Testvérharc...mit tegyen az ember ilyenkor? (tudásbázis kérdés)

Nem mondtam, hogy nem lehet nehéz természete egy gyereknek, de azt a végletekig lehet fokozni, ha jó szándékkal, de rossz eszközökkel közeledtek felé.

Az, hogy hiszti előtt leteszi a táskáját, az kizárólag annyit jelent, hogy a hiszti az hiszti, a természetéről semmit nem mond.

Nekem szerencsém van a gyerekeimmel.A nagy fiam 16 éves,a kicsi 6.Kezdettől fogva imádták egymást,a kicsi isteníti a nagyot,a nagy védelmezi a kicsit.

Mindent megosztonak egymással.

Mert mit diagnosztizált?

És miben kéne rá hallgatnom, nem mondott semmit..

Akkor ő ott..

Csak hogy tudd, a diagnosztizálás nemrég történt, miszerint a fiam autista, ami mindenféle számítás szerint "hármat ér", viszont nem látszik kívülről.. Olyannyira, hogy jópár szakember se vette észre, és bizony nem kaptunk segítésget, csak a hülye dumát, hogy milyenek vagyunk..

Az autista diagnózisnál a doktornőnek az volt az első szava, hogy amiben eddig rossz, vagy nem kompetens szülőnek éreztük magunkat, azt felejtsük el... Nagyon jó szülők vagyunk, ez egy nagyon nehéz betegség, ami kihat a családra is..

Nyilván nem vagyunk tökéletesek, de igyekszünk javulni, amennyire körülményeink lehetővé teszik. De hidd el, nem lenne a lányommal se akkora gond, ha nem nevelnék 5 éve még egy fogyatékos gyereket, akihez nem kaptunk semmilyen segítésget..

Nyilván nehezebb így a nagylánynak is, de azért még mindig az első 3 legjobban "fenékkinyalt" gyerekbe beletartozik az osztályban, úgyhogy azért annyira nem kell félteni. Az meg, hogy a 10.000 Ft-os Barbie-ért még mindig földönfetrengős hisztériát ver ki, csak előbb leveszi a táskáját, nehogy koszos legyen (pedig sohase kapott meg hisztiért semmit, kicsinek se, csak előre megbeszélt alkalomra, és akkor se mindent), az meg bizony jellem kérdése is nagyrészben..

Sokszor napközben kitalálok neki valami meglepetést.. Pl. imádja a színes papírokat. Veszek neki, várom vele haza.. Meglátja, majd sírásra görbül a szája, hogy neki nem is ez a szín kellett.. Azért nem olyan könnyű ilyen és ehhez hasonló dolgokkal 400-adszorra is szembesülni...

A másik pszichológus se véletlenül mondta, amit mondott, egyáltalán nem találta mentálisan, lelkileg elhanyagoltnak a gyereket, mint ahogy nem is az..

Miért ne lehetne egy gyereknek is rossz, nehéz természete?

Ettől még persze nyilván a mi dolgunk segíteni a lehető legjobb szint elérésében.

Hát, nem tudom..

Nálunk a pszichológusnál rajzolt a nagylányom, ami állítólag azt jelenti, hogy őt nem fogadjuk be a családba, és ő különálló..

Ebből indult ki minden a terápiánál..

Nekem ezzel annyi bajom volt, hogy ez azért némileg fordítva van, mert nagyon sokat küzdünk azért, hogy hogyan mutassuk ki, mennyire szeretjük, (ebben minden segítséget el is fogadtunk, ki is próbáltunk), ő mégsem méltatott mindig minket "saját magára", kizárólag csak a saját érdekét képes nézni, nem viseli el, ha neki egy kanállal kevesebb akármi jut..

Ezért ott nem jutottunk tovább..

Aztán a második pszichológusa csak arra célzott, hogy a boszorkányságnak sajna nincs BNO kódja Könyves Kálmán óta... És igenis következetes keménységgel némileg meg kell törni, mert mindenki utálni fogja... Én is ezt érzem, és ettől tartok..

Szóval jeleznek a rajzok helyzeteket, de szerintem ők maguk is képesek a rajzot is manipulálni..

Mit értesz gyermekrajzokon? Valamilyen konkrét témájút?

Én azt tapasztaltam, hogy a "kicsi imádja, a nagy meg nem" általában azért jön elő, mert féltékenyek a kicsire.

Látom azért nem vagyok egyedül ezzel a megoldásra váró problémával.

Ért valaki a gyermekrajzokhoz? Elvarázsolt családhoz?

Ez kemény! Nem is gondoltam volna, hogy két testvér ennyire harcba tudsz szállni egymással..., hogy külső segítségre is szükség lehet...

Nekem egy fiam, egy lányom van. A fiú 4,5, a kicsi 2,5 éves. A kicsi imádja a tesót, a nagy az esetek nagyobb részében meglöki, "nem adom oda, ez az enyém", "nem fogom megvédeni az oviban" stb.beszólásokkal tömi őt... nehéz örökké azon lenni, hogy ne bántsa a húgát!

Ha tényleg komoly a baj, segítséget kell kérni..

Nálunk nagyon komoly baj van ebből, annyira alá tudta ásni a nagylányom az öccse önbizalmát. Az öcsit ma már autizmus-gyanúval vizsgálják, már tartósan fogyatékosnak van nyilvánítva, pedig még az is lehet, hogy "csak" a nővére viselkedése teszi ezt, meg a zárkózottabb természete..

És ezt nem is olyan könnyű nekünk kezelni, mert nem csak fizikai attrocitásokról van szó, hanem állandó lelki terrorról, beszólásokról... Amit esetleg tompítani tudunk, de visszaszívni nem..

Az enyémek közt van egy csöndes imádat, 21 hónap korkülönbség. A fiatalabb annyira szerette a nagyot, már pelenkásan hogy egy idő után már az sem féltékenykedett.

Oviban, a nagy akarta megvédeni:) a kicsi testi ereje már akkor is magasan a kortársai felett volt.Szóval nem verekedtek mert a fiatalabb jóval nagyobb darab születése óta. Agyban a nagyobb kitartása mindig vitte a kissebbet is.Nem volt ciki tanulni mert a tesója is jó tanuló volt, baráti körül egy. Ha elmegyünk ha bármi lesz ott lesznek egymásnak, megnyugatanó érzés 20-18 évesek most.

Lehet nem ment el tegnap a hozzászólásom!Van neki barátja, de általában külön szokott vonulni, de pici kora óta ilyen. Nemn egy társasági lény, van neki 3-4 akivel jól elvan, nem igényel többet.

Nem utálattal megy suliba, szerencsére.

Vannak neki barátai? Minden rendben van a suliban?

Elfogadják őt?

Lehetséges, hogy ott sincs minden rendben és otthon akarja megkapni azt, amit a suliban nem tud. Ezekről a dolgokról szoktatok vele beszélgetni?

A kisebbik talpraesett kisgyerek, nagy baráti társasága van, nem igényli minden pillanatban a figyelmemet, igazi örökmozgó, jókedélyű kis nyilas. Néha fut egy simításért, feltöltődik és megy tovább...:)

A legkisebb kislány, ő is sok figyelmet igényel, de a nagy viszi a pálmát. Szeretné, ha mindig rá figyelnénk.

10 éves. Lusta sportolni, nincs izomzata se hozzá, (olyan nem érdekel semmi a világon) a másik viszont örökmozgó, minden sportot imád.

A nagynak rengeteg külön programja van, tánc, lovaglás, órákat töltünk napi szinten csak vele, dícsérjük, de már elnézést le se tojja.

Az idősebbet irritálja az is, hogy öccse más felépítésű, erősebb, lassan nagyobb is lesz. 2 külön világ, mindegyiknek más az érdeklődési köre.

Egyre nehezebb, mert hiába mondjuk, fújjuk, hogy másképp kellene hozzáállni, ne vitázzanak, szeressék egymást, a nagyobbik nem társasági lény, neki kifejezetten zavaró, hogy vannak testvérei.

Persze van ilyen ember is, ezt is el kell fogadni, de neki tudni kellene alkalmazkodni, próbálom segíteni. Egyik fülén be-másikon ki.