Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Idézetek Müller Pétertől :)

Kategória: Összes fórumtéma » Egyéb témák » Minden más


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


1010. Lolita632016-08-12 11:58
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

Müller Péter

1009. *Zolcsika*2016-08-11 05:47
"Amikor ugyanis megtalálod önmagadban a "barátodat", rájössz arra, hogy lelked "fölfelé" nyitva van, és sokan vesznek körül. Szellemhazád világa nyílik ki ilyenkor. Ezért van az, hogy aki imádkozik vagy meditál, soha egyedüllétről nem panaszkodik. Pedig látszólag egyedül van: mozdulatlanul ül, és csukva van a szeme. Mégis feltöltődik erővel, derűvel, értelemmel. Bemegy rosszkedvűen egy szobába, ahol nincs senki - s egy óra múlva jókedvűen jön ki, mert magával találkozott és beszélt."

/Müller Péter/


1008. *Zolcsika*2016-08-11 05:45
"Az "én" csendben félni kezd. A nyugalomtól nyugtalan lesz. Az "én" önfenntartó ösztöne néha olyan erős, hogy inkább megőrül, mint hogy életét az isteni sorserők sodrására bízza. Inkább megőrül, minthogy normális legyen."

/Müller Péter/

1007. barátnő.2016-08-10 16:03
Sohasem az a kéz enged el,
amelyik felülről tart, hanem az,
amelyik alulról kapaszkodik.
(Müller Péter)

1006. *Zolcsika*2016-08-01 01:04
"Akkor vagy szabad, ha vágyaid nem kötnek többé. Nem függsz külső dolgoktól. Az igazi harcosnak mindegy, nyer -e vagy veszít! Ezért legyőzhetetlen. Ellenfelét fogva tartja a nyereség szomja s a vesztéstől való rettegés - ő pedig szabad. Nagy előny!"

/Müller Péter/

1005. *Zolcsika*2016-08-01 01:03
"Csak saját városodat (önmagadat) fegyelmezheted meg."

/Müller Péter/

1004. Lolita632016-07-28 11:29
"Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad."

Müller Péter

1003. Lolita632016-07-13 15:05
"Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette."

Müller Péter

1002. Lolita632016-07-11 09:46
"Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek."
/Müller Péter/

1001. Lolita632016-07-08 10:10
Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted - de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit.

Müller Péter

1000. Lolita632016-07-07 10:58
"Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. Ez a bizonyosság szülte valaha az istenhitet."
/ Müller Péter /

999. Lolita632016-07-06 10:22
"Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserű és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom.
Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök.
Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni.
Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy működő kályha: odabújok mellé."
/Müller Péter/

998. Forever Happy2016-07-06 07:54
Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak - hanem az, akinek te látod magadat.

997. Lolita632016-07-05 10:56
"A Mulandóság országában rövid a "veled" és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. (...) Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet."
/Müller Péter/


996. Lolita632016-07-04 10:27
"Szüntelenül működik bennem egy elképzelt világ, és az a fontosabb. Ez az élet itt szürke, vacak és ostoba!. . . Nem tudom, van-e másik. . . Biztosan van, mert én állandóan abban járok. "

/Müller Péter/

995. *Zolcsika*2016-07-02 23:53
Csakhogy az idézet lehet egy tapasztalattal egyenértékű dolog, azaz önkifejezés. Másrészről pedig valakinek a "katalizátor" szerepét töltheti be egy jó gondolat. Ne vegyük el ezt az élményt senkitől. Szükség van rá. Így is egyre kevesebbet használjuk az eszünket, mert a közhülyítésnek erősebb hangja van. Már azzal többet érünk, ha ezeket olvassuk a napi pöcegödör helyett.
(válasz MazdaXVI 993. hozzászólására)

994. barátnő.2016-07-02 21:54
most miért írod ezt,olyan jó olvasgatni őket
(válasz MazdaXVI 993. hozzászólására)

993. MazdaXVI2016-07-02 21:43
Csak érdeklődnék! Van önálló véleményed, elképzelésed, gondolatod, vagy csak idézetek? Egy kicsit már tele a hócipőm ezektől a nagy bölcsektől. Nem árt ha tudod, de minden emberi élet más, és nem húzható egy kaptafára. Tehát idézni lehet, de nem biztos, hogy van bármi értelme!:-)
(válasz Lolita63 989. hozzászólására)

992. barátnő.2016-07-02 20:59
megnézem köszönöm :)
(válasz Lolita63 991. hozzászólására)

991. Lolita632016-07-02 19:17
Szívesen:) A naplóimba még sok szépet találsz:)

990. barátnő.2016-07-01 13:07
ez nagyon szép. köszönöm mert nem ismertem
(válasz Lolita63 986. hozzászólására)

