„Kutyásságom” története I. (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Szia!
Ne haragudj, hogy ezt írom, de neked nem igazán való kutya. Nem kétlem, hogy szereted őket, de hogy nem vagy felelős állattartó, az egészen biztos... :(
Nem értek egyet a negatív kritikákkal.Sajnos balesetek mindig történnek.Aki kertes házban lakik,tudja,hogy a cicákat nem lehet pórázon tartani.Sajnos nálunk is tűnnek el cicusok,bármennyire szeretjük őket.Kedves cikk,várom a folytatást.
Igen, igazad van abból a szempontból, hogy sok minden a gazda felelőssége. De az emberek és a kutytartók nagy többsége is napi 8 órát dolgozik, amikor nincs otthon a kutyájával, kvázi nem tud vele foglalkozni, csak a szabadidejében. A károkat pedig ebben az időszakban csinálta. Nagyon sajnáltam, amikor elajándékoztam, de még igen fiatal volt, és hamar megszokta az új helyét, mert sokáig látogattuk, tartottuk a kapcsolatot az új gazdival. Ott, ahová került, volt nagymama is, aki egész nap otthon volt, gondolom ő is foglalkozott vel, nem unatkozott a kutyus. De felnőtt kutyát szerintem sem szabad elajándékozni, az valóban törés a kutyának. Én nagyon sok olyan hirdetést olvastam, hogy tenyésztésből kivont, több éves állatot elajándékoznak, én azt jobban elítélem, mint amikor fiatal kutya kerül új helyre.
Hát nem tudom... Sose értettem, hogy hogy van szívük az embereknek elajándékozni egy állatot, főleg egy kutyát... Az, hogy sok kárt csinált az a nevelésén múlott... Ami a te felelősséged, mivel a te kutyád volt. Nem lett neki megtanítva, hogy mit szabad és mit nem. Az én kutyám se úgy született, hogy szobatiszta volt, és ismerte a szokásaimat. Mindent időről időre szépen megtanult.
Ha meg nem volt időtök vele eleget foglalkozni, ezt úgyis kellett volna tudnotok, és nem kellett volna hazavinni. Egy kutyának nagy törés az életében, ha a gazdája elajándékozza...
...nekem is durvának tűnt hidd el, amikor megtudtam, hogy széttépték :( a szomszéd nőci alig merte megmondani, csak annyit mondott, hogy "tartozom egy kutyával" persze ehhez nem volt hozzáfűznivalóm...
A panelből hozott kutyus - fél éves palotapincsi -átbújt a kerítés alatt a szomszédba, ahol Dogokat tenyésztettek és sajnos napközben történt, amikor dolgoztunk, nem voltunk otthon. A másik kutyust nem annyira ripsz-ropsz vállaltuk, de pontosan már nem emlékszem, az biztos, hogy nem a következő hétvégén, és 9 hónapos korában ajándékoztam el, mert nagyon sok kárt csinált, és a tacsi..., hát ő két évig élt velünk, utána történt a baleset:( Mostani állatkáim remélem tényleg hosszú életet fognak élni, hogy boldogok az biztos. Épp most jöttem meg a Goldenemmel egy sétából, és azóta békésen pihen az előszobában lévő paplanján. Ő egyébként lassan szobakutya lesz, mert amíg dolgozunk kint van az udvaron, amikor hazaérünk, ő is bejön a házba és az előszobából figyel egész estig, illetve reggelig:) De például a macskám ma még nem jött haza...,na most ilyenkor mit csinál az ember... ? mert a macska ugye önálló, oda megy ahová akar. De szerencsére nem jellmező rá, hogy kimaradna, úgyhogy gondolom nemsokára megérkezik és szokása szerint ezt nyávogással jelzi a bejárati ajtó előtt.
Nem tudom, bocsáss meg ha rosszul ítéltelek meg, de nekem durvának tűnt az, hogy a panelből hozott kiskutyit széttépték, aztán vállaltatok egyet ripsz-ropsz amit mégis elajándékoztatok, majd a tacsit elütötte az autó....stb. Lehet, hogy csak pechetek van. Remélem a mostani állatkáid hosszú boldog életet fognak éleni.
