Járt valaki így mint én?? (beszélgetős fórum)

Ezt az állítást már egy helyen cáfoltam és más is már.

De, ha gondolod, egy fórum keretében eldönthetjük, hogy igaz-e a tézis. (Szavazást nem tartanám jónak, mert ott csupán választani lehet, véleményezni nem)

Úgy látszik a víz csodákra képes.

De tényleg vaklahogy így kell hozzá állni, így sincsen garancia a teljes boldogságra de van remény a jóbb békésebb életre.

A gyerekeket meg véddeni kell mindig amig csak élünk.

Még most is pedig már unokák vannak. De ha valaki rosszat mondana a gyerekeimről ki kaparnám a szemét, gondolkodás nélkül.

És ezt tudják valahogy ebben nőtek fel,

IGEN, HAZUDNÉK NEKI, hogy ne