napja, mi a helyzet? topikindító, beszámolsz?? :-)

igazából arra voltam kíváncsi, volt-e munkahelye, ergo gyedet fog-e kapni vagy gyest, nagyon nem mindegy....

és igen, tett olyan kijelentést is, hogy most terhesen dolgozna pár hónapot.

Ezt nem értem. A topikindító nem filózik azon, hogy megtartsa-e a gyereket (főleg nem ,h örökbe adja). Nem ez a problémája, hisz szándékosan esett teherbe.

Azon kesereg mindössze, h nem jött be, amit úgy elvárt volna, h ha ő szépen sunyiba teherbe eesik, a többiek majd elalnék a gyönyörtől.

Szerintem mindenki helyesen gondolkodik, aki felelősségteljes döntéseket hoz meg a saját életén belül és boldogan él. (akármit is dönt)

Na ez megint egy jó kérdés.... inkább ne menjünk bele, mert nem akarok sértegetni senkit....

Ha szeretnél gyereket, nem így vallanál. De mivel nem szeretnél, ezért felsorakoztatod az ellenérveket, amik persze helytállóak, s a te malmodra hajtod a vizet.

Csak azt nem értem, hogy akkor miért szül a nők 80-90 százaléka gyereket? Talán mert látják az érem másik oldalát is.

Nagyon más lehet az emberek igény szintje, sok múlik azon is, hogy ki milyen környezetben nőtt föl.

Az alapok meglétében (fűtött lakhely, rendszeres étkezés) én úgy látom itt mindenki egyetért, az árnyaltabb igények, óhajok ezután következnek.

Én nem akarok bebizonyítani semmit, csak van szemem és tudok gondolkodni. Ennyi pont elég. Mert lehet a kert végében játszani és osztálykirándulni is nagyon jó buli lehet egy erdőben, de annyi dolog van a világon, amit jó megtapasztalni és nem pótolja a szülői szeretet. És a szülőkre gondolva: mi van ha valamelyik ne adj isten meghal? Ti ilyenkor belegondoltok abba, hogy a gyerekeket egy anyuka hogy tartaná el? Vagy hogy mi lenne velük? Hogy mennyi esélyük lenne egy jó életre? Nagyon szép dolog a szeretet meg a családi harmónia, de ezen kívül ezer dolog kell még, hogy meglegyen ahhoz, hogy az ember azt mondhassa: normális élete van.

Nem a luxusra gondolok és az állatkertre, vidámparkra, hanem arra, hogy ne hallja valaki a szobában sírni anyut, mert nem tudja megvenni a gyereknek a tankönyveket, vagy ne mehessen el síelni az osztállyal, mert nem tudnak neki költőpénzt adni és még sorolhatnám.......

Ti csak egy irányba láttok, hogy a gyerek kell mindenáron, és majd a szeretet elég lesz neki. Hát nagyon nincs így.....

Persze, tök jó, hogy kiemeled, hogy diplomás család, de a lényegen nem változtat. Nincs lehetőségük. És ha mindketten dolgoznának sem lenne szuper élet 7 főre.... Lehet, hogy 40 éve elég volt otthon kertészkedni, aztán mindenki felnőtt, de ma már ez nem így van.

Én nem vagyok gyerekellenes, aki akar szüljön. De felelősséggel. Mert a gyerekeknek lesz később szar...

Ja, nyaraltunk egyet, ezért tűntem el, de most megnézem, mit írtál.:)

Attól függ, miről beszélünk. Ha egy képzetlen pár igénytelenségből hozza létre a gyerekeket, az nem szimpatikus. Ha viszont egy tanult, ám kevés pénzű házaspár szeretetben várja a gyerekeket, ellátja őket minden szükségessel, ám nem mennek a tengerpartra, "csak" a közeli kiserdőbe kirándulnak, nem viszik vidámparkba a gyerekeket, "csak" otthon bohóckodnak örömben és szeretetben, akkor szerintem tiszteletre méltó és boldog az a család.

Az meg, hogy az anyagiaktól függ a gyerek jövője, akkora butaság. Apukám kis faluban nőtt fel, a szüleinek munkája nem sokáig volt, a családfőt el is vitték orosz fogságba. Anyuka volt otthon négy gyerekkel. Mind a négy diplomás, ketten közülük jogászok: ügyvéd és közjegyző lett.

A fórum azért nem jó, mert egy-két szó alapján ítélnek sokan.

Teee, téged már kerestelek az abortuszos topikon, jól eltűntél.

Én ebből a pár sorból azt olvastam ki, hogy alkalmi munkából tartanak el egy hét fős családot. Lehet, hogy nagyon jól élnek, de az alkalmi munka attól alkalmi, hogy lehet 2-3 hónapig nem is lesz... és ha valaki lebetegszik? Annyi gyereket vállaljon az ember, amit "családi tragédiák" után is fel tud nevelni....

Éhenhalni lehet nem fog. És ez életcél??

Nem látsz bele, csak írt néhány sort, erre nekiesnek sokan. Én azt értettem ki belőle, hogy rendesen nevel 5 gyereket, és van hite. Szerintem ennél nem is kell több.

És egyik gyerek se fog éhenhalni, ezt valahogy érzem.:)

Általában ezek a gyerekek soha nem fognak kitörni a szüleik életszínvonalából, ugyanúgy egyik napról a másikra fognak élni, nem lesznek lehetőségek, nem fogod tudni segíteni őket semmiben...

Emberek lesznek?? Lehet. Szegény, nélkülöző emberek.

És mi van ha a férjed leesik a lábáról? Majd ad a Jó Isten kaját az égből?

Nem biztos, hogy mindent ugyanúgy éltetek meg, még akkor sem, ha egyformán bántak veletek a szüleitek. Nekem van tesóm, de egyelőre csak 1 gyereket akarok, tesómnál is van már 1 és nagyon győzködni kell, hogy legyen másik. Sógornőm is egyke és mindenképpen akar testvér a gyerekének.

Amúgy a 3. gyereknek a legjobb, úgyhogy nem lepődnék meg, ha ő élte volna meg legjobban a gyerekkorát.

Hát nem tudom...

A fiam egyke és azt mondta 3 gyereket akar.

Akkor nagyon jó volt a gyerek kora?

Ennek örülök:)

Mi hárman vagyunk testvérek, de én csak 2 gyereket szerettem volna.

A bátyámnak 2 gyereke lett és a húgunknak 4.

Az elméleted alapján nekem lehetett a legrosszabb gyerek korom, ami ugye ugyanaz volt, mint a testvéreimnek, bátyámnak úgy, ahogy megfelelő volt és a húgunk nagyon díjazta:)

Igen, egyébként ezt nehéz is megtalálni a középutat, mert az ember mindig többre vágyik, mint amije van. Ez utóbbi szerintem egy határon belül szintén egészséges motivációt adhat, hiszen megalkudni sem kell, viszont az ár/érték arányra figyelni kell ,és itt most inkább lelki tényezőkre gondolok.

Személyes véleményem a témában az, hogy mind szerényebb körülmények között élők, mind az igen tehetősek között is lehet kiváló és rendkívül diszfunkciós családokat találni, nem ezen múlik.

(A mélyszegényeket nem sorolom ide-ők külön kategória.)