Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"...hiszen minél közelebb él valaki Istenhez, annál örömtelibb állapotban van."
/Müller Péter/
"Az angyalok szüntelen örömben élnek."
/Müller Péter/
"Az angyalnak semmiféle kötelessége nincs. Csakis felelőssége."
/Müller Péter/
"Az istenélmény nem egyéb, mint a szüntelen "Jó lenni" állapota. Ez a mennyei állapot."
/Müller Péter/
"Tudod, miért fütyülünk, dalolunk? Mert azt érezzük: halhatatlanok vagyunk. Ez nem tudatosul bennünk. Nem is gondolunk rá. Csak megérint bennünket az öröklét mámora. Az, hogy fenemód jó lenni!"
/Müller Péter/
"Az angyal az egocentrikus embert a sorsára hagyja. Nem tud mást tenni. A felelőssége odáig terjed, hogy megtett -e érte mindent."
/Müller Péter/
"Nos, az angyalnak azért van felelősség-tudata, mert ő nem önállóan cselekszik, hanem felel. Kinek? A benne élő Istennek. Meg kell felelni neki. Hallja a kérdést, és felel rá. A megfelelő azt is jelenti még, hogy minőségileg alkalmas erre a feladatra. Ráadásul a megfelelés azt is jelenti még, hogy összhangban van vele. Az angyal nem magánvállalkozó. Jézus azt mondja, hogy nem magától cselekszik, hanem egy magasabb Akaratból. Állandóan felel. Mert felelős."
/Müller Péter/
"Manapság elterjedt a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a földi élet sodródik a végzete felé, s mivel félő, hogy civilizációjának halálával az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok már nem tudnak felülről segíteni. Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani."
/Müller Péter/
"Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként, onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek."
/Müller Péter/
"Szerencsére rengeteg álruhás angyal működik körülöttünk. Nem is tudjuk, hogy azok, mert – mint Ábrahám Sárája – nem ismerjük föl őket."
/Müller Péter/
"Az őrangyalok tudják, hogy a teremtés drámai alkotás. És az emberi lélek: a legvéresebb küzdelem helye. Itt háborúság folyik az idők kezdete óta. Harc a Fény és a Sötétség, a Szeretet és a Káosz között. És az angyal tud az ellenség fejével gondolkodni. Ha nem így lenne, nem lenne győzelmi esélye."
/Müller Péter/
"Az angyal jósága sohasem naiv tisztaságot jelent, hanem a Fény tudása mellett a Sötétségnek a tökéletes ismeretét is. Ismeri a Pokol minden bugyrát; otthon van benne."
/Müller Péter/
"Nem elég tisztának, erősnek és fényesnek lenni. Mindez kevés. Járatosnak kell lenni minden sötétségben, tébolyban, gazságban, pokolban."
/Müller Péter/
"Mindannyiunknak van egy olyan korszaka, amikor meghal bennünk a gyerek. Sajnos. Emiatt van az, hogy nem igazán jó élni. Unalmas. Szürke. Fárasztó. És sajnos emiatt nem találunk vissza a mennyországba. Emlékszel, mit mondott a Mester? "Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába."
/Müller Péter/
"A nevelés manapság azt jelenti, hogy a gyermekünket könyörtelenül megfosztjuk angyaltermészetétől, letépjük a szárnyait, hogy egy boldogtalan, rossz valóságban való létezés számára minél előbb alkalmassá tegyük."
/Müller Péter/
"A kisgyermek megértése egyet jelent az ősi szellemiségnek, sőt magának a rég elfelejtett szakrális világnak a megértésével is. Még él benne szellemhazájának halványuló emléke. Nézz rá a kisbabádra vagy a kétéves unokádra: és egy villanásnyi ideig megérted az őshagyomány sok-sok titkát."
/Müller Péter/
"Hajlamosak vagyunk őseinkben is saját lényünknek valamiféle primitív előzményét látni. Föl sem merül bennünk, hogy ők olyan magasrendű szellemi képességekkel rendelkeztek, olyan különös érzékekkel, melyeket mi régen elvesztettünk már, s éppen mi vagyunk azok, akik primitívek lettünk, és elszegényedtünk. Majmok lettünk az őshagyomány géniuszaihoz képest. Őseink látták a mítoszokat, társalogtak az angyalokkal, az istenekkel, a szellemvilág lényeivel – mi pedig, mivel régóta nem érzékeljük már, szellemhazánkat nem létezőnek tartjuk. Lelkileg megvakultunk, és világtalan eszünk tapogatását tartjuk az egyetlen realitásnak. Ráadásul ezt a lélekvesztést, a kozmikus tudatnak és idealátásnak az elvesztését "fejlődésnek" nevezzük. Azt mondani valamire, csupán azért, mert időben későbbi, hogy fejlettebb is, épp olyan, mintha valaki fejlettebbnek tartaná a szenilis aggkorát az ifjúságánál, vagy a haldokló vénségét a virágzó férfikoránál."
/Müller Péter/
"Lao-ce a tébolyt így definiálja: "Örült az, akinek az elég nem elég." A latin medicina szó azt jelenti, "középen lenni". Megtalálni a közepet, az optimális egyensúlyt: "Ennyi elég". Egészséges ember az, aki tudja: ennyi elég."
/Müller Péter/
"A csönd: megfizethetetlen."
/Müller Péter/
"Valaha, amikor normálisak voltunk, és csillagos égbolt volt a fejünk felett, a legfontosabb kérdésünk ez volt: miért élünk? Istenért? Szerelemért? Gyerekeinkért? Szépségért? Igazságért? Ma már tudjuk a választ. Pénzért. Ez nem tréfa."
/Müller Péter/
"Az igazság veszedelmes - mert a látszatok papírvilágában élünk, s ha az igazság megnyilvánul: elégeti."
/Müller Péter/
"Az emberi beszéd legnagyobb része nem arra való, hogy kimondjon, hanem hogy elrejtsen valamit. De látod, már ez az "elrejtés”" szó sem igaz! Túl selypegő. Nem "elrejtésről" van szó, hanem közönséges hazugságról."
/Müller Péter/
"Ha kialakul a belső hallásod, akkor már tudod, hogy a kommunista nem kommunista, a hívő nem hisz, a barátod nem a te igazi barátod, ki tudja, mit mond a hátad mögött. És aki azt állítja, hogy nem tud nélküled élni, nem téged szeret, csak önmagát, és fél egyedül maradni."
/Müller Péter/
"A beteg társadalom lélektani tünete nem csak az, hogy igazi értékek helyett zsetonokkal fizetünk, hanem az, hogy ezt el is fogadjuk."
/Müller Péter/
"Egy kedves emberről kiderülhet, hogy a rosszakaród. Egy alázatosról, hogy önző, és ki akar használni. Egy nagyhangú bátorról, hogy gyáva. Egy fölényes viccelődőről, hogy szorong, és a gátlás szüli kétségbeesett humorát. Valaki örömmel köszönt, és kiderül, hogy egyáltalán nem örül neked. Más valaki gorombán rád mordul, s tudod: ez az ember szeret! Van zsörtölődő, nyitott szemmel kellemetlennek tűnő ember – de csukd be a szemed, s hirtelen rájössz, hogy ez az ember rokonszenvez veled. Morgásában több jóság van, mint mások mosolyában."
/Müller Péter/
"Sötétben az ember megszűnik viselkedni – önmaga lesz."
/Müller Péter/
"Az édenkert elvesztése, mint pszichológiai ősélmény, mindannyiunkban él. Mint nagy hiány. Mint honvágy."
/Müller Péter/
"Innen kellene kezdeni az életet. Ebből a szegénységből. Vagy mondjuk így: ebből a lelki szegénységből. Ahol már nincs izmus és felekezet és ambíció, és nincs politika, és nem fontos, hogy mások mit szólnak hozzánk. És olyanok leszünk, ahogy jöttünk s ahogy elmegyünk innen: meztelenek. És bömbölünk, mint a bajba jutott csecsemők, röhögünk, mint a vidám bohócok, vagy hallgatunk, mint a bölcsek. A többi: hülyeség."
/Müller Péter/
"A Védák szerint az életet a nem tudás szülte. Az ember tudata elborult, s azóta így él. Jézus is hasonlót mond: "Bocsáss meg nékik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!" No, most aki nem tudja, mit cselekszik, az hülye. Valamennyien azok vagyunk."
/Müller Péter/
"Lehullott rólunk az, amit Hamvas Béla "történeti szenvedélynek" nevez. Vagyis az őrület. Hirtelen emberek lettünk. Szenvedő emberek. Méghozzá együtt szenvedő emberek. Nagy közösség ez. Úgy látszik, ez kell ahhoz, hogy normálisak legyünk. Amíg ez nincs, hülyék vagyunk."
/Müller Péter/