Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önMAGadra nézni.
Te magad változz, hogy a titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a Csend Mestere, bírd tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
Minél inkább kizárod a külvilág sokszerűségét, annál inkább fölizzik a belvilág ragyogása.
Az ember elméje szétszórt.
Ezért erőtlen.
"Szeretem az alkonyt. Alkonyatkor a napod beérik, s minden, ami értékes benned, édessé és ehetővé válik. Van, aki "későn" szül, "későn" találja meg a párját, "későn" talál magára. Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje."
/Müller Péter/
"Ha átadod magad a tengernek, olyan, mintha az Istenben lebegnél. Van, aki fél tőle. Van, aki szereti. Van, aki a tengerbe hazamegy, mert ne feledd: születésed előtt, mielőtt a szárazföldre vetődtél volna, mint egy hajótörött, ilyen vízi világ lakója voltál."
/Müller Péter/
"A baj a képmutatással van. Nem azzal a képpel, amit másoknak mutatok, hanem amit magamnak. Ha nem látom magamat. Az a nagy baj! Önmagam elől ugyanis nem tudok elfutni."
/Müller Péter/
"Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő. A boldogság nem öröm! Az örömhöz sok minden kell: siker, szerencse, pénz, gondtalanság, vágyad, reményed, szerelmed, sóvárgásod beteljesülése. A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota. Éppenséggel beengedhetsz mást is, ha szereted, de a boldogságod nem függhet tőle. Lelke legmélyén minden ember boldog - csak nem tud róla."
/Müller Péter/
"Réges-régen életem legnagyobb szerelme elhagyott. Iszonyúan fájt. Majdnem utánahaltam. Fájt a hiánya, szüntelenül fájt, mint egy gyógyulatlan seb. Egy bölcs hang, aki nevelt engem, s aki tudta, mi az a szeretet, azt mondta bennem: Ha Ő AZ, akkor visszajön. Ha nem, akkor felejtsd el, nem kár érte! Én mégis állandóan zokogtam. És képzeld: visszajött! Öt év után! Öt hosszú év után. Visszajött egészen másképp, mint ahogy elment. Én is megváltoztam, teljesen, mire visszajött. Azóta vele élek, több mint egy fél évszázada. Abban az öt keserves évben tanultam meg, mi az IGAZI SZERETET. Nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad."
/Müller Péter/
"Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni. Nem mindig könnyű. Lehetünk bajban, rossz helyzetben, tartósan nehéz helyzetben is. De egy új nap mégis új nap! És ahogy a földi Nap is minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a belső napunkat is. Magától nem mindig jön fel. Művészek - zongoristák, karmesterek, színészek - tudják, hogy az első pillanatban minden eldől. Ezért koncentrálnak. Szedik össze magukat. Keresik magukban azt a nyugodt, pozitív erőt, kedvet és ihletet, amely nélkül semmire sem jutnának. Ne várd, hogy magától megjön a kedved. Föl is kell idézned."
/Müller Péter/
"Olyan időket élünk, amikor egy nőnek önmagában kell megtalálnia a centrumát és nem a másikban. Sajnos."
/Müller Péter/
"Szorult helyzetben az ember olyan lesz, amilyen. Amilyen valójában."
/Müller Péter/
A szeretethez nem kell mindig testi közellét. Minél valódibb egy szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is. Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet. A város másik pontján is. Néha a Föld másik pontján is.
Müller Péter
"Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. Nem akarunk úgy járni, mint Jézus Krisztus."
/Müller Péter/
"Lelkünk soha sincs olyan közel a Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek és a hazugságnak. Az élet éppolyan meztelenné válik, mint születésünk pillanatában. Nincs már gazdag, szegény, ellenség, barát - a falak leomlanak, az irigységek elpukkannak, és megszűnik az esztelen rohanás."
/Müller Péter/
"Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései."
/Müller Péter/