Milyen az igazi szerelem? (beszélgetős fórum)

Szia, ha nem haragszol.

Amit leírtál, az fellángolás.

Nem akarom a partnered esélyeit rontani, de ez az.

"erős a szeretet, mint a halál,

kemény, mint a sír a buzgó szerelem;

lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

a folyóvizek sem boríthatnák azt el"

31 évesen, egyszer voltam szerelmes életemben, mikor benne voltam azonnal tudtam, hogy az eddigiek csak fellángolások voltak.

Szinte pillanatok alatt 7 vagy 8 találkozás után kialakult egy mindent felperzselő szerelem, egy teljes testi lelki szellemi összeolvadás, egy nap elkezdett kattogni az agyam, a külseje, az illata, a hangja, a mozgása, a személyisége,mindene nagyon tetszett, úgy vonzott magához mint a mágnes, állandóan egymás tekintetét, közelségét kerestük, nagyon magas hőfokon égtünk, a nap minden percében csak rá gondoltam, a munkabírásom óriási volt, hajnalokig dolgoztam, úgy hogy másnap nem voltam fáradt a munkahelyemen, ha találkoztunk hajnalokig beszélgettünk, ismerkedtünk....másnap munnka, és nem fáradtam ki, sőt, fokozta a munkabírásomat, szárnyaltam a boldogságtól, ez így ment 6 hónapig. Nem voltam éhes, fogytam, nem aludtam éjszakákon át, erős gondoskodási ösztönt éreztem, aggódtam érte, a legjobbat akartam neki mindenben. Ha nem tudtunk találkozni,feszületek voltunk nagyon. A 4. hónapban vészcsengőszerűen éreztem a szervezetemben 3 héten keresztül, hogy gyereket szeretnék tőle, és akár 100 km-t is gyalogoltam volna érte, hogy ez megtörténjen. Ezután ezek a felfokozott érzelmek, a hormonok, elkezdek csillapodni, azt éreztem minta késsel vágnák ki belőlem őt, fizikai fájdalmat éreztem, rengeteg sírás, csalódottság, sokat aludtam, nem volt étvágyam, úgy éreztem magam mint akit megvertek, testileg lelkileg szenvedtem, mert nem teljesült be a szerelem, nem feküdünk le egymással, egyikünk sem vallotta be, mit érez a másik iránt csak tudtuk pontosan, hogy ugyanazt. A 6. hónapban napra pontosan emlkészem, egyszer csak leáltt az agyam, nem kattogott tovább. Továbbra is sokat találkoztunk,de tudtam, hogy nem lép, így már csak szomorúságot, csalódottságot és féltékenységet éreztem. Ő családos volt én párkapcsolatban éltem.

Ez így ment 11 hónapig, féltékenységi játszmák és elengedni nem tudás uralták a kapcsolatunkat. Egyszer besokalltam, szakítottam. Az utolsó találkozás után még 3 hónapig nagyon hiányzott, aztán szép lassan minden érzelmet elengedtem. Még mindig nagyon tetszik, de nem szeretném soha többé látni őt, felkavarna.

Na, erről a büdös zokni témáról... Biztos, hogy én vagyok a hülye, sosem voltam normális, de én kimondottan jó illatúnak találom a párom izzadtság szagát, s borostásan is imádom a fejét. Berúgva kétszer láttam, inkább aggódtam érte, mintsem kiábrándultam volna, szóval ha tényleg szeretünk valakit, akkor mindent, MINDENT szeretünk benne, még a büdös zokniját is!

Ő mondta egyszer nekem: imádlak hájastól, mindenestől :D :D Nem mintha akkora nagy hájam lenne, de kicsit híztam azóta, mióta megismerkedtünk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki ilyenektől kiábrándul, az nem szerette a másikat, maximum tetszett.

Ne törődj vele,hogy mit mond,azt nézd,hogy mit tesz!!

Lehet,hogy ez egy védekezés részéről,hogy tagadja a szerelmet,mert így is úgy érzi,"túl" fontos vagy neki..és ez nehéz lehet sokaknak,ha kiderül,hogy egy másik ember ennyire fontossá válik az életükben.

Nehéz kérdés...Annyival tudnék a témához hozzájárulni,hogy milyen tuti nem.

Például nem olyan,hogy ma:"meghalok nélküle",holnap meg "le vagy szarva,felőlem úgy döglesz utánam,ahogy akarsz"...Az ilyen csak magába szerelmes,önző és pökhendi.Ja igen...és ostoba is.

/Persze vannak,akiknek meg az kell,hogy öntúlértékelők ezzel szívassák,az is igaz.../

/ja...nem személyes élmény,nem bántak így velem-én nem is hagynám-és én sem gyakoroltam máson-nem is fogom,úgyhogy lehet tévedek,bár nem valószínű/

De hogy a rózsaszín köd mellett se menjek el:

szerintem az kell hozzá az elején.Én személy szerint nem tudom elképzelni,hogy egy kapcsolat egy életreszóljon,mert "Na te pont megfelelsz".Mert egyszer majd fejbevágja egy rózsaszínköd másnak a személyében és akkor felébred,hogy mit hagyott ki na és hogy te egy tévedés voltál.

Egy biztos: az érzelmi függés kölcsönös(ez még barátságra is igaz),a másik bealázása pedig hiánycikk a szerelemben(még egy barátságban is).A jelenség hiteltelenné teszi annak elkövetőjét...:PPP

VAK! Ha normálisak maradnánk (sezerlem nélkül), akkor kihalna az emberiség. Jól ki van ez találva.

Szerelmes lesz az ember, jön a rózsaszín köd, mindent megtesz az ember......... egy idő után kitisztul az ég és a fej is! A legnagyobb baromság és egyben a legszebb dolog is az életünkben.

Ettől függetlenül még szerethetem, de a rózsaszín köd, a szerelem elszáll...egy idő múlva...

Nekem ez a véleményem másnak meg más,én ezen nem szeretnék vitatkozni...

Azért,mert sok dolog csak együttélés során derül ki.A mi időnkben úgy volt, hogy együttjárás, eljegyzés ,házasság együttélés gyerek,stb.Ma más a sorrend.

Amíg randiztunk, nem mutatkozott borostásan,stb...

Miért mondod ezt?

Az ismerkedés során az is kiderül, hogy a párodat meglátod e valaha borostásan, izzadtan, büdös zokniban berúgva.

Az én férjemnek sosem büdös a zoknija, nem büdös, ha megizzad, ha kicsit borostás, az jól áll neki, de megy és megborotválkozik. Ha meg többet iszik a kelleténél, akkor lefekszik és alszik.

Az ismerkedésünk alatt ezt mind felmértem. Sosem mentem volna hozzá, ha olyan lett volna bármikor is, amit te leírtál. Ha meg valaki hozzámegy egy pasihoz ezek ellenére, akkor arra nincs mit mondanom. Az igényességünket nem szabad lejjebb adni! Nem lehetünk annyira elvakultak, hogy ezt ne lássuk időben, ha meg láttuk...

Felmérjük előre, hogy a társunk higiéniája, viselkedése, stb. Olyan, amilyet tudunk tolerálni. Előre! és nem utólag jövünk rá, hogy naneee, erre aztán nem vagyunk kíváncsiak.

Nehéz ezt megmondani.

Én a szerelmet egy ártatlan,plátói dolognak képzelem.Mint amikor általánosban 7.-es voltam, és szerelmes lettem egy Toldi Miklóst megszemélyesítő fiúba...:)

Rajongás...

Viszont felnőttebb fejjel ,a reménytelen szerelem jut eszembe róla...

Egy házasságot pedig csak szerelemre nem lehet alapozni,szerintem,mert az elmúlik, amikor először meglátod borostásan,izzadta, büdös zokni társaságában,vagy éppen berúgva...:(

Veletek kapcsolatban: Nem tudom hány évesek vagytok, de ne azzal foglalkozz, hogy mi ez? Fellángolás? Szerelem? Erre az idő úgyis fog választ adni.

Mi sem tudtuk, hogy ez a szerelem, mert pusztán együtt akartunk lenni. Láttuk egymásban azt, amilyen társara vágyunk. Elsősorban külsőre, majd idővel azt is, hogy a tulajdonságaival is együtt tudunk élni. Nem terveztünk semmit, nem beszéltünk a jövőnkről, csak együtt voltunk. Sőt, ha valahogy szóba került, akkor nem is úgy beszéltünk arról, mintha a másik is benne lenne. A férjem 3 hetes ismeretség után megkérdezte, hogy lennék e a felesége. Mondtam, hogy igen. Mire ő: akartak már feleségül venni? Igen. És? Nem mentem férjhez. Ennyiben maradtunk. Együtt szórakozás, nyaralás, de együtt lakás nem volt. És néhány hónap múlva felhívott, hogy menjünk jelentkezzünk be.

