Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége,
hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.
Az nem elég, hogy én „akarom!”
Az sem elég, hogy „ én hiszem!”
Az sem elég, hogy „ én repülni akarok!”
Az sem elég, hogy „ én Istenem, segíts meg engem!”
Ez a szó hogy én, benne se lehet a varázsigében.
Ha benne van az „ én”, nem sikerül a varázslat!... Ez a titkok titka!
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.
ennyi...:))))
egymásra hangolva
ezt lopom...
:)))
Kétféle méltóság van.
Az egyik: amit a világ ad az embernek.
A másik: amit az ember ad saját magának.
Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.
"Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is.
Néha a Föld másik pontján is.
Egyszerre nyúlunk a telefonhoz, például ...
Vagy szembejössz velem az utcán ..."
Az egónk az egyetlen ellenségünk,ami visszavethet fejlődésünkben.
Az,aki elhiteti velünk,hogy nem vagyunk méltók a változásra, az
emelkedésre,hogy nem is érdemeljük meg a tudást. Ne higgyünk neki! Az egyik legerősebb fegyver,a szeretet ,mely mindent elsöpör és nincs ellenség,mely szembe szállna vele. Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerű,mint amilyen könnyű leírnom.
Sok sérelmet, fájdalmat, és feldolgozatlan traumát cipelünk
magunkban,(életek óta) aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idő.
Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha
védtelenek is leszünk általa, sebezhetők,de a régi színjátékok már nem folytathatók . " magadat kell átalakítani,ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a "kívül"is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz,először magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz,alkalmassá kell válnod a társulásra." Akiben ez a "benső mágnes" működni kezd,nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni -úgy vonz,hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét szeretet-nek hívjuk."
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet."
(Müller Péter)