Barátnőmet megcsalja a férje... elmeséljem neki vagy ne? (beszélgetős fórum)

nem..volt pl,hogy kimondottan problémát kellett megoldani,engem kértek meg,hogy teremtsek rendet egy csoport életében..de ahogy megcsináltam,és kiderültek dolgok,annyira kényelmetlen lett többeknek,hogy nemkívánatos személy lettem.

barátságokban meg: megmondtam,hogy mi az,ami már tarthatatlan a közös életünkben,vagy az övékében..durci lett,nekem meg nem volt kedvem többet foglalkozni a dolgokkal- vége a barátságnak..vagy nem is az volt.

Annyira nem voltam sose emberek között,hogy a kotnyél a kezembe kerülhetett volna.Volt elég dolgom a saját életemmel-levemmel,abba kellett a kanál:)

Nyugi!

Nálunk ilyen nem fordul elő, így szükség se lesz arra, hogy engem bárki is figyelmeztessen. :)

Na, számomra olyan ember van kevés, akiket igaz barátnak értékelsz. Most hirtelen kettő jut eszembe ilyen. Nekik szólnék. (Az előbb még azt írtam, hogy "lehet, hogy". Lám, ilyen ember vagyok...) A szólás még egyáltalán em beleszólást jelent. Egyszerű tudósítást. Ők BIZTOSAN nem szakítanák meg velem a barátságot! (Hát, ha mégis, akkor tévedtem.) Nekik - gondolom - meg lenne a kellő intelligenciájuk ahhoz, hogy maguk is meggyőződnének arról, mi az igaz a hallottakból és az eredmény alapján döntenének.

Egyet megigérek: Neked nem fogok szólni, mert kifejezetten kérted, hogy ne szóljanak. Semmi gond! :)

Ez a téma már többször és több helyen felvetődött. Itt (mármint a HOXÁ-n is)

Nekem ezzel kapcsolatban (ahogy korábban is jeleztem) lehet, hogy eléggé egyedi elképzelésem van.

Ami vonatkozik egyrészt a barátságra, másrészt a családi (magánéleti) dolgokra/problémákra.

A barátságról az a véleményem, hogy a sokak által képzelt és barátságnak tartott kapcsolatok legtöbbször nem is igazán azok. Rendszerint nem állják ki az idők próbáját, és nem olyan mély emberi összetartozás érzéséből (hanem inkább érdekből) létrejövő szövetségek.

Attól még nem tekinthető senki se igaz barátnak, ha hasonló az érdeklődési köre, azonos módon vélekedik a világ dolgairól, jó vele eldumálni, mert nagyon jó hallgatóság, olyan életszínvonalon (vagy még jobbon) él, mint mi, és mindig segít, ha tud. (És még sorolhatnék ilyen és hasonló szempontokat)

Ezeknél lényegesen több kell ahhoz, hogy valakit igaz barátnak lehessen tekinteni!

Éppen ezért én nem szeretném, ha valaki "kívülről" beleszólna az én házasságomba! Még akkor se, ha jót akar!! Ahogy a mondás tartja:

"A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!"

Éppen ezért a közeli ismerősöknek, rokonoknak, de még a családtagoknak se (kivéve házastárs és közös gyerekek) teregetjük ki a dolgainkat. Nem tartozik ez senki másra!

Én nem szeretném, ha KÉRETLENÜL beleszólnának a dolgainkba.

(Az más kérdés, ha itt, vagy máshol NÉV és ARC NÉLKÜL tanácsot kér az ember)

Ezzel együtt jó kérdés volt:) általánosságban is,nem csak erre az esetre.

Nekem is tágítja a látóköröm a fórumozás,és árnyal dolgokat..

A bokám meg nem bánom:) a legtöbb kapcsolat elvérzik valahol,az enyémek többsége épp ezen.

Nem komolyan írtam az előző kérdést.

Én is inkább a valóság híve vagyok mint az illúzióké. Persze van olyan eset amikor jobb az illúzió mint a valóság ismerete, de az nem ez az eset.