989. Lolita632016-07-01 12:59
PÁROS TÁNC

Sokféle szeretet van. Apai , anyai ,testvéri , baráti , felebaráti.
Családszeretet , gyerekszeretet…..Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet.
De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz ,ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak- szeretni tudják egymást .Ez a legmélyebb kapocs .Én és Te .Férfi és Nő .
Az élet alapja a páros tánc .
A férfi és nő szerelmén alapszik minden !Minden család boldogsága a férfi és nő szerelmén múlik. Ez a tartópillér .A páros tánc ami köré rendeződnek a többi családtagok .
Ők ketten a „szóló táncosok”
Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak . Hozzájuk viszonyulnak és tőlük tanulnak szeretni a többiek .
Nem igaz , hogy a „szerelem idővel átalakul szeretetté”. Nem igaz !
A szerelemnek örökké kell tartani!
A férfiból apa lesz , a nőből anya , jönnek a gyerekek, az unokák a szeretet minősége megváltozik , hiszen az anyai szeretet nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz , melyet egy nő a férje iránt érez- és mégis ,nagy baj , ha az anya elfelejti, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése, és haláláig , sőt még azon túl is tart .Örökké .
A gyerekek sérülnek olyan családban, ahol a férj és feleség nem szereti egymást. Méghozzá szerelmes szeretettel .
A gyereknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába. És olyan mama , aki szerelmes a papába . Csakis az ilyen szövetségben érzi magát biztonságban . Ha ez meginog a gyerek azonnal megérzi .
Érzi , hogy hiába szereti őt „külön” a mama , és „külön ” a papa –ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd , akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra .
A papa és a mama szerelme nem elvesz a gyerektől , hanem ad.Melegséget . Bizonyosságot . Erőt .
Ez- és csakis ez !- a harmonikus családi minta . Ahol a férj és feleség szerelmesek egymásba.
Ilyen családban szeretnék gyerek lenni .

/Müller Péter/

988. Lolita632016-07-01 12:58
"... Azt üzenem élj a világ ellen és légy bolond! Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban... És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni. Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad. S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."
/Müller Péter/

987. Lolita632016-06-30 10:48
"Élő szó az, ami vérzik. Néha csak annyira, mint egy megszúrt ujjhegy. Az ember maga is megijed, amikor kimondja. Akkor is, ha olvassa.
Ami mélyről jön, az mindig véres. Ami odabent természetes - hogy az élet: vér -, az a felszínen ijesztő.
"Juj, ezt nem kéne kimondani!" "Ezt nem szabadna nyilvánosságra hozni!" Tiltakozást vált ki. Viszolygást. - S ugyanakkor örömet is!
A holt szóról nincs mit beszélnünk - legtöbbször azt mondjuk ki.
A holt szó lehet szép, okos, művészi, de nincs benne vér. Nem "onnan" jön, bentről, a "dobogó szívből".
A holt szavakat mindig valami helyett mondjuk ki, és ez a valami lényünk igazsága. Nem az a baj vele, hogy nem okos vagy szép - a baj vele az, hogy öl."

/Müller Péter/

986. Lolita632016-06-29 09:50
"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben."
/Müller Péter/

985. Lolita632016-06-28 13:08
Egy végtelen szeretetháló egyik szeme vagy. Szálak milliói fonnak át, s fűznek össze minden látható és láthatatlan lénnyel, s magával e csodálatos hálózat teremtőjével, akit nevezhetsz Istennek is. Egyszer kilépsz majd egód páncéljából, kinyílik a szemed, és látod majd, mennyi csodálatos testvéred van.
/Müller Péter/


984. Lolita632016-06-28 13:06
"De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén,
ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük.
Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is.
A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis.
Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.
A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges."

/Müller Péter/

983. Lolita632016-06-27 11:34
"Addig mondják, hogy ostoba vagyok, míg kezdem nem érteni a leckét; addig mondják, hogy gyáva vagyok, míg valóban félni kezdek; addig mondják, hogy bűnös vagyok, míg kezdem fölfedezni magamban a "bűnös gondolatokat" - sőt néha már piszkos kis tettekre is elszánom magamat.
Megállítani pedig ezt a torzító folyamatot igen nehéz, mert ha elhatározom, hogy egy rosszindulatú kritika ne hasson rám, a puszta önvédelem is rengeteg energiát emészt föl, arról nem is szólva, hogy aki túlságosan el van foglalva önmaga megvédésével, az nem képes igazi önismerettel foglalkozni - nem tud saját magának igazságos bírája lenni.
Ha mások bántanak, nem marad erőm benső háborúm megvívásához. Az ártatlan áldozat szerepébe merevedek, és természetesen visszagyűlölök. Vagyis gyűlölködő leszek magam is."
/Müller Péter/

982. Lolita632016-06-27 11:33
"A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz, kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük.
Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak vagy sebeznek. Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltűri, s elfedi."
/Müller Péter/

981. *Zolcsika*2016-06-24 23:19
"Az állatvilágban sem a kan kezdeményez, hanem a nőstény. A kan, mint tudjuk, csak reagál a kihívásra. És nem a méhecske kezdeményez, hanem a virágszirom."

/Müller Péter/