| Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó |
| ||
| Angyalok, ha súgnak, mindig csak a benned lévő angyalit tudják megszólítani. Ha nincs benned, nem hallod. | ||
| ||
| Ha jó anya vagy, tudod, hogy a gyereked nemcsak a "gyereked", hanem egy Ember van rád bízva. A tiéd - és nem a tiéd. Kié? Ha vallásos vagy: Istené. Ha nem vagy vallásos, akkor mondd így: a saját magáé. Mindenki a saját magáé. A gyereked is. Tanítsd meg arra, hogy ezt tudja is. Hogy ő önmagáé. | ||
| ||
| Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó! " | ||
| ||
| Mostanában sokat találkozom ezzel a víz témával... :) | ||
|
| ||
| Ha ránézel egy kiszáradt folyómederre, döbbenten látod,
hogy a víz valaha miféle köveken, sziklákon, dögtetemeken, miféle elsüllyedt hajóroncsok, vasak, fatörzsek és karmos ágak között száguldott végig, anélkül hogy ez gátolta vagy "lehangolta" volna. Így szembesülj külső-belső akadályaiddal. Nem leállni, hanem tovább folyni, túlhaladni, átáramlani mindenen - fájdalmon, félelmen, bajon, karmos gyűlöleten, gyászon és terméketlen, koszos depresszión. Légy Víz! Lágy, átlátszó, alkalmazkodó, szeretettel, gyengédséggel teli - és legyőzhetetlenül erős. | ||
| ||
| Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha. Ezek az élet ritka és csodálatos pillanatai. | ||
| ||
| Akkó" jó! ;) | ||
|
| ||
| talán:) | ||
|
| ||
| Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét? | ||
| ||
| A gondolat látszik, és az érzés érezhető - nem kell hozzá hazugságvizsgáló gép. | ||
| ||
| Mindent megtehet a másik, ha nem szereted, hiába, és ha ő nem szeret, akkor is hiába. Ha nem a szív szemével látjátok egymást - minden hiába. Fölösleges minden lélektani trükk, szolgálati szabályzat, nevelés, kérés, könyörgés, parancs, alkalmazkodás, szexuális tanácsadás, műveltség, jóakarat, igyekezet. A lényeget semmi sem tudja pótolni. A lényeg pedig mindent pótol. Ha szeretsz az élet dolgain gondolkodni, még azt is figyeld meg, hogy mindig a lényeg van meg először, s csak utána a részletek. Hiába stimmelnek a részletek: abból a lényeg sohasem áll össze! Szeress! Szeressen! A többit majd megoldjátok. Vagy elviselitek. | ||
| ||
| Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal – tragédiái érlelik naggyá. | ||
| ||
| "Aki olyan szerencsés, hogy a hagyományban jártas mester indítja el a meditáció csodálatos útjára, tudja, hogy ezt roppant körültekintő önismereti és önnevelési folyamat előzi meg.
Vannak olyan lelki és sorsproblémák, amelyekre nem szabad "rámeditálni". Ezeket meg kell találni, ki kell fejteni, s amennyire lehetséges, meg kell oldani." /Müller Péter/ /Müller Péter/ | ||
| ||
| "...a kígyó én, az ÉN-nel szemben mindig alulmarad."
/Müller Péter/ | ||
| ||
| "A leglényegesebb, hogy a kígyó-énnek nincs jelene. Ha bármi arra kényszeríti, hogy csakis az 'ittre s a mostra' figyeljen, valósággal megőrül."
/Müller Péter/ | ||
| ||
| "S ha nem az "eszmei", hanem a lélektani okát keresed annak, hogy Jézust miért ölték meg - a fegyvertelen, szelíd embert egy militáns nagyhatalom eszközeivel!-, látni fogod, hogy féltek tőle! Nem azért, mert oda is látott, ahová nem kellett volna, hanem főleg azért, mert TÚLERŐBEN VOLT AZ EGÉSZ VILÁGGAL SZEMBEN!"
/Müller Péter/ | ||
| ||
| "A maggid szavait idézem: Az emberek abba a hibába esnek, hogy az egyik szélsőséget tekintik erénynek! Így a vakmerőt gyakran "bátornak" tartják, a gerinctelent "kedvesnek", a közönyöst "elégedettnek", a gyávát "jónak", a tékozlót "nagylelkűnek", a hatalomra szomjasat "erősnek s hatalmasnak". Ez azonban hiba! Csak a középút a valódi!"
/Müller Péter/ | ||
| ||
| A "fösvénység" és a "tékozlás" között ott a MÉRTÉKLETESSÉG.
A "vakmerőség" és a "gyávaság" között ott a BÁTORSÁG. A "gőg" és az "önmegvetés" között az ÖNBIZALOM. A "dölyf" és a "megalázkodás" között a VALÓDI ALÁZAT. Az "ingerlékenység" és az "érzéketlenség" között az ERŐS EMBEREK NYITOTTSÁGA ÉS ÉRZÉKENYSÉGE. Az "önteltség" és az "önbizalomhiány" között az ÖNÉRZET. A "hatalomszomj" és a "kiszolgáltatottság" között az ÖNURALOM. A "reménykedés" és a "reménytelenség" között a POZITÍV HIT. /Müller Péter/ | ||
| ||
| "Az én (egó) tiltakozik a békesség ellen, mert ebben ő fulladozni kezd, s ezért csapkod, ágál, aggódik, lebeszél, türelmetlenné tesz. Az én-nek kell a szenzáció, a dráma, a nyugtalanság, a történet, a változatosság. Azt súgja: "A béke: unalom! Halál!"
