Fiam utálja az ovit (beszélgetős fórum)

Én egyet értek Veled.. Nagyon kell az ovi és jó dolog. Problémák vannak és lesznek is. Az óvónők nagyon sokat segítenek, és minden elismerésem az övéké..nem könnyű a dolguk, de csak szívvel lehet ezt a szakmát csinálni. Aki ezt a pályát választotta, valószínűleg szereti gyerekeket.

Kivételek mindig vannak azonban...

most olvasom, hogy nem komoly problémák vannak otthon. veszekedés tényleg minden normális kapcsolatban van és szerintem nem kell mindentől óvni a gyereket, nem baj ha néha hallja az összezördüléseket, de hallja a szeretetett is.

szóval akkor inkább az oviban lehet baj és akkor egyetértek egy korábbi hozzázóloval, hogy az ő önbizalmát erősíts.

Kitartás! rendbe jön majd...

nem feltétlenül hárit otthonra, de sajnos összkapcsolódhat. Nem védeni akarom az ovodát, érdemes utánajárni utánakérdezni, hogy mi történhetett ott. De az is lehet, hogy az otthoni dolgok miatt jobban ragaszkodna hozzád. Fél, hogyha elmegy oviba egyszercsak nem mentek érte. Biztosítanod kell őt szeretedről és arról hogy soha nem hagyod el. Tudom most azt mondod hogy dehát ezt megkapja.... lehet hogy most sokkal nagyobb biztonságérzetre van szüksége mint eddig.

Ez simán lehet, hogy kivált egy oviundort a gyerekből.

Egyetértek az előttem szólókkal.

Jó,hogy utána akarsz járni a dolgoknak,mi miért történt.DE a kiváltó okot kellene először megkeresni.Hogy miért alakultak így a dolgok.Az óvodától és az óvónőtől sem lehet elvárni azt,hogy ami esetleg otthol probléma,azt ők mindig el tudják simítani a gyermek lelkében.

Mond el őszintén,mit mondott a gyermeked a történtekről,a megszégyenítés nem vezet jóra...

És próbáld meg az ottholi nevelést is egy szintre hozni a pároddal.Ha ő kiabál,akkor te megadsz neki minden szeretetet??Természetesen ,hogy meg!De nem tudod ellensúlyozni a másfajta apai nevelést.Ezeket a gyermek megérzi,és így-vagy úgy ,de a lelkében nyomot hagynak,feszültséget okoznak.

Most fokozottan erősítsd őt...legyen tisztában azzal hogy ő miben jó, mik azok készségek, jártasságok, képességek amikben ő nagyon ügyes, mik a rendkívüli tulajdonságai (jó a humorérzéke, kedves, vidám, szófogadó, szépen fogalmaz, pontosan illeszti a kockákat, és sokféleképpen, okos dolgokat mond, ügyesen rajzol, már egyedül és gyorsan öltözik, bármi lehet)most tudatosan dicsérd picit többet és konkrétan....ha ezt erősíted, bárki bármit mondhat neki,bármivel csúfolhatják nem fogja érdekelni (minden gyereket csúfolnak valamiért, ettől nem tudod megvédeni csak így).

Fontos hogy érezze, biztosan tudja, hogy (amit írtál is) hogy melletted/mellettetek semmi rossz nem érheti és hogy ő mindennél fontosabb neked/nektek... nagyon szeretitek őt...ez az otthoni feszültségtől picit megóvja...

Nem csak akkor éri rossz a fiadat, ha fizikális bántalom éri. Hihetetlen érzékeny szenzoraik vannak a kicsiknek. Minden apró jelből pontosan leszűrik, hogyha probléma van. Próbálj beszélni erről a pároddal, és közösen javítsatok az otthoni hangulaton, különben nem fog javulni a helyzet.

Persze ettől még az óvoda pedagógus is lehet másban hibás, nem az ő felelősségét akarom kicsinyíteni.

Gyerekpszichológushoz mindenképp vidd el a kicsit! És a hellinger családállítást is tudom javasolni.

Hát ezért nem lehet a családi viszonyokat okolni!

A bepisilés egyébként nagyon jól mutatja, hol a gond!!!!

Sajnos nem hiszek benne, hogy az ilyen "pedagógus" jobb belátásra bírható...

Szia!

Ha az oviba nem akar menni, akkor az okot az oviban kell keresni. Persze nehezítheti egy gyerek helyzetét ha zűrök vannak otthon, de akiknél igazán nagy a balhé a családban azok általában szeretik az ovit, mert legalább nyugalomban vannak addig is.

Amikor nekünk volt ovis gondunk, akkor is megpróbálták a családra hárítani az okot, annak ellenére hogy harmonikus a családi életünk. Egy darabig szenvedtünk, beszéltünk óvónővel, óvodavezetővel, ovipszichológussal többször is, semmi eredménye nem volt. A végén óvodát váltottunk - épp egy éve - és a problémák megszűntek, gyakorlatilag egyik napról a másikra.

A kisgyermek magatartása, viselkedése tükörzi az otthoni helyzetet, melyet ösztönösen közvetít. Nem ő a hibás, hogy nem érzi jól magát...

És ahogy írtad, itthon sem mindig rózsás a helyzet...

Mivel minden nap kényszernek érzi az óvodát, minden nap ezt éli meg és kivetíti. Több ötlettel, hangulatteremtéssel, dícsérettel,játékossággal volna jó elindulni.

Sziasztok.

Történt egy olyan, h a kisfiam utál, az oviba menni. Ez köbö december óta van így. Napi szinten húzni kell, h jöjjön és azt mondja, utál oviba menni. Mesélt pár dolgot, h pl: kinevették a gyerekek és mondott vmit az óvónéni.És hasonlókat mesélt. Aztán kis ideig volt, amikor nagy nehezen felöltözött reggel. De szinte mindennap huzavona van az indulással.Azt mondja, utál oviba menni. Említettem az óvónéninek, de tudja is, h itthon sem mindig rózsás a helyzet. Azt állítja, h emiatt lehet ilyen a gyerek. Ti mit gondoltok erről?? A családra akarja hárítani, h nem szeret oviba menni a gyerek?!:O