Ki mit gondol arról, ha egy anya fehérneműt vásárol 30 éves fiának? (beszélgetős fórum)

Spongyát rá!:)

Innen szép jóban lenni!:)

Nem akarom off-olni a fórumot, de ez még egy kicsit ide tartozik!:)

Az elindulás soha nem könnyű!

Most teszitek le az alapokat és a bevezetéstől nagyon sok minden függ!

A családba érkező fiatal nőt teljes jogú családtagként kell fogadni, nyitott szívvel, szeretettel.

Persze nem kell az ellenkező végletbe sem esni, hogy lábtörlőt csinálunk magunkból a békesség kedvéért.

Viselkedjünk vele úgy, mint ahogy adott helyzetben a saját lányunkkal viselkednénk.

FŐSZABÁLY:

Akármilyen nehezünkre esik, nem szabad beleszólni semmibe és tanácsot akkor kell adni, ha kérnek!!!

Aztán, ha telik az idő és a menyed számára is egyértelművé lesz, hogy Te nem vagy az ellendrukkere, hanem Te is - mint jövőbeni nagymama - a családjuk része vagy, akkor az esetleges tanácsokat már nem kritikaként fogja venni, hanem úgy, mintha a saját anyja mondaná.

Persze itt most "normálisékról" beszélek, szélsőséges esetek, kivételek mindig voltak és lesznek.

Pontosan!

Én is mindig azt mondom, hogy nekem fontos a férjem és az anyjának is az volt, így nincs miért harcolnunk.

És pont így vagyok az én családommal. Én szeretek mindenkit és fontosak nekem, így őket sem lehet bántani. Nem választok a családom és a férjem között, mert mindenkit szeretek, de másként.

És a fiammal is így vagyok, leszek. Én máshogy szeretem, mint egy lány és másért is, így ha egy lány azt gondolja, hogy én rivalizálok vele, akkor az a lány szerintem enyhén szólva sötét. Az ilyennel biztos nem jönnék ki jól, de a fiam sem választana ilyet.

Szerintem semmit nem rontottál el!

Nálunk is ez jellemző a családban, mármint az, hogy az anyósokkal jól kijönnek a menyek, csak akkor nem ha a mennyel valami nem stimmel, de ebben az esetben a házasság nem szokott túl hosszú lenni.

Nekem még nincs menyem, de a fiamnak van barátnője és ahhoz képest, hogy fele annyi idős, mint én jól kijövünk és ha rajtam múlik ez így is marad:)

Én laktam az anyósommal is, és jól kijöttünk pedig szegény alzheimer kóros volt:( ezért költöztünk össze. Persze voltak konfliktusaink, de nem véresen komolyak. Inkább egyet nem értés volt.

És ő is vett a fiának és az unokájának is alsónadrágot, pizsamát, zoknit és társait. Ő ezt találta hasznosnak. Nekem általában háztartási eszközöket vett, amit megköszöntem, használtam. Pedig de utálok ilyen ajándékot kapni! Mert számomra meg ez nem ajándék, hiszen ez nem az enyém, hanem a mienk. Én jobban szeretek személyes ajándékot kapni. Pl. egy jó bugyit:))))) a kedvenc parfümömet, egy ezüst fülbevalót (ez nálam fogyóeszköz), egy pólót vagy egy jó férfi pizsamát. Anyósomnál senki nem tudott jobb pizsiket venni:)

Abból kell kiindulni, hogy minden anyós volt egyszer meny és ha minden jól megy, minden meny lesz egyszer anyós is.

Akit szeretünk férfit, annak az anyja az ANYJA és nagy hiba háborút indítani ellene, mert ez a szerelmünk tárgyának nem esik jól.

Ráadásul ha jó szívvel fordulunk az anyós felé, még az is lehet, hogy megszeretjük.

Én ezt az elvet követtem menyként és rendben az életünk anyósként is.

Köszönöm! De ehhez ketten kellettünk!:)

Voltak dolgok, amit másként láttunk, de mindig meg tudtuk beszélni és utána egyikünkben sem maradt harag, mert egyikünk sem feltételezte a másikról, hogy azt a rossz szándék motiválja.

Megszoktuk, megismertük, megszerettük egymást.

Tényleg sajátomként szeretem, de ezt Ő is tudja.

Amikor az egyik oldalon azt írtam, hogy a feleség feleség, az édesanya meg édesanya, a két szeretetet nem lehet egy kalap alá venni, akkor lehurrogtak. Pedig egy férfi élete így kerek, mint ahogy mi nők az apukánkat másképp szeretjük, mint a férjünket.

Ez evidens - csak nem mindenkinek.

Én is ezt kérdeztem, csak másképpen.

Erre mondhatjuk, hogy a semmiről - de sokat.

és a semmihez már 205-en szóltunk:)))))))))

Nem tök mindegy ki veszi a gatyát, csak legyen az embörön:PPPPPPPPPPP.

Miért rivalizálnánk?

Én az ANYA vagyok, ő a FELESÉG!

A két másfajta szeretet nem zárja ki egymást!:)

A szeretetben az a csodálatos, hogy minél többet adunk, annál többet kapunk!:)

Én imádom a menyemben, hogy annyira szereti az én fiamat, soha nem hazudik és nagyon jó édesanya.

Ő meg szeret, mert tudja, hogy szeretem és hálás egy olyan jól megnevelt férjért, mint a fiam.

És még ki tudja miért?

Ezek szerint nincs női féltékenység, rivalizálás ...

Én azt mondtam a fiamnak, hogy egy férfit szeretünk, csak másképpen... :)

A kérdésre válaszolva, semmi kivetnivaló nincs benne!

Miért ne, ha tudja az ízlését, méretét.

Én meg rájöttem, hogy nálunk totál abszurd az élet!:)

A menyem és én valamit nagyon elrontottunk!!!:)

A MENYEM - és nem a fiam - naponta felhív és nem tudja letenni a telefont, sokszor nekem kell elbúcsúznom, nehogy odaégjen a kaja.

BESZÉLGETNI szoktunk és nem a fiamról, vagy a házasságukról, csak úgy mindenféléről, kedvtelésből.

Amikor a menyem a vizsgáira készült, egyedül lejött egy hétre és tanult.

Én meg a kedvenceit főztem!:)

Én már kaptam a menyemtől bugyikat, zoknit, papucsot és pizsamát.

A menyem viszont a múlt héten könyörgött le rólam egy melltartót.

A nászasszonyom egy ruhát küldött, ami neki nem volt jó.

Én csak azért nem veszek gatyát a fiamnak, mert már nem ismerem az ízlését, de ha ismerném, simán vennék. Igaz nem ajándékba, hanem csak úgy.

Én ajándékba pénz szoktam adni.

Mi minden héten találkozunk, pedig 60 km-re lakunk egymástól. Egyik hétvégén ők jönnek, a másikon mi megyünk, kivéve, ha valamelyikünknek programja van.

És mielőtt valaki azt mondaná,... EZT NEM MI TALÁLTUK KI,... valamiért nekik fontos !:)