Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"A sors az, ami szembesíti az embert önmagával, s az eléje állított nehézségek, kihívások, gondok és karmikus élethelyzetek eszközével rákényszeríti, hogy olyasmiket is megtudjon magáról, amiket idáig nem tudott, hogy ráébredjen, a régi tanult tapasztalatok és reflexek nem működnek többé, s ezért meg kell szülnie másik, nemesebb és bölcsebb önmagát."
/Müller Péter/
Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet", ő jut eszedbe.
Müller Péter
Off!
Tegnap voltam Müller Péteren. Nagyon aranyos volt.
Azt üzeni, hogy csak öröm van, bódottá!
Boldog Jézus, nevető Buddha!
Még a halott testére is jó érzéssel tekintett le.
Az öröm volt a téma. Persze ez egy magasabb sík. Nem jön az csak úgy magától.
Pedig ott van az oktalan öröm, csak nem ismerjük. Túlságosan alacsonyan vagyunk.
"A szeretet nagyon mélyen van. Tudásnál, akaratnál, vágynál, társadalmi elvárásnál mélyebben.... A szeretet nem kötelesség. Nem lehet ésszel, akarattal, kényszerrel előidézni.
A szeretet a szabadság jegyében áll. Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság."
"Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene.
Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz!
Sírd hát ki magad, boldogan, és fesd át a szürkét színesre - bátran! Jogod van hozzá! A nagy kultuszok ezt tudták.
"Mono-no avare" - mondták az ősi Japánban, ahol ismerték az élet minden fájdalmas titkát. Azt jelenti: "Megadom magam a bánatnak". Nem tiltakozom, mert az már kellemetlen, és nem tudok tenni ellene. Hanem élvezem! Igen! A sikerkönyvek és legszebb japán festmények nem "dobták fel" az embert, hanem ábrándosan szomorúak voltak.
Gyönyörködni a mulandóságban, és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: a legmagasabb életművészet. Amelyik versben nincs szomorúság, nem elég mély, nem elég igaz, nem elég gyönyörű.
Magában a szépségben - amikor teljes pompájában kibomlik, akár egy rózsa vagy egy fiatal arc - az a szép, hogy most még van, de holnap már nem lesz. Elillan.
Élvezd hát a "rossz" időt! Ne légy tőle depressziós - csak szomorú. Tudod, mi a különbség a kettő között? Hogy a depresszió iszonyú, mint a halál, mert nem tudod, hogy el fog múlni. Azt hiszed, hogy mindig így marad, de ha szomorú vagy, tudod, hogy az elmúlik. Elmennek a sötét viharfelhők, és kisüt a Nap!
A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.
"Mono-no avare!" Tanuld meg, és művésze leszel az életnek."
/Müller Péter/
Ha ránézel egy kiszáradt folyómederre, döbbenten látod,
hogy a víz valaha miféle köveken, sziklákon, dögtetemeken,
miféle elsüllyedt hajóroncsok, vasak, fatörzsek és karmos ágak között száguldott végig,
anélkül hogy ez gátolta vagy "lehangolta" volna.
Így szembesülj külső-belső akadályaiddal.
Nem leállni, hanem tovább folyni, túlhaladni, átáramlani mindenen
- fájdalmon, félelmen, bajon, karmos gyűlöleten, gyászon és terméketlen, koszos depresszión.
Légy Víz! Lágy, átlátszó, alkalmazkodó, szeretettel, gyengédséggel teli
- és legyőzhetetlenül erős.