Nem gondoltam rájuk sosem, mint fogyóeszközre, ezért is tettem idézőjelbe. Szerencsére az én macskám is már 4 éve velünk van és remélem nem is lesz vele semmi váratlan. Nem tervezek további vásárlást, hiszen van két kutyám - Húú, és már két éve megvannak :) - és a macska! Miért gondolod, hogy nem való nekem állat. Én nem fogyasztottam el egyet sem... és ennél súlyosabban érintett, mint ahogy gondolod...
Ne haragudj, de inkább ne folytasd. Ennyi állatkát elfogyasztani. Nekem 18 évig élt a macskám vidéken, nem gondoltam rá úgy mint fogyó eszközre soha. A kutyámmal is hosszú távra tervezek! Kérlek ne vegyél több állatkát nem neked való!
Valóban be kell határolni a létszámot, úgy sokkal könyebb gondoskodni róluk.De nálam nem is az volt a jellemző, hogy egyszerre sokan voltak. A történet nem két hét leforgásáról szól. Az igaz, hogy akkoriban - amikor öt macskám volt egyszerre - ők valóban sokan voltak, de hidd el, hogy mégsem. Mindent megkaptak és ők sem egyszerre tűntek el. Évekig együtt meg volt mindegyik, de ahogy idősödtek, volt amelyik folyton csavargott és csak 1 hét után jött haza leszakadt füllel, elvittük orvoshoz, bent tartottuk, meggyógyult,kezdődött előről, megint elment. Ma már csak egy macskám van, egy Karthauzi kandúr, ő jelenleg 4 éves, és szerencsére nem csavarog, mindig otthon van, be is jöhet a házba, és ki is mehet, ha kedve tartja.
Hát, sajnálom, hogy nemtörődömség "jött le" a cikkből:(
A macskák eltűnésének oka nem hiszem, hogy bármelyik gazda is lehetne, hiszen a macskát nem tudod/nem lehet kerítésen belül tartani. Aki falun lakik tudja miről beszélek. A két kiskutya, akíről írtam, sajnos az ő történetük már 10 évvel ezelőtti, úgyhogy a "sorra halnak meg a kisállatok" a múlt szerencsétlensége, amikor valóban úgy vettem magamhoz őket, hogy nem voltak még teljesen adottak a feltételek/körülmények. Erre egyébként akkoriban a férjem is felhívta a figyelmemet, hogy még várni kellene a kutyusokkal.., de azért is akartam családi házba költözni, hogy legyenek állataim (kutya, macska).
Nagyon sokan választanak úgy kutyát, hogy első látásra, mert éppen beleszerettek. Morrisszal is így voltam, és valóban - hiszen nem is kutyát venni mentünk - nem néztem meg előtte, hogy mi jellemző a fajtára, de természetesen akkor és ott megkérdeztem a tenyésztőt, aki csupa jót mondott róla. És egy családi házas környezetbe, ahol nagy a hely elég kevés fajta van, ami kizárható a kutya fajtája alapján. Ezért úgy gondolom, hogy ilyen értelemben nem volt felelőtlenség. Más kérdés, hogy a természete nem volt túl családbarát szegénynek. De erről szintén nem a fajtája tehet.
Amiért pedig nehezen lehet követni, hogy éppen milyen állatkáim voltak, az azért (is) volt, mert nagyon sok esetben befogadtam utcán talált kutyust is és utána kerestem neki gazdit. Ez ugye csak nem felelőtlenség? Volt olyan talált kutyus, akit hetekig orvoshoz vittünk, mire rendbe szedték, saját költségemen és utána kerestünk neki gazdit.
DE! nagyon szeretem az állatokat, de lehetséges, hogy kezdetben rosszul indultam neki a tartásuknak.
A véleményedet azért mindenképpen köszönöm!
