Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Az univerzális tudat a megroppant és széttört önzés helyén jön létre. Nehezen születik meg, nagy katarzisok árán, mert az én nem adja könnyen magát. Ha az önismeret szintjeit a napszakokhoz hasonlítom, akkor a Reggel, a Dél, az Éjszaka után ez a hajnali Pirkadat ideje - és az Éjszakát legyőzni nagyon nehéz. Ha megnézel egy klasszikus tragédiát, amelynek írója még ismerte a szenvedés megtisztító erejét, látod, hogyan történik mindez."
/Müller Péter/
"A kollektív tudatba nem lehet visszalépni! Aki egyszer kilépett onnan, s az én-teremtés nagy művét végrehajtotta, soha a falkába vissza nem térhet, s a kollektív tudatot magában restaurálni már nem tudja. Képmutatásból megteheti, de valójában soha. Annyira átlátta már kötöttségeit, számára már hazugságnak tetsző korlátait, maradiságát, ellentmondásait, ürességét, fojtogató dogmáit, annyi kételyt, hitetlenséget, tagadást és indulatot hordott össze magában, hogy ő ide vissza már sohasem találhat!"
/Müller Péter/
"Minden hullámhegynek megvan a völgye, s minden mennynek a maga pokla. Ez valamennyi tudatszintre is érvényes. „A szentek és a bölcsek - mondta egyszer Mesterem - kardélen élnek, mert minél magasabbra jut valaki, a mélység is annál nagyobb alatta."
/Müller Péter/
"A földi élet dramatikus élet. Itt csapnak össze és sülnek ki az ellentétes erők, itt lehet megélni a katarzist, itt lehet megtisztulni, átminősülni, szintézisbe hozni az egymásnak feszülő jót és rosszat. Itt lehet megfizetni tartozásokat, eljutni a tapasztalatokig, megszabadulni azoktól a késztetésektől, amelyek bennünket valaha az isteni egységből kiszakítottak. Ezért van az, hogy amikor megépítjük ezt az ént, jellemébe és sorsába nemcsak a segítő, de az akadályozó erőket is belekódoljuk; a szükséges próbatételeket, a sors kihívásait, a negatívumokat. Ahány én, annyi jellem s annyiféle sorsmegoldási kísérlet van. Én például valamennyi inkarnációmban „fontolva haladó” jupiteri ember voltam, ami azt jelenti, hogy mindig igyekeztem támogató és akadályozó erőimet arányosan elosztani, s csak annyi nehézséget vállaltam, amennyinek a megoldásához erőt és derűt éreztem, csakis olyan súlyú tragédiákat, amelyek megéléséhez kellő életörömet is lehozhattam magammal. Olcsó földi szavakkal azt mondhatnám: mindig csak annyi „rossz” történt az életemben, mint amennyi „jó” is. Vannak azonban bátrabb, merészebb karakterek is. Marsikus, pokolra szálló életek, akik többet vállalnak, nagy akadályokat állítanak maguk elé. Ezek nem parázslanak, de égnek, számomra túl veszélyes és túlságosan nehéz körülmények között."
/Müller Péter/
"Ahol én nem akartam, ott ő hiába akart, s ahol én nem hittem, hiába hitt helyettem: szememet csakis ott tudta kinyitni, ahol én már látni akartam."
/Müller Péter/
Vágyódom valamire, elképzelem, nagyon akarom - s aztán elengedem az egészet. Nem is gondolok rá, s amikor nem teljesül, nem leszek türelmetlen. Hagyom, hogy csendben érjen. Egy napig? Egy hétig? Egy hónapig? Netán egy évig? Még tovább? Mindegy. A jó várakozás titka a türelem, a türelem titka pedig, hogy addig is jól érzem magam, amíg nem történik semmi. A múló idő nem elviselhetetlen: élvezem így is. A beteljesedés néha olyan sokáig késlekedik, hogy meg is feledkezem róla.
S most jól figyelj! A dolog akkor szokott megtörténni, amikor nem számítok rá, amikor már nem is kell annyira. Egyszer csak hozza a sors, és leteszi eléd.
- Mi ez? - kérded.
- Amit kértél - feleli a Sors. - Elfeledkeztél róla? Itt van.
A mágia első fázisában mozgósítanod kell a képzeleted, a vágyad, az akaratod minden erejét. A második fázisban el kell engedni az egészet.
Ez a mondás azonban arról szól, amikor valaki képtelen az elengedésre, és "túlakarja" magát. Mint a pitbull, vicsorogva ragaszkodik ahhoz, amije van, vagy mint az egér, aki rögeszmésen csak rág és rág, mert kell neki mindenáron. Végül megkapja: a macskát. Néha bele kell nyugodni, hogy valami nem a miénk, és azt nem szabad forszírozni sem párkapcsolatban, sem gyermekáldásban, sem sikerben, sem karrierben, s főleg nem a hatalomban.
Vizsgáld meg, meddig akarsz még valamit, és mikor van az, hogy "túlakarsz" már. Ha ez van, állj le!
Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban.
Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó. Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz. Nem ver le kudarc, csőd, válás, betegség, még halálos családi tragédia sem.
Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát."
Müller Péter -Isten Bohócai
Most már tudod: csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.
Áldás pedig azon van, ami a Sorsod – s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors áldott lehet és boldog – egy könnyű élet boldogtalan, vacak és szorongásokkal teli.
/Müller Péter/
Az egyik legerősebb fegyver, a szeretet ,mely mindent elsöpör és nincs ellenség, mely szembe szállna vele. Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerű,mint amilyen könnyű leírnom.
Sok sérelmet, fájdalmat, és feldolgozatlan traumát cipelünk
magunkban (életek óta), aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idő.
Angyal, ha súg, csak a benned lévő angyalt tudja megszólítani!
Az a "füled", amellyel meghallod őt, angyali hallásra van hangolva. Ha nincs: nem hallod. Még akkor sem, ha az angyal üvölt súgás helyett. Minden rajtad múlik, és belül történik.
A sort folytathatom. Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, nagyravágyásoddal a hatalomszomjat, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az "adást" veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.
Észre sem veszed, hogy a belső lehangoltságod magához hívja a világban lévő összes "Lehangoltság-adó" műsorát, és felerősítve az szól belőled. Így adsz hívójelet mindennek, amíg rá nem döbbensz: a vevő benned van, és annak hangolóját te magad irányítod lelkednek egy olyan helyéről, amelyet tudattalannak vélsz - mindaddig, amíg magadra nem ébredsz.
Müller Péter
(Ez nagyon igaz, amilyen vagy,amit sugárzol magadból- olyan embereket vonzasz be az életedbe) :-))
Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban.
Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret.
Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.
Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz!
Müller Péter
"Önmagunkkal rossz viszonyban élünk. S aki belülről nem kapja meg jutalmát, az a külvilágtól várja az alamizsnát. Öröme és elégedettsége attól függ, hogy a külvilág eseményei hogyan alakulnak körülötte, de még a legkedvezőbb események is csak ideig-óráig enyhítik szomjúságát: rossz közérzete mindig visszatér. Találkoztam dúsgazdag, világhírű és nagyon boldogtalan emberekkel. És szegény, öreg és beteg emberrel, akinek a lényéből áradt a derű és a nyugalom. Az embernek nem a világgal, önmagával van a legnagyobb baja. Ha ez megoldódik, a világra már nem vágyakozva vagy gyűlölettel néz, hanem szánalommal s derűvel."
/Müller Péter/
"Az egyetlen rögös út, amely nyitva maradt még azok előtt a lelkek előtt, akiket az egységélmény megérintett, nem a közös, hanem az egyéni út. Az egyén tiltakozása korának társadalmi, szellemi világa ellen az egyetlen lehetőség, hogy a fény ki ne aludjon. Sok művész, gondolkodó, pap és utólag szentté avatott eretnek vállalta a magányos fáklyahordozó tragikus szerepét, s azt a szinte őrülettel határos, de mégis igaz fölismerést, hogy a sok millió ember s a hivatalos tanítók tévednek: az egyetlen hely a Földön, ahol Isten még jelen van, az ő vívódó, magányos lelkiismeretük. A helyzet ma is ez. Az Istentől elhagyatott világban az egyetlen hely, ahonnan hiteles válasz várható: saját lelkiismeretünk. Önfényében jár mindenki. Önmaga lámpása - ha van neki."
/Müller Péter/
"Látni fogod majd, hogy -e kaland végén az ember oda jut, ahonnan elindult, csak egy megéltebb és föleszmélt fokon. Ugyanazt az élményt, amelyet a gyermek félálomban élt át, éli át a bölcs éberen, kitágult ön-tudattal. Nem visszasüllyed a gyerekkorába, hanem megértve és megtapasztalva újra fölidézi magában azt az élményt, amelyet gyermekkorában megálmodott. Az élmény hasonló, csak a világosság szintje változott; a kontúrok kiélesedtek, s a halványan derengő létállapotból fényes, rendíthetetlenül erős élmény született. Az első tudat előtti, a második tudat utáni élmény. E kettő úgy hasonlít egymáshoz, mint az éjszakai tóban tükröződő képünk a valódi arcunkhoz."
/Müller Péter/
"A zsenik titka, hogy tengerélményük nem homályosul el teljesen, s a felnőttkor sivár, szürke tájait meg tudják nézni a gyermek szemével is. Hozzák magukkal a tiszta színek és valódi harmóniák emlékeit. A világot azért látják törött-nek és boldogtalannak, mert él bennük a Minta, amelyhez képest az; tudják, mi a boldogság, az öröm és a teljesség, s látják, hogy ami van, az nem az."
/Müller Péter/
"A tenger benne van a cseppben, s a csepp benne van a tengerben."
/Müller Péter/
"Aki él, tudja, hogy drámában él. Állandó harcban önmagával és környezetével. Lényegében nem más ez, mint a boldogságért való küzdelem. Mert a boldogság - mindenki érzi - valahol elveszett. És bármennyire is kettős a világ és kettős a lelkünk természete is: a szétszakítottságot nem viseljük el, szenvedünk tőle, és vissza akarunk találni újra az Egybe."
/Müller Péter/
"Lelke legmélyén minden ember boldog, csak nem tud róla."
/Müller Péter/
"Győzedelmeskedhet-e az értelem az érzelmeken? Soha. Bár amikor a józan ész hatására érzelmeid ellenében cselekszel, látszólag úrrá leszel rajtuk, de valójában erről szó sincs. Csak a cselekedeteidet irányítod, és nem az érzelmeidet.
Mert ha tudatosan cselekszel érzelmeiddel szemben,
akkor is pontosan fogod tudni és érezni, hogy amit teszel, az annak ellene van, mindemellett egy cseppet sem csökkenti az érzelmek mértékét. Az érzelmek nem befolyásolhatók pusztán akarattal.
Nem tudjuk a kanapéra ülve magunkba verni, hogy ezt mától én utálom, szeretem, vagy közönnyel viseltetek iránta. A racionalitás hatástalan az emóciókkal szemben. Egyetlen fegyver fogja tán, az idő."
"Az Őskáosz rettenetét éli át mindenki, amikor a Fénnyel szembesül! Ezért gyűlöljük meg azt, aki az igazságot a szemünkbe mondja. Ha valaki vétkeinket leleplezi, azonnak visszatámadunk, mégpedig gyilkos indulattal. Az indulat intenzitása jelzi, hogy a másiknak mennyire van igaza. Ha nagyon igaza van: keresztre is feszítjük."
/Müller Péter/