Nem voltak elsöprő érzelmek, csak egy kiegyensúlyozott együttlét.Soha senki nem gondolta, hogy nekünk tervünk van egymással, mert a személyiségünk maradt a régi.Sőt így utólag többször beszéltünk már a kapcsolatunk elejéről. És őszintén ledöbbenünk, hogy miket gondoltunk egymásról. Én pl. azt gondoltam, hogy ez a pasi pont jó lesz arra, hogy gyerekem legyen tőle. Jóképű, magas, jó az alakja, normális, na de, hogy együtt éljek azt már nem! Nem kell, mert minden nő tapad rá és látszik rajta, hogy menne is. Nekem ez nem hiányzik. Ő pedig: benne vagyok a korban. Miért ne lehetne gyerekem. Na de egy kis csitritől? Ezzel a kislánnyal osszam meg az életem, amikor ott van sok érettebb nő, akiknek csak egyet füttyentek és jönnek is? Na meg ki tudja, lehet, hogy 2 gyerekem lesz egyszerre? Aztán majd 10 év múlva, amikor már öreg leszek lecserél egy fiatalra? Okos, az jó, jól áll a dolgokhoz, de kell ez a pörgés nekem? Öreg vagyok már bohócnak.

Ezeken jókat nevetünk, így utólag.:)

Majdnem teljesen egyet tudok érteni azzal, amit belinkelt. Van egy pont ami viszont szerintem nem igaz.

A 3. pont szerintem nem meghatározható, nem lehet kijelenteni, hogy a rövid idő után kötött házasság, rövid ideig fog tartani. Bár csak tippelni lehet, hogy mi a rövid, hiszen ez is változó.

Mi pl. 10 hónapos ismeretség után házasodtunk össze, és sosem bántuk meg.

Szerintem is nagyon fontos a külső, még pedig az a külső, ami nekem tetszik. Nem érdekel ki mit mond, az a fontos, hogy nekem tetszik, és igen valahol tudta alatt felmértük, hogy milyen lesz a másik x év múlva. Szerintem nem csalódtunk:)

És, ahogy én felmértem a férjem tulajdonságait, ő pont úgy megtette. Sosem felejtem el a kis logikai fejtörőket, amikor elismerően nézett körül, hogy rögtön rávágom a megoldást, illetve amikor kikérte a véleményemet, akkor el is mondta, hogy pont erre számított, mármint, hogy kb. ez lesz a véleményem.

És igen, egymás mellett fejlődünk, persze ezt most nem a megtanulható tudásra értem, hanem a jellemünk. Egymást korrigáljuk a véleményünkkel, hogy jók legyünk. És sosem korlátoztuk egymást abban, hogy a barátok, rokonok megmaradjanak. próbáltuk mindig összehozni őket. Nálunk nincs olyan, hogy nem megyünk a te rokonodhoz, vagy nem jöhet ide, mert ilyen, vagy olyan. Elfogadjuk őket úgy, ahogy vannak. Persze meg van róluk a véleményünk, de ez egy más kérdés. Nekem is és a férjemnek is van gyerek kori barátunk, és egyikünknek sem kellett az ő társaságukat felégetni. Jól elvagyunk velük és ők is egymással, mert mindenkinek fontos a másik.

Persze vannak a környezetünkben olyanok, akik úgy gondolták, hogy meg tudják jósolni a jövőnket, azaz azt mondták, hogy nagy a korkülönbség, hamar összeházasodtunk, így rövid lesz a házasságunk. Tévedtek:)

Még nem volt köztünk igazi távolság, mert max. kettőnk munkahelye közti távolság volt a legnagyobb, de amióta megismerkedtem a férjemmel, azóta minden nap felhív legalább egyszer. Azért, hogy érdeklődjön minden rendben van e, beértem e, jó e a hangulatom, stb. Nem tudom, hogy lenne ha napokig nem találkoznánk, gondolom az mindkettőnknek nagyon rossz lenne.

Persze szoktunk vitatkozni, de sosem komoly dolgokon, ha baj van, akkor bármi/ki volt az okozója nem számít csak az, hogy kijöjjünk belőle.

A kis béna dolgok pl. miért nem veszel fel barna cipőt, elfelejtődnek.

A 10-es pont sem teljesen igaz ránk, mert mi azért elmegyünk egymás nélkül is szórakozni időnként. Céges összejövetelek vagy valamelyikünknek nincs kedve, de ez nem azt jelenti, hogy azért tesszük, mert a másik nem fontos nekünk.

Na jó hosszú már...

Én amit fellángolásnak neveznék, az inkább csak testi vonzalom...

ha már van lelki kötődés is, kötődés a személyed iránt az mindenképpen jó irányba viszi a kapcsolatot.

A szerelmet pedig kissé nehéz definiálni és talán túl is van értékelve.