Mennyire a szülő hibája, ha a baba érzékenyebb az átlagosnál? (tudásbázis kérdés)

Semmi baja a kicsidnek. Az anyós meg idiótaságokat beszél.

Ami segíthet : halmozd el információkkal a gyereket. Ha menni kell pl orvoshoz, útközben pontosan beszéld meg vele a részleteket, milyen a rendelő, mi fog ott történni vele, de még az olyan apróságokat is, hogy "Bemegyünk az ajtón a váróba. Ott lesznek székek amin nénik meg bácsik fognak ülni gyerekekkel. Bemegyünk, köszönünk, leveszem a kabátodat. Lesz ott asztal, rajta színezőkkel, amik közül választhatsz.....""Belenéz a kedves doktor bácsi a torkodba, akkor olyan, de olyan nagyra kell majd kinyitni a szádat! Minél nagyobbra nyitod, annál szebb matricát fog adni a végén!" stb stb

Az a lényeg, hogy mindent mondj el neki, a felnőtt rutinnal nézett dolgokat is. Szerintem ez egy kicsit oldhat a feszültségen, hiszen gondolatban már egyszer átéli, mire megtörténik vele.

A lelkiismeretemmel egy percig sem volt gond. A kérdésem legfőképp arra irányult, hogy jól teszem-e, ha nem erőltetem rá azokat a helyzeteket, amikben fél(mondván, hogy majd megszokja). Az igaz, hogy mindkét felet meg kell hallgatni, ha igazat kell tenni, nem tudom, anyósom mivel magyarázná, hogy gúnyolja és hasonlítgatja a saját unokáját más gyerekekhez(és soha nem a saját unokája kapja a pozitív véleményt)...

Idegen helyen én se tudom Törpit lerakni se, mert rögtön kapaszkodik fel az ölembe. Idővel biztosan kinövi majd ezeket. Remélem. Mégegyszer köszönöm mindenki véleményét, hozzászólását és a hasznos tanácsokat.

Az anyósod iktasd ki a gyereknevelésből, mert túl sok jó nem származik belőle, nekem elhiheted :(

Naná, hoyg bizalmatlan a kisgyerek! Felismeri az arcokat, miért is barátkozna idegenekkel?! Az orvosnál meg tudja, mire számíthat. Ott a mi szánk se ér a fülünkig :)

A kicsik egyébként az évek folyamán sokat változnak, van, aki mindig távolságtartó marad - de legalább kevesebbet fog csalódni...

igen, az erőltetés akár ronthat is a helyzeten, Te, az anyukája pontosan tudod, hogy mi az amihez csak idő kell neki, hogy megszokja, és mi az amitől tartósan fél.

Ranschburgnak olyan definíciója is van az érzékeny gyerekre, hogy neki inger a függöny színe, a fal simasága, stb, minden részletet fel kell fedeznie és fel kell dolgoznia, és csak utána tud elkezdeni beilleszkedni egy helyzetbe. egyszerűen csak így működik, mások meg másként.

Szerintem tudsz neki segíteni, ha úgy érzed, hogy szükséges, a közösségbe járás mindenképp hasznos. Ha pl. csak háromévesen, az oviban kerül hirtelen gyerekek közé, akkor neki nehezebb lesz, mint a nyitottabb gyerekeknek, hátrányban lehet ebből a szempontból.

Sok sikert :)

Anyósod nem valami nagyszülőhöz illően viselkedik. De egy haszna volt a beszólásának, felmerült ez a téma, és lehet, hogy így segítesz a kislányodnak :)

A nagyobbik fiam nyílt és barátságos volt kicsinek is.Nagyon könnyen beilleszkedett a bölcsibe is,és mai napig ilyen.

A kicsi 1 éves,és teljesen az ellenkezője.Ha idegen kezébe kerül már üvölt,csak velem van el.Nem tudom,hogy ő hogy fog beilleszkedni a bölcsibe,mert nagyon anyás.

A kicsit ha idegen helyen vagyunk még a földre sem tudom lerakni,mert bújik vissza.

Pedig mind a 2 gyereket egyformán nevelem.

Olvasd el a gyerek horoszkópokat,én elolvastam mind a kettő gyerekemét és teljesen igaz rájuk.Az nagy bika a kicsi halak.

Hogy kinek van igaza, látatlanban a manó tudja, én mindig azt mondom mindkét felet meg kell hallgatni...de egy szülőpárnak is lehetnek teljesen másképpen "működő" gyerekei.

az a lényeg, hogy mindenki tudjon szembenézni magával, hogy igen én jól teszem a dolgom, jól nevelem a gyermekem.

Ha fél a pici nem erőltetném, a játszóház jó ötlet.

Anyosod egy idiota..Nalunk a kislanyom pont ilyen mint a te kicsi lanyod,most volt 3 eves,es ha idegenek beszelnek hozza,feljon az olembe onnan kukucskal..Ez mar haladas regebben uvoltott ahogy a torkan kifert ha idegen szolt hozza..Az ikertesoja pont az ellentet,o kisfiu csacsog mindenkivel,aki hozzaszol..

Pedig ugyanugy vannak nevelve,ugyanazt latjak..Az en anyosom ovodaban igazgato,es o mindig azt mondja hogy ne eroltessuk,minden gyerek kulonbozo es kesz..Neki van igaza.

Simán lehet ilyen a természete, egy "fészekaljából" származó testvérek is különbözhetnek (a családban is van ilyen, hogy az egyik tesó nyílt és közvetlen, a másik hasonló ahhoz, amit leírtál)

Idegeneknek meg felnőttként sem ugrunk a nyakába :)

Ha úgy érzed, hogy ez nem jó, vagy túlzott, esetleg próbáljatok meg játszó foglalkozásokra járni (ha még nem teszitek), hogy szokjon más környezetet, gyerekeket, felnőtteket.

Egy kollégám kisfia iskolás korára nőtte ki ezt, és nagyon hirtelen :) Addig az anyja nélkül levegőt se akart venni.

Én annak idején úgy tanultam, hogy a viselkedés az utánzott, tehát a látott példát a legkönnyebb követni, ugyanakkor a vérmérséklet veleszületett adottság. Ha te is bizalmatlan, óvatos, távolságtartó vagy, akkor tőled látja, ha nincs ilyen példa előtte, akkor valószínű, hogy hozott adottság.

/Most nem térek ki arra, hogy nem megfelelő családi légkör esetén is lehet ilyen a reakció, mert valószínűnek tartom, hogy ebben az esetben tudnád, hogy ez a viselkedésének az oka/