Hogyan szabaduljak meg egy alkoholistától? (beszélgetős fórum)

Helyette nyeli a békát. Az a baj ez a jókislányság

a pszichoszomatikus betegségek melegágya. Szerintem manipulálja a párja...

A rálátás nem elég! Ezt át kell élni, különben csak kívülállóként tudsz majd véleményt mondani, és hidd el nekem, hogy az semmit nem ér.

Amit te továbblépésnek nevezel, az gyávaságnak és feladásnak minősül.

Szerintem Rami nem érzi úgy, hogy rábeszéltem volna valami hülyeségre, mert én csak azt szerettem volna vele megértetni, hogy ha nem akarja a párját elveszteni ( és nem akarja! ) akkor próbálkozzon meg leülni és normálisan megbeszélni a dolgot vele, és sikerült! Szereti azt a fiút, és írta is sokszor, akkor miért bántsa? Azt is írta, hogyha az apja szóba kerül akkor mindíg veszekedés a vége, hogyha hallgatott volna rád, és választás elé állítja, meg tovább veszekedik vele akkor biztos hogy elveszti. Szerintem senkinek nem lett volna jó ez így.

Nagyon örülök neki, de most tényleg valóságos boldogsággal tölt el, hogy tudtam segíteni neked! :)

Hidd el néha ha keményebb is vagyok a kelleténél általában mindíg a jó szándékom vezérel, csak vannak akik nem értékelik, vagy nem veszik észre.

Nagyon jó hogy tudtatok beszélni erről, hidd el az első lépések a legfontosabbak, őszinte szívből kívánom hogy megtudjátok oldani ezt a dolgot és boldogok legyetek! :)

Bocsi, hogy ilyen későn, csak most tudok géphez ülni, és ilyen kényes témáról beszélni, amikor párom már alszik..

Köszönöm mindenki hozzászólását, természetesen mindenki véleményét figyelembe veszem, jól esik, hogy egyik oldalról teljesen megértenek, másik oldalról pedig sikerült elérni, hogy megértsem a párom gondolkodását és érzelmeit, és saját hibáimat is ezáltal felismerjem.. tehát mindegyik hozzászólás építő jellegű, csak jelen helyzetben tényleg az a cél, hogy megmentsem ezt a kapcsolatot, és nem az, hogy az egyszerű megoldást választva megfutamodjak, és elhagyjam a párom emiatt..

Délután leültünk beszélgetni erről, megmondtam neki, hogy nem veszekedni akarok, csak ez a dolog engem tényleg nagyon zavar, és ha tetszik, ha nem, meg kell beszélnünk ezt a problémát. Végül arra jutottunk, hogy miután elmagyaráztam neki, hogy ha kicsit is szereti az apját, akkor ne adjon neki pénzt, mert azzal csak a sírját ássa, talán megértette, legalábbis megígérte nekem, hogy megpróbál erős maradni, és ilyenkor nem megsajnálni, de én is értsem meg, hogy azzal is elveszíti, ha nem ad neki, mert akkor amellett, hogy fájó dolgokat vág a fejéhez (pl "ezért neveltelek, hogy ne segíts a rászoruló apádon" meg "ha majd már meghalok, bánhatod, hogy szenvedni hagytad az apádat, és nem segítettél neki pár forinttal, de akkor ne sajnálj majd.." meg azt is szokta, hogy "nem számíthatok én már senkire, még a saját fiamra se"), szóval érzelmileg zsarolja, másrészt meg elvonul felháborodva, és egy hétig életjelet se ad magáról, párom meg ugye aggódik, de direkt húzza még ezzel is..

Azt találtuk ki végül, hogy párom elkéri tőle a nyugdíját, és akkor majd ő osztja be neki.. a kedves após erről még nem tud, nem tudom, mit fog hozzá szólni, majd megpróbáljuk egy józanabb pillanatában erre rábírni..