Ami a másképpen gondolást illeti, egy hasonló topikban talán nem is olyan régen még én is azt mondta, hogy nem szabad beleszólni az ilyen dolgokba. Most annyiban módosult ez, hogy akit tényleg szeretek, annák talán szólnék. Azért talán mert más az elmélet és más a gyakorlat. Azaz, még a közelébe sem kerültem olyan szituációnak, hogy azon gondolkozzam, hogy szóljak-e vagy sem. Ha meg tudok ilyen esetről, akkor a felek számomra nem olyan közelállóak, hogy foglalkozzam velük.

Amúgy, megfigyeltem megamon, hogy mióta interneten fórumozok, vannak dolgok, amiről a véleményem pont az ilyen fórumok hatására változik. Pl régen egyértelműen rossz döntésnek tartottam ha fiatal nő idős férfivel van kapcsolatban. Meggyőztek, hogy miért ne, ha valaki abban érzi jól magát. Hát istenem, nem fog sokáig tartani, de úgyis megúnják az emberek egy idő után, meg aztán az ilyen kapcsolatokat kénytelenek biológiai okokból viszonylag rövid időre tervezni.

Hamis jókedvet igen..én hiszek a valóságban,sokkal inkább mint az illúziókban. meg is ütöttem vele a bokámat sokszor

és nem tudok valakinek,akit szeretek az arcába mosolyogni,és képmutatni,mikor tudom,hogy baj lehet.

de most megint leírom: lehet,hogy 10év múlva másképp fogom gondolni,és örülök,ha marad még legalább illúzióm

"mikor ő közben láthatólag a fellegekben jár."

Képes lennél valaki jókedvét elvenni??

Szóljál, ha azt diktálja lelkiismereted.

Tényleg mindent leírtam, van vagy 10 hozzászólásom ebben a topikban. Az elejétől figyelem.

Az biztos,hogy legjobb kimaradni.

és természetesen nem nekünk,kívülállóknak kell értékelni azt,hogy nekik mit jelent ez a kapcsolatukban,az az ő dolgok.

Én csak a tényt tudatnám vele..valószínűleg.Vagyis nem tudnék úgy tenni,mintha nem tudnám,mikor ő közben láthatólag a fellegekben jár.

ha nyomottabb a kedve,és úgy tudnék a csalásról,akkor nem hoznám szóba én,csak megkérdetném,h akar-e beszélni,mi bántja..és ha nem mesél,v mesél és nem mondja,akkor feltételezném,hogy tud róla..és épp azon agyal,tehát nem nekem kell beletörölnöm az arcába.hálisten

Mondjuk olyan veszély nem fenyeget, hogy én előbb tudjam meg egy barátnőmről, hogy csalja a férje, mint ő, mert egyszerűen nem törődök a férje dolgaival, így esélytelen.

Viszont tudok olyan párról, ahol a férfi ki-ki kacsint, de ott meg nem olyan a kötelékem egyik féllel sem, hogy bármit is mondhatnék vagy célozhatnék erre.

Szoros baráti kapcsolataim között is volt megcsalás, de simán lemeccselték egymás között. Persze volt törekvés az egyik fél részéről a környezet manipulálására, de ha vége a viharnak, akkor meg lehet utálni azt, aki kívülről letette a garast valamelyik oldalon... szóval továbbra is az a véleményem, hogy ki kell maradni ebből. mert az összes motívum nem ismert kívülről.

Nem kell odaállni sehova,senki elé..de én nem tudnám mosolyogva végigasszisztálni azt,hogy nekem mesél a barátnőm a boldogságáról,miközben tudom,hogy vagy becsapja magát( mert tud a csalásról csak nem törődik vele), vagy naív,és így sétál bele egy helyzetbe.

Az nem döntés helyette,ha megmondod neki(,persze oylan ügyesen akár,mint a fórumindító tette.)

És te is tudod,hogy itt nem arról beszélek(és a többiek sem,mert nem ez a téma),amit szegrőlvégről pletykát hallunk,hanem amiről majdnem biztosan tudjuk,hogy megtörtént-illetve a 2 fél úgy csinál,mintha megtörtént volna.

Na,nekem könnyű,1 barátnőm van csak,és neki nem kell hazudnom,meg asszisztálnom faarccal..nekem nem menne.Mindenki csinálja,ahogy bírja.

Nagyon sok féle megcsalás van. Van aki vadászgat érzelmek nélkül, közben szereti a párját, van aki belebolondul a szeretőjébe, aztán dilemmázik, így a magáéval együtt három felnőtt életét megkeseríti, és olyan is van, ahol már teljesen elhidegültek egymástól.

Egy igazán szoros kötelékben minimum érzik a felek, hogy mi újság..

Nem dolgom, hogy felelősségteljes döntést hozzak más életében.

Talán oda kellene állnom Jolánka elé és azt mondani, hogy neked ne legyen gyereked a Józsitól mert azt hallottam tegnap a Gézától, hogy három hete állítólag megdugta a Marit?

Ertelek en minden ertek amit irtal de ha belegondolsz ha tudod a baratnod becsapjak es ha oszinte baratno vagy akkor mi van nem szolnek???

En nem biztos meg tudnam allni hogy csondben maradjak meg ha utanna nem is tudom mi leszek .. nekem is jolesne forditva.. en megkoszonnem....

Mindenki tegyen belátása szerint.

Volt aki szólt, ráfaragott és megesküszik arra, hogy legközelebb nem szólna. Hogy magam mit tennék, függ attól, hogy milyen viszonyban vagyok egyik vagy másik féllel esetleg mindkettővel illetve milyen embereknek ismerem őket. Volna akinek "falaznék" ha félrelépne. Nem vagyok erénycsősz. Kaptam is ezért! Mérlegelni kell, mivel ártok kevesebbet. Ha szólok vagy nem. Lehet, hogy ha csendben maradok, azzal ártok kevesebbet. Ha megtudja mástól és engem von felelősségre akkor is mondhatom, hogy Bocs, de nem figyelem mit csinál a párod. Nem láttam, nem figyeltem, tudom is én. Adja a helyzet.

Egy biztos: Hallomásból tudok félrelépésekkről, de ezen kevés esetben a hallgatás mellett döntöttem. Elvileg, volna olyan barátom esetleg nőismerősöm akinek szólnék. De róluk azaz a párjukról nem tudok semmit.

Szerintem akkor tenném a legjobban, ha én már nem fejtegetném ezt tovább, igyekeztem tényleg precizen leírni mit gondolok erről.

166, 167!

Hát akkor ne szóljunk bele más dolgába!

Többnyire nem így van. Én anno szóltam egy volt barátnőmnek, hogy az adott pasihoz esetleg mégsem kéne hozzámenni, mert ezzel is azzal is látták itt és itt. Kaptam hideget-meleget, meg biztos irigy vagyok a boldogságára, meg én azt nem tudhatom stbstb. A barátság meg is szakad, aztán 1-2 év múlva a válásakor ő hívott fel, hogy milyen h.lye volt és igazam volt mindenben.

Nem haragszom a lányra, vakszerelmes volt, de azért nem felejtem el miket vágott a fejemhez :S

Utólag azt mondom jobb lett volna kimaradnom a dologból.

Nem csak a közömbösség... Ha szólok, akkor erőszakosan belepofántlankodok egy olyan kötelékbe, amihez semmi közöm.

Igazából egy házasság - míg csak fel nem bomlik - valamilyen szinten egyensúlyban van. Ha az egyensúlynak szerves része az egyik fél kikacsingatása és a másik fél e fölötti tudatos vagy tudat alatti szemet hunyása, akkor az is a része... Ha valamelyik fél részére az az egyensúly kényelmetlenné válik, tenni fog ellene. Pl. kinyílik a korábban tágra zárt szem.

Írta nem rég, hogy azt vonta le tanulságként, hogy mindenki törődjön a saját életével. Mások is írták, hogy azzal jártak rosszul, hogy szóltak.

Bár én már öreg vagyok, nekem mindegy, de valamikor örültem volna, ha szólnak, hogy csal az asszony. Még akkor is, ha a tudósító téved. Ha képes vagyok kinyomozni, kinyomozom, ha nem, akkor kétségek között élek. Ha a tudósítás tévesnerk bizonyul (ki tudja ezt bizonyítani??) akkor sem leszek vele haragban, miért lennék?

Viszont NEM VÁROM EL, hogy szóljanak. Egyszerűen azért mert tudom azt, hogy az emberek nagy része közömbös a másik sorsa iránt, illetve azt mondják, semmi közük hozzá, illetve nem velem szolidárisak.