Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette."
Müller Péter
"Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek."
/Müller Péter/
Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted - de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit.
Müller Péter
"Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet."
/ Müller Péter /
"Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserű és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom.
Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök.
Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni.
Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy működő kályha: odabújok mellé."
/Müller Péter/
"A Mulandóság országában rövid a "veled" és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. (...) Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet."
/Müller Péter/
"Szüntelenül működik bennem egy elképzelt világ, és az a fontosabb. Ez az élet itt szürke, vacak és ostoba!. . . Nem tudom, van-e másik. . . Biztosan van, mert én állandóan abban járok. "
/Müller Péter/
PÁROS TÁNC
Sokféle szeretet van. Apai , anyai ,testvéri , baráti , felebaráti.
Családszeretet , gyerekszeretet…..Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet.
De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz ,ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak- szeretni tudják egymást .Ez a legmélyebb kapocs .Én és Te .Férfi és Nő .
Az élet alapja a páros tánc .
A férfi és nő szerelmén alapszik minden !Minden család boldogsága a férfi és nő szerelmén múlik. Ez a tartópillér .A páros tánc ami köré rendeződnek a többi családtagok .
Ők ketten a „szóló táncosok”
Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak . Hozzájuk viszonyulnak és tőlük tanulnak szeretni a többiek .
Nem igaz , hogy a „szerelem idővel átalakul szeretetté”. Nem igaz !
A szerelemnek örökké kell tartani!
A férfiból apa lesz , a nőből anya , jönnek a gyerekek, az unokák a szeretet minősége megváltozik , hiszen az anyai szeretet nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz , melyet egy nő a férje iránt érez- és mégis ,nagy baj , ha az anya elfelejti, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése, és haláláig , sőt még azon túl is tart .Örökké .
A gyerekek sérülnek olyan családban, ahol a férj és feleség nem szereti egymást. Méghozzá szerelmes szeretettel .
A gyereknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába. És olyan mama , aki szerelmes a papába . Csakis az ilyen szövetségben érzi magát biztonságban . Ha ez meginog a gyerek azonnal megérzi .
Érzi , hogy hiába szereti őt „külön” a mama , és „külön ” a papa –ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd , akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra .
A papa és a mama szerelme nem elvesz a gyerektől , hanem ad.Melegséget . Bizonyosságot . Erőt .
Ez- és csakis ez !- a harmonikus családi minta . Ahol a férj és feleség szerelmesek egymásba.
Ilyen családban szeretnék gyerek lenni .
/Müller Péter/
"... Azt üzenem élj a világ ellen és légy bolond! Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban... És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni. Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad. S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."
/Müller Péter/
"Élő szó az, ami vérzik. Néha csak annyira, mint egy megszúrt ujjhegy. Az ember maga is megijed, amikor kimondja. Akkor is, ha olvassa.
Ami mélyről jön, az mindig véres. Ami odabent természetes - hogy az élet: vér -, az a felszínen ijesztő.
"Juj, ezt nem kéne kimondani!" "Ezt nem szabadna nyilvánosságra hozni!" Tiltakozást vált ki. Viszolygást. - S ugyanakkor örömet is!
A holt szóról nincs mit beszélnünk - legtöbbször azt mondjuk ki.
A holt szó lehet szép, okos, művészi, de nincs benne vér. Nem "onnan" jön, bentről, a "dobogó szívből".
A holt szavakat mindig valami helyett mondjuk ki, és ez a valami lényünk igazsága. Nem az a baj vele, hogy nem okos vagy szép - a baj vele az, hogy öl."
/Müller Péter/
"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben."
/Müller Péter/
Egy végtelen szeretetháló egyik szeme vagy. Szálak milliói fonnak át, s fűznek össze minden látható és láthatatlan lénnyel, s magával e csodálatos hálózat teremtőjével, akit nevezhetsz Istennek is. Egyszer kilépsz majd egód páncéljából, kinyílik a szemed, és látod majd, mennyi csodálatos testvéred van.
/Müller Péter/
"De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén,
ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük.
Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is.
A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.
A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."
/Müller Péter/
"Addig mondják, hogy ostoba vagyok, míg kezdem nem érteni a leckét; addig mondják, hogy gyáva vagyok, míg valóban félni kezdek; addig mondják, hogy bűnös vagyok, míg kezdem fölfedezni magamban a "bűnös gondolatokat" - sőt néha már piszkos kis tettekre is elszánom magamat.
Megállítani pedig ezt a torzító folyamatot igen nehéz, mert ha elhatározom, hogy egy rosszindulatú kritika ne hasson rám, a puszta önvédelem is rengeteg energiát emészt föl, arról nem is szólva, hogy aki túlságosan el van foglalva önmaga megvédésével, az nem képes igazi önismerettel foglalkozni - nem tud saját magának igazságos bírája lenni.
Ha mások bántanak, nem marad erőm benső háborúm megvívásához. Az ártatlan áldozat szerepébe merevedek, és természetesen visszagyűlölök. Vagyis gyűlölködő leszek magam is."
/Müller Péter/
"A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz, kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük.
Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak vagy sebeznek. Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltűri, s elfedi."
/Müller Péter/
"Az állatvilágban sem a kan kezdeményez, hanem a nőstény. A kan, mint tudjuk, csak reagál a kihívásra. És nem a méhecske kezdeményez, hanem a virágszirom."
/Müller Péter/
"A passzív energia rendszerint erősebb - de nem látni."
/Müller Péter/
"Kis vonzalmacskák, szerelmecskék jól megférnek egymás mellett is. Kettőt, hármat is lehet "szeretni", egyszerre. De abban a pillanatban, amikor a felszínre tör lelkünk mélyvalósága, vele robban ki, mint a forró ősmagmából a láva, a lehazudhatatlan felismerés: hogy társunk csak egy van. Egyetlen másik felünk van."
/Müller Péter/
"Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár."
"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.
Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében.
Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.
/Müller Péter/
A "Nekem így vagy jó, ahogy vagy" - nem a szeretet szavai.
A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos, mert ha szeretsz bárkit, bármit, gondozod. Önmagadat is.
/Müller Péter/
"A múltad átírható. Amit most megváltoztatsz, az a múltadat is megváltoztatja. Nem magát a megtörtént eseményt, hanem
a lelkedbe írt hatását."
/Müller Péter/
"Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve.
Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít.
Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról.
Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.
Mert csak a szeretet gyógyít. "
(Müller Péter)