Az a helyzet, hogy mi akármit is írunk, a döntés sosem rajtunk áll. Könnyen írunk akármit, de szerintem építőbb jellege van egy olyan hozzászólásnak, vagy hozzászólónak aki érti, vagy átélte ezt a dolgot.

Aki tényleg tudja, hogy miről beszél. Én sajnos tudom. És akárminek tarthatsz, de nem tartom helyesnek azt, hogyha a párját választás elé állítja, veszekszik vele az apja miatt, mert annak bizony egyrészt semmi értelme nincs, másrészt könnyen pápá lehet a vége. Ezt szerintem senki nem szeretné. Viszont alább írtam és meg is beszéltük hogy konkrétan őt mi zavarja, és hogy erre milyen megoldást lehet találni. Én szívből kívánom neki, hogy sikerüljön értelmes felnőtt módon megbeszélni ezt a dolgot, és hogy a párja meghallgatja, és megérti őt, mert én megértem őt is, hogy rossz ez így neki, persze hogy megértem. Teljesen.

Azzal gondolod hogy segítek neki hogy még buzdítom is hogy:

ó igen kívánd csak a halálát, mert az milyen jó.. meg állítsd csak a párodat még nehezebb helyzetbe mert ha kényszerből el is fordul az apjától, attól jobb nem lesz senkinek... max ha véletlen meghal az a szerencsétlen még majd te leszel a hibás.. szerinted ezek jó dolgok? erre kellene buzdítanom?

Talán úgy gondolod hogy kicsináltak, de én tudom, hogy amilyen dolgokat megéltem, sokkal sokkal erősebb ember vagyok mint te azt valaha is gondolnád!

Hidd el azért én megértelek, mert mi lesz akkor ha gyerekeitek lesznek?

De megértem a párod, ismeretlenül is. Igazad van, nem kellene adnia pénzt. Nem szabadna túlságosan foglalkoznia az apjával, mert felnőtt ember ( ó hányszor mondták ezt nekem ) vigyázzon magára.

Ez mind szép elmélet, csak aztán ezzel az a baj, hogy az ember lelkiismerete mindíg közbeszól. mindíg arra gondoltam hogy mi lesz az apámmal ha én nem segítek nem kísérem el, ha véletlen meghal, soha nem tudnék magamnak megbocsájtani még akkor sem ha tudom hogy nem az én hibám.

Ez egy ördögi kör. Én már csak tudom. Kiszabadulni teljesen nem fogtok tudni, de egy határvonalat meg kell húzni, egy olyan határvonalat, ami minkettőtöknek jó. Írtad hogy segítitek kajával. Ez bőven legyen elég. A többit igenis oldja meg egyedül. Nyugdíja van, akkor ne igya el, másképp szembenéz a következményekkel. Ha jön kuncsorogni akkor meg el kell játszani hogy nem vagytok otthon. Bár borzasztó amikor egy alkesz kuncsorog, én tudom, mert pont a héten volt itt nálunk egy, és nem lehetett lerázni. De ugyanakkor nagyon sajnáltam mert előtörtek az emlékeim.

Én nem. Nemtudnék így élni. Lehet azért, mert apámra hasonlítok. Ő sem hagyta a csávában sosem azt akit szeretett, saját magát a saját boldogságát áldozta értem.

Rég el kellett volna válniuk a szüleimnek, de apám nem hagyta el anyámat, csak azért hogy a család ne szakadjon szét, hogy ne érezzem magam rosszul, se én, se a bátyám.

Én is utálhatnám a bátyámat is, mert lelépett amikor a szüleink ittak, de mégsem utálom. lehet hogy nekem is ezt kellett volna tennem, de túlságosan is szeretem az édesapámat, és ahogy ő sem hagyott magamra soha, én sem hagynám őt magára.

Te kívülről szerintem nem érted a párod miért teszi ezt, miért ad neki. Én értem. Azért, mert végtelenül sajnálja az apját, talán túlságosan jószívű is lehet, és valószínűleg bűntudata lenne ha otthagyná az apját és hátat fordítana neki.

Én is így éreznék. Ebben nincs új, max annyi hogy te nem tolerálod és valahol jogosan az apját.

Tudom, hogy borzasztóan elfogultnak tartasz. De aki ezt nem élte át, az soha nem fogja megérteni, hogy miről is szól. Én ott voltam, mindkettő szülőmmel, amikor ittak. Láttam őket nap mint nap ahogy leépülnek, és főként édesapámért aggódtam mert ő mindíg meg is szökött otthonról piáért.

Egyszer hazafelé tartottam mikor a barátaim kérték szálljak be a kocsiba. Út közben nyugtatgattak, de ahogy megláttam hogy hova visznek majdnem megállt a szívem. Az édesapám feküdt a földön, és hirtelen nem is tudtam él e még. Összeestem mellette, és abbana pillanatban soha nem bocsájtottam meg magamnak hogy nem kísértem el. Az édesapám! Az az ember aki felnevelt! És hidd el nekem, amikor ivott többször meg is lopott nagy összegekkel, de tudtam hogy ilyenkor nem ő vezérel hanem az alkohol, nem önmaga. Anyám rendszeresen verte apámat, sokszor véresre. És én ezt kiskoromtól kezdve végignéztem. Gyűlölhetném őket, főként anyukámat mert olyan sokszor bántott, de nem tudnám utálni őket. A szüleim. Nincs belőlük több, és akármilyenek is akkor is az édesanyám és az édesapám. Apámat majdnem el is vesztettem. Annyira ivott, hogy a végén már az orvosok is megmondták hogy nincs tovább.

Jut eszembe. Egyszer a kórházban egy orvos azt mondta nekem hogy addig üssem az apámat amíg él... hogy tudott valaki ilyet mondani hogyan merte? Én akkor ott simán nekiugrottam volna a dokinak ha párom nem fog meg. Akármilyen az apám akkor is az édesapám és SENKINEK NEM TŰRÖM EL hogy becsmérelni merje, vagy ilyet merészeljen mondani, még most is képentörölném, ha látnám azt az orvost! Szóval Rami, hidd el nekem ez borzalmasan nehéz a párodnak, egy kicsit próbáld meg őt megérteni, én teljesen megértem. Azért, mert ebben nőttem fel, de nem panaszkodok felnőttem, és sokkal jobban becsülök mindent mint előtte.

írtam már, hogy az én szüleim amikor ittak ugyanúgy kihasználtak, és könyörögtek mint a párod apja. Ez az alkoholizmussal jár.

Ezért írtam hogy semmit nem tudtok az alkeszokról. Soha nem fogja belátni hogy orvos kell neki, ugyanúgy mint aki a pszichiátriára szorul, nem látja be, mert tudja, hogy lehet hogy belepusztulna az elvonási tünetekbe. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan te azt gondolod, nem működik csak úgy hogy jólvan most bevonulok.. a legtöbb kezelésnek nevezett sz.ron ( már nem egyet megjártam! ) agyonnyugtatózzák az illetőt és csókolom. ennyi a terápia... kényszeríteni nem tudod. És még mindíg nem fogod fel, hogy nem fogod tudni megutáltatni a pároddal a saját apját, és mélyen el is ítélem hogy ilyet akarsz tenni. Azért kicsit gondolkozz már visszafelé is. Te az ő helyében mit tennél? Lelépnél aztán élnéd a kis életed, miközben tudod hogy az apád akárhol meghalhat? jól esne? tudnál így élni? Kötve hiszem!

Talán csak én gondolom így, hogy a szüleink a szüleink. Talán régimódi vagyok, mert úgy tartom hogy legalább egy családban ha már ebben a f.s életben máshol nem, segítsünk egymáson. De könnyebb belerúgni valakibe, aztán röhögve otthagyni.