/Müller Péter/ | ||
| ||
| Mekkora igazság. Én is így gondolom! | ||
|
| ||
| Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz! | ||
| ||
| Igen. Köszönöm. | ||
|
| ||
| Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem vonod a tanulságot belőle. Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez velem? " titkát. Utána már nincs szükség rá. Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele. | ||
| ||
| Inkább zeneterápia és egyfajta önkifejezés. A zene alakít, formál. Van aki egy idő után már zenét sem hallgat, mert a csend a legharmonikusabb zene. Jól érzi magát tőle. Én a zenét egy jó barátnak tartom, akihez lehet menekülni. Elsírja vagy elörömködi a benned lévő dolgokat. Jobban meg tudod élni önmagadat általa. De a csend is ilyen, a meditáció is ilyen. Csak az egy mélyebb, csendesebb műfaj. Ha el tudsz merülni a zenében (többnyire a minőségiben), akkor az is lehet meditáció. Minden lehet meditáció, ami által jobban meg tudod élni önmagad. És a zene nem fizikai, hanem inkább szellemi szubsztancia. De nem mindegy hogy alulról vagy felülről van inspirálva. Tehát hogy jó vagy rossz erők hatása alatt áll, mert akkor úgy fog hatni rád. Egy Beethoven, egy Mozart, egy Bach nagyon magas inspiráció, mivel maguk is fejlettebb lelkek voltak. Nekik a zenében volt a küldetésük. | ||
|
| ||
| Bocsika, eltértem a fórumtémától! | ||
| ||
| Én állandóan komolyzenét hallgatok. Sokan utálják, de szerintem rendkívül megnyugtató, meditatív, lélekemelő. Szeretem a többi fajta zenét is, de a magyar kereskedelmi rádiókban rendszerint szemetet játszanak, ha meg jön egy jó szám, utána megint tekergetni kell, mert jön egy sz*r. Szerinted ez a zenehallgatás annak a jele, hogy szeretek magammal lenni, vagy az csak akkor van, ha csönd van? Nem bírnék állandó csöndben lenni, a zene pedig jó érzésekkel tölt el. Ez is egyfajta meditáció? | ||
|
| ||
| "Jézus a tanítványait a szüntelen várakozás állapotában tartja. Mint kiderül, sikertelenül, mert még az életében, szenvedéstörténetének kritikus pillanataiban is elalszanak. Az alvás itt nemcsak a kimerült test kába szunyókálását jelenti, hanem a szellemi éberség hiányát. Hol látnak, hol nem látnak... hol szeretnek, hol félnek és gyűlölködnek; hol hűségesek, hol gyáván elárulják mesterüket. Az éberség - amit a Védák vidjának neveznek, tudatunk tiszta, szellemi állapota. A Mindenlátó Szem tekintete, mely sohasem csukódik le: örökké lát. Lényege éppen az, hogy időtlen. Mi azt mondjuk este, hogy „a nap nyugovóra tér", de valójában csak mi alszunk el, csak a mi földünk fordul el a lángoló naptól - maga a nap, az éberség örök szimbóluma szüntelenül fénylik: öröktűz ég benne. Épp úgy, mint a szellemileg éber emberben: A fény - mondja Jézus - a fényember belsejében ég, s ha ő nem világít, mindent elnyel a sötétség. Bennünk ez a fény vagy kialudt már, vagy, jó esetben, csak pislákol. Egy-egy ritka pillanatunkban fölrebbenünk még - ilyenkor nincs halál, nincs idő, nincs „volt" és „lesz", csak egyetlen fényes VAN! És ez a „rebbenünk" nagyon jó szó, mert a szemünk is „rebben", és mint a tengeri sirályok, mi is felrebbenünk ilyenkor a viharos tenger fölé, fel, fel a magasba!... A fénybe szállunk, a vakító, határtalan Fénybe, mely nemcsak a Napban, de mintha bennünk is ragyogna ilyenkor. És boldogok vagyunk! Aztán újra elalszunk. Visszazuhanunk a mélybe, fényünk ellobban, s szorongva várakozunk tovább. Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot. Így élünk.
Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán. És azoknak, jaj! Ez a várakozás nem vallásos, hanem örök emberi tulajdonság. Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is." /Müller Péter/ | ||
| ||
| Már maga a meditáció is Fényt hoz le, tehát elkerülhetetlen hogy ne legyen benned egy kis isteni energia, egy kis öröm energia. Ugyanis ilyenkor a valódi Én-ed, a centrumod aktivizálódik az egód kárára. Tehát magasabb szinten öröm van, színtiszta öröm, csak úgy önmagáért. Ezt az örömöt bármiben ki lehet fejezni. Írásban, táncban, festészetben. Tulajdonképpen a meditáció azt jelenti hogy jól megvagy magaddal. Önmagaddal időzöl. Magadban nyugszol. Ha valaki nem tud meditálni az komoly jel arra, hogy nem bírja elviselni önmagát.
Az ima pedig egyfajta lelki-szellemi nyújtózkodás, repülés. Olyankor te nyilvánulsz meg a Magasabb felé. Az imában alázatosan kitárulkozol, a meditációban befogadó, elfogadó vagy. Egyik sem megy egyről a kettőre. A fejlődésnek mélységei, magasságai, fokozatai vannak. | ||
|
| ||
| Imádom Müllert, most vettem meg tőle az Örömkönyvet, nagyon jó, tele felrázó gondolatokkal és klassz történetekkel. Nem tudom a pontos idézetet, de ebben írja, hogy meditálni és imádkozni is csak elragadtatottan, örömmel, szinte eksztázisban lehet, ahogy például táncolni! Ez merőben új gondolat, mert a meditációt alapból unalmasnak hinném, imáimban pedig nincs szenvedély. De ezentúl lesz! | ||