Sajnos egyet kell értsek Beléndekkel. Az első pár sor után még kedvesnek indult a történet, de a végén már nekem is kerekedett a szemem. Inkább legyen kevesebb állatod, de őket felelősséggel neveld fel!Nem bántásból, de ezen nem ártana elgondolkodni. Sajnos sok emberből hiányzik manapság ez a tulajdonság. Kezdve a sok értelmetlen szaporítással. :(
Őszintén mondom, hogy megdöbbentett a cikkíró nemtörődömsége. Az állat halála a gazda felelőssége! Nem jelentheti ki valaki, hogy szereti az állatokat, ha 2-3 év alatt miatta halt meg 6 macska és 2 kutya! Szégyen.... És még cinikus módon el is dicsekszik ezzel: Aki őt ismeri, az követni sem tudja, épp milyen állatai vannak... hát oda kellen figyelni, vagy ne tartson inkább semmit. Jól jelzi a mentalitását a kutyaválasztás módja is: megláttam a piacon és olyan édesen nézett... igen, és esetleg utánanézett vásárlás előtt, hogy az adott fajtának milyen tulajdonságai, szokásai, igényei vannak?? A hölgy nem szereti az állatokat, csak saját magát, ha ennyire felelőtlen. Sorra halnak meg szerencsétlen kisállatok, de nem tanul az esetekből, csak vesz helyettük másikat-ez nem szeretet.
Egyet értek! Amikor kicsi voltam, és kaptam kutyust, az volt az első, hogy a feltételeket megteremtettük!!! Körbejártuk az udvart (ami nem kicsi), végignéztük a kerítést, hogy sehol se tudjon kibújni, amíg ezzel nem végeztünk bent volt a lakásba, és csak pórázzal vittük el sétálni. Lehet szeretni az állatokat, de ha magunkhoz vesszük, felelősségel tartozunk irántuk. Persze vannak szomorú véletlenek is... Nálunk a kutya családtagnak számít, vigyázunk rá, ő is ránk :) és bele se merek gondolni mit éreznék, ha baleset érné...
Én is nagy állatbarát vagyok jelenleg 2 kutyám van, azt elhiszem hogy a macskák elkóbórólnak és bizony előfordul hogy egy kutya v. valami más állat széttépi, vagy autó elüti, de kutyával ilyet el sem tudok képzelnoi,egyik kutyám 12, másik 8 éves de vigyázok rájuk és belehalnék ha valami baleset érné őket, elhiszem hogy van véletlen, de ennyi.
Sziasztok! Én is nagy állat-barát vagyok:)
Jelenleg 2 nagy kutyánk van (pitbull), és 1 hónapja született meg egy pici:) 4 pici lett volna, de sajnos csak ez az egy maradt, mert az anya túlhordta őket, és nem élték túl:( Császármetszést kellett végezni nála, szinte az utolsó pillanatban:(
Gratulálok az írásodhoz, várom a folytatást!
Én vidéken nőttem fel, még most is hazajárok a szüleimhez, de nekem aztán tényleg állatkertem van otthon, szóval nagyon tudom miről beszélsz :) Sajnálom az állatkáid elvesztését és várom a folytatást! ;)
Köszönöm, hogy olvastátok. Igazából már megvan az egész, csak túl hosszú lett volna:) ezért szétszedtem részletekre. Feltöltöm nemsokára a folytatást, bár idő míg megjelenik..
Gratulálok az írásodhoz. Nagyon várom a folytatást!
Nagyon szeretem az állatokat én is. Mi faluról jöttünk be a városba tizenhét évvel ezelőtt. Mindig is voltak állataink. Sokáig volt kutyám itt a társasházban is. Januárban múlt hét éve, hogy el kellett altatni. Azóta nincs állatunk. De, nem is akarnám, hogy legyen, mert nem akarom átélni, amit egy állat elvesztése jelent...
Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem az állatokat, aki többször volt már nálunk, azt mondta, hogy ez kész állatkert és aki még jobban ismer, azt is tudja, hogy nem nagyon lehet követni milyen állatok élnek éppen velem.
A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
További ajánlott fórumok: