Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Nem szívesen találkozunk önmagunkkal. Az individuális személyiség - a kis "én" - önvédelme kifelé fordítja a figyelmünket, és elménket örökös aktivitásban tartja. Mindig "rezgünk". Az "én" csendben félni kezd. A nyugalomtól nyugtalan lesz. Az "én" önfenntartó ösztöne néha olyan erős, hogy inkább megőrül, mint hogy életét az isteni sorserők sodrására bízza. Inkább megőrül, minthogy normális legyen."
/Müller Péter/
"Rossz hangulatodat nehéz legyőzni, mert egód ragaszkodik hozzá. Azt mondja: "Addig élek, amíg sajnálom magam." Nagy ravasz ám! Nemcsak előidézi a betegségedet, de ragaszkodik is hozzá! Börtönének ajtaját mindenki belülről tartja zárva. Miközben menekülni szeretne."
Az igazi szeretet: léleklátó.
"A szeretet nem múlhat el."
Próbálj meg erre az egyetlen mondatra koncentrálni, felemelő élmény.
Sajnos, nagyon is igaz :(
A nyitottság a szeretet veszélyes kockázata. Merészség kell hozzá, igaz. És erő.
"A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. "
"A keleti harcművészeket arra tanítják, hogy ha önmagadat megtalálod, már nem fontos, hogy a küzdelemben nyersz -e vagy vesztesz, mert amit kerestél, megvan."
/Müller Péter/
A szavakkal az a baj, hogy mindenkinek mást jelentenek. Ha azt mondom: szerelem, egy egészen más film indul a lelkedben, mint az enyémben.
És ráadásul ezt nem is tudjuk. Se te, sem én. Azt hisszük, ugyanarról beszélünk, pedig dehogy. Lehet, hogy neked halálos örvényt jelent, nekem boldog lebegést; neked egy felejthetetlen arcot vagy szemet, nekem egy kívánatos testet. Valami közös van az élményben, de nagyon kevés. Más-más szinten éljük meg ugyanazt az élményt. És mást is jelent számunkra.
Forrás: Thinkstock
Ezért nincs értelme a vitáknak. Mert csak a szavakon vitázunk és észre sem vesszük, hogy nem is értjük egymást. Csakis az a tiéd, amit megéltél - akár a valóságban, akár a képzeletedben. Ezzel én is így vagyok. Talán azzal a különbséggel, hogy én író is vagyok, s ez olyan képességet vagy adottságot jelent, hogy ki tudok mondani olyasmit, amit sem én, sem te nem éltünk még meg. Csak a lelkünk legmélyén van, fölfedezetlenül.
Ott már hasonlítunk. És egy nyelvet is beszélünk. Az általános élettapasztalatok szintjén nem! De ne felejtsd el, hogy minden szint élménye érvényes. Ahogy a fény sokféle színné törhet, úgy a szónak is ezerféle jelentése van. Ismertem olyat, aki a kutyájába volt szerelmes. Olyat is, aki önmagába. És olyat is, aki az Istenbe. Azt már meg sem mertem kérdezni, ki az ő Istene, mert lehet, hogy nem is hasonlít az enyémre. Még akkor sem, ha egy a vallásunk. Vita helyett inkább tanuld meg érteni és tisztelni más ember valóságát.
Nincs kártékonyabb, mint a tévedhetetlen ember. Hiányzik belőle a legtöbb: az önismeret.
"A nehézségek a közönséges embert összeroppantják. Az Igaz Embert megerősítik, és istenivé teszik."
/Müller Péter/
"Rossz hangulatodat nehéz legyőzni, mert egód ragaszkodik hozzá. Azt mondja: "Addig élek, amíg sajnálom magam." Nagy ravasz ám! Nemcsak előidézi a betegségedet, de ragaszkodik is hozzá! Börtönének ajtaját mindenki belülről tartja zárva. Miközben menekülni szeretne."
/Müller Péter/
"Az erdő addig félelmetes, amíg sötét. Minden gondod a megismerés hiányából ered. Csak addig nyomaszt valami, amíg nem érted. A megismerés fényében értelmet nyer a szenvedésed, és a múlt démonai nem kísértenek többé."
/Müller Péter/
"Ha görcsösen kapaszkodsz valamibe, az ujjadat sem tudod kinyitni. Úgy kell erővel lefejteni róla. Így ragaszkodsz a múltadhoz, a megszokásaidhoz, a lelki gubancaidhoz. Engedd el! Nem könnyű, mert mindent úgy szorítasz, mint sziklamászó a kötelet - mintha az életed függne tőle."
/Müller Péter/
"Egyetlen feladatunk van: a tiszta forráshoz mindennap visszatalálni."
/Müller Péter/
"A boldogság unalmas. Nem történik benne semmi. A boldogsághoz az kell, hogy semmi mást ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy. Minden más csak boldogtalanná tesz."
/Müller Péter/
"Szakadj el attól a madárrajtól, mely rossz felé száll! Még akkor is, ha ők százezren vannak, te pedig egyedül. A te utad a Nap felé vezet."
/Müller Péter/
Amíg nem érzed magadon a fájdalmat, addig másokon sem érezheted. Az együttérzésnek pont az a lényege, hogy először önmagához kapcsolódik, önmagával érez együtt, jóval-rosszal. Amit megold, az a terület ép és egészséges. Ehhez a területhez képest, minden ami eltér, az valamilyen formában sérült. És ezt ekkor már könnyű megismerni. A problémát akkor ismerjük fel a legjobban másoknál, ha mi már megoldottuk.
Az a fura, hogy akkor vagyok igazából együttérző, ha valakit bántanak. Rögtön melléállok, mindegy, miről van szó, akkor is, ha nem értek vele egyet. Nem bírok belerúgni. Nincs bennem káröröm, mert úgy érzem, meg kell védenem, mert ő van kisebbségben. Ez azért lehet, mert engem is sokat bántottak és tehetetlen voltam. Viszont más esetben, ha valaki mondjuk a sikerben fürdik és én úgy érzem, nem érdemelte meg, képes vagyok én magam kezdeményezni a vitát róla és szidni őt. Szapulom, jogosulatlannak tartom, megkérdőjelezem az értékét - aztán egyszercsak, ha valaki ugyanezt teszi, melléállok, elkezdem védeni, pedig azelőtt szidtam... Furán működök, annyi szent.
Ha együttérző vagy, megkockáztatod hogy többet fogsz fel a világ fájdalmából mint mások. Ez hatalmas felelősség és hatalmas teher. Egyeseknek. Szerintem.
Nem. Nagyon sokszor azokat bántjuk, akik nem érdemlik meg, vagy közelebb állnak/állnának hozzánk. Ha tiszta lelkiismerettel jársz nap mint nap, és mégis fáj valami, akkor az azt jelenti, hogy jó úton jársz, és a külvilág oktalanul bánt. Amikor csecsemőket bántalmaznak, tökmindegy hogy sors vagy sem, sokkal törékenyebbek, elvileg elnézőnek kellene lenni velük szemben, mégis sokan megölik, elpusztítják, bántalmazzák őket. Már lelki szinten is érezni ezt az őrült vagdalkozást, ami tuladjonképpen feldolgozatlan, belső konfliktus. Neked kell megkeresned, hogy hol hibázol, és azt kijavítani. Ennél többet nem tehetsz. A többi a mások dolga.
Fájdalmas olvasni ezt pont akkor, amikor éppen belémtapostak, azt hiszem, jogtalanul. Ítélkeznek tudatlanságukban, hiányzik belőlük az empátia. Talán én is elrontottam valamit, hogy ezt kapom?):
A szeretet kétfülű kosár, és az egyikünk jobban cipeli a terheket, mint a másik.
"Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted – de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit."
"Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként -, onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, költő, muzsikus, vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves, vállalkozó, hajléktalan, sőt elvileg még politikus is (nincs átkozott szakma, csak méltatlan hozzáállás!) - szóval egy angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért."
Egyik legreményteljesebb, legmegnyugtatóbb idézet. Szerintem. :)
De nem a fizikai szív, hanem az energetikai szív, vagy másnéven spirituális intelligencia. Azonkívül hogy erősen kapcsolatban áll a valósággal, arra is képes hogy minden életjelenséghez kapcsolódjon (együttérzés).
Ez így van! De csak aki lélekben erős (LÉLEK-JELEN-LÉT) az értékelheti, tapasztalhatja igazán.
Akit a múltja nyomaszt és emiatt a jövője miatt szorong, annak a jelen állapot statikus békéje kifejezetten kellemetlen tapasztalat, mert ez a béke a jelenbe emeli a tudatot, és emiatt kényelmetlen felidézésekre lehet hajlamos az ember. A legtöbben nem akarunk felidézni semmit (az árnyékunk miatt), félünk a saját tudatalattinktól, mint ördög a szenteltvíztől. Pedig ezek is MI vagyunk.
Hát ezért félnek sokan. Mert a béke, a jelenlét erejének a következménye.
Állítólag a szív egy rendkívül intelligens, rejtélyes szerv, olyan titkokat rejteget, amiket korábban nem is sejtettek. Nemcsak a keringés központja és a test motorja, más tekintetben is irányítja azt.
Pedig az baró dolog! Én ma már nagyon sokra értékelem.
További ajánlott fórumok: