Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
nem is igaz:(
az enyém nem ér el:(
Ne feledd, hogy a szeretet: világháló. Mindenhova elér, mindenhol van, időt és távolságot nem ismer. Érzékenyebb, mint testben az idegpályák hálózata, egyetlen érintésre összerándul az egész.
"Valamennyien bele vagyunk bonyolódva önmagunkba. Magunk szőjük, fonjuk és hurkoljuk a gubancokat, miközben azt hisszük, hogy kívülről, mások tekerik ránk. Ebben a "gubancos" állapotban teljesen ki van zárva, hogy bárki is helyesen ítélje meg önmagát, vagy életének bármiféle eseményét. Nincs rálátása. Nem látja az összefüggéseket. Becsapja önmagát s azt hiszi, hogy igaza van. Méghozzá vakon, konokul hiszi."
A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.
Mindenkinek az életében lehet egy olyan ingatag pillanata, amikor az ember erősebb lesz benne, mint az üzletember.
Adni az ember igen nehezen tanul meg - ha megtanul egyáltalán. Mindent meg akar enni, meg akar szerezni, s ez így van nemcsak az élelemmel, de a másik lénnyel is: akitől kap, azt szolgálatra kényszeríti. Ennek a szolgálatnak a legfontosabb része nem is a testi, hanem a lelki szolgálat.
"Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud."
A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.
"A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyű."
Gyöngyhalászok, akik nemcsak magáért a gyöngyért ugranak a mélybe, hanem azért is, hogy másoknak felmutassák: nézd, milyen szép igazságot találtunk! De vajon érték lenne-e a gyöngy, ha valakinek a markában maradna?
"Csakis ma váltak érthetővé az „utolsó időkre” vonatkozó próféciái, amikor szembesülhetünk a kígyó-én lázadásának leplezetlen, tragikus végkifejletével."
/Müller Péter/
A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.
Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.
A bohóc az, aki játszik - s nem az, akin játszanak.
"A hamis tanítás az életterheken könnyíteni akar.
Kibújásra, megúszásra tanít. Megszenvedés nélkül egyenesen az álmaidba akar röpíteni."
/Müller Péter/
Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.
Senki sem tökéletes. (...) Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű.
Fényt nem lehet adni - csak meg lehet gyújtani, ha van, ami meggyulladjon. (...) A szikrát át lehet adni - de lángolni magadnak kell. Azt magadból kell megteremtened!
"Ha ránézel egy kiszáradt folyómederre, döbbenten látod, hogy a víz valaha miféle köveken, sziklákon, dögtetemeken, miféle elsüllyedt hajóroncsok, vasak, fatörzsek és karmos ágak között száguldott végig, anélkül hogy ez gátolta vagy "lehangolta" volna. Így szembesülj külső-belső akadályaiddal. Nem leállni, hanem tovább folyni, túlhaladni, átáramlani mindenen - fájdalmon, félelmen, bajon, karmos gyűlöleten, gyászon és terméketlen, koszos depresszión. Légy Víz! Lágy, átlátszó, alkalmazkodó, szeretettel, gyengédséggel teli - és legyőzhetetlenül erős."
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
"Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a nagyobb boldogságát véli!
Ez az, ami tetteinket előidézi.
Lelkünkben számos, egymással ellen
tétes erő él: különféle hitek, elképzelések, nosztalgiák, ambíciók, sokféle "szeretném ha", és "jó lenne ha" ... de végül mindig a Tett lesz az eredő.
Ez mutatja meg utólag, mi volt bennünk a legerősebb, mi volt az a "boldogság", amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk."
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük.
Ezt tudd, miközben szenvedsz.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj.
FÉRFIT AKAROK! - ez a nő ŐSKIÁLTÁSA. Minden nő ölében rejtélyes mélység van. Befogadás, hazatalálás. És egy álló hímvesszőben a Teremtő szimbóluma, mely egy igazi szeretkezésben szinte vallásos imádat tárgyává válik.
Lelkünk mélyén az érzéseink NAGYBETŰSEK. Egy férfi, abban a fázisban, amit a modern világ a maga primitív nyelvén "kielégülésnek" nevez, KIRÁLYNAK érzi magát...............
A nők - főleg az anyák - médiumok.
Sok nő azonban elnyomja magában ezt a zsigeri érzékenységét. Zavarja. S tudja, hogy ez sokszor nem jó. Túlfélti magát. Néha elrontja vele a párkapcsolatát. Nem jó röntgenszemekkel látni! Főleg nem jó, ha egy férj, vagy akár egy gyerek örökké meztelennek és védtelennek érzi magát az ilyen tekintet előtt. Az emberek nem tudják elviselni az igazlátást.
Bármilyen keserves ezt bevallani: életünket az illúziók, a remények, az önmagunkról kialakított hamis "eszményképek" tartják fenn. Ha a hazugságokat és önáltatásokat föladnánk: összeomlanánk. Senki sem tudna a tükörbe nézni - és a másik szemébe se, igazán. "Látlak. De úgy teszek, mintha nem látnálak" - így tesz a bölcs nő.
gazán csak az tudja az embert kihozni a sodrából, aki fontos neki. Akit szeret.
A boldogság átsuhan rajtunk, rendszerint akkor, amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl bennünk, mikor abbahagyjuk az igazság konok, erőszakos üldözését.
Részemről a szerencse!:))Moá:))
"A zene, amit magamban hallok: önmagam szeretete. A zene, ami a te testedből, lelkedből árad, ami áthat engem és elragad, s ha kibillennék, helyrebillent, a te zenéd. Vagyis: téged szeretlek. Az odaadásnak és elfogadásnak a nagyjátéka ez. Érzem magamat, érezlek téged, és te
is érzed önmagadat és érzel engem. De ez kevés! A harmadik, legfontosabb irány: hogy mindketten halljuk a Zenét. És hogy mindketten átadjuk magunkat nemcsak egymásnak - de főleg a Zenének."
/Müller Péter/
További ajánlott fórumok: