Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Bármi lehet két ember között: összeveszhetnek, szakíthatnak, megbánthatják egymást. Néha a megcsalás is előfordulhat. Egy nem fér bele: ha nem fölfelé néznek rád, hanem közönyösek, vagy lefelé tekintenek."
Senki nem mondhatja meg, kit szeressek.
Még én se utasíthatom magamat,
mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér
– ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában,
ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek,
de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
"Mindenkinek van egy elrejtett kulcsa, amit ha megtalál, ki tudja nyitni a saját lelkét. Tud magával bánni, képes megoldani a gondjait, amelyek a mélyben nyomasztják. Ez valójában önmagunkra ébredést jelent. Sajnos, egyikünket sem neveltek fürkészővé, megismerővé. Mindenki csak próbálkozik, kísérletezik. Sokféle eszmény van, sokféle vallás és út. De a bölcsőnktől a sírunkig mindössze egyetlen társ jön velünk: mi magunk. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, keserves lesz az ösvény minden állomása. Ezért mondtam, hogy magunkban kell rendet tenni."
"Az ember akkor "VAN", ha megszünteti magában elméjének tűzijátékát, s átéli a gondolatfeletti békében a Teljességgel s az önmagával való egység élményét."
/Müller Péter/
A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (...) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni.
"Az igaz szeretetben, Buddha köpenye alatt hűvös van. Nekünk még nagyon hiányzik a testmeleg. Az kell, hogy összebújjunk és melegítsük egymást. Emberek vagyunk. A fény elsötétedésének korában ez is ritkaság, s igen nagy kegyelem."
/Müller Péter/
"A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?"
"Nagyanyámnak nagyobb hite volt, mint nekem. Hűségesebb volt, mint én. Nem azért, mert több könyvet olvasott Istenről, hanem mert puhább volt az egója. Átlátszóbb. Szelídebb. Alázatosabb volt. Odaadóbb. Szolgálatra neveltebb. Egyszóval: bölcsebb. Tudott fejet hajtani a sorsa előtt. A keservesen nehéz sorsa előtt is. És nem kétségbeesetten, hanem derűsen. Mosolyogva."
/Müller Péter/
Így van:)
Az odaadás művészete éppoly nehéz és csodálatos, mint a nem odaadásé. A kettő nincs külön: egyszerre tanuljuk meg.
M.P.
Ez még a jobbik eset ha a szívével fordítja és nem az egójával...
Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
"A szerelemnél nincs több. Nem valaki másért szeretlek, hanem magadért és önmagamért. A szerelmünkért szeretlek."
Olvass el naponta néhány igaz szót,bölcs gondolatot,szép verset. Olyant,amit neked írtak. Hallgass olyan zenét,,melyet nem a káosz,hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni,mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör,amelyben élsz szennyes. Tele van negatív adással,fullasztó,boldogtalan,koszos gondolattal. De te nézz a magasba,s hangold magad a nap sugarára. S ne felejts el esténként fölnézni az égre,hogy újra és újra eszedbe jusson:a végtelen gyermeke vagy.
A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, eső vert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapicskálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni.
Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz.
"Semmiért sem kár, csak a szeretetért. Az pedig - ha valóban van - elveszíthetetlen."
"A magára ébredt ember azonban önmagától függ, s lelkiállapotát önmaga határozza meg. Ezért van az, hogy egy bölcs ember nehéz helyzetben is megőrzi derűjét, bajban is mosolyog - egy felébredt szellemiség pedig akkor is szeret, ha mindenki gyűlöli őt. Nem külvilág-függő. Mai kifejezéssel azt mondhatnám, hogy a lelkét maga programozza, és az idegen vírusokat azonnal törölni tudja belőle. Az "önmagam szeretete", amiről beszéltünk már, itt válik sorsdöntővé. Aki szereti magát, annak a legelső kérdése nem az, hogy mások mit szólnak hozzám, hanem hogy én mit
szólok magamhoz?"
/Müller Péter/
Ez nagyon tetszik. Igaz. Én is egyre erősebb akarok lenni, akit nehéz megbántani. Ollala!
"Ott ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. A sérelmein csak a gyenge rágódik, ha erős vagy, odacsapsz, és nem is foglalkozol a megbocsátás gondolatával."
A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem". Felejtsd el! Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted.
Sohasem egy külső problémát kell megoldani - hanem mindig önmagunkat.
Szóval, ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.
Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még. Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz.
Nem vagy az enyém! Soha! A magadé vagy....
Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Színjátékkal csak azt lehet átverni, aki lelkileg érzéketlen. A "csak érted élek!" - nem elég. Magadért is élj! Ha ezt tudod, másképp ragyog a szemed. Sugárzik az arcodról, hogy magaddal harmóniában vagy-e, vagy sem.
Minden szerepében másképp szeret az ember. Más az anyai, más a baráti szeretet, hogy a szerelemről ne is beszéljünk... Sokféle szeretet van. De csak az tud igazán szeretni, aki már az összes szerepet el tudja játszani!
"Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek. Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz."
/Müller Péter/
Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -, de menj tovább!
A fájdalom nem olyan lélekromboló, mint a közöny és a gyűlölet légkörében élni. Keress mást, vagy élj inkább egyedül, és várj. Lehet, hogy sokáig kell várni. Ilyenkor, ha nem jön élő ember, a láthatatlan világtól kapsz sok szeretetet.
Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát.
További ajánlott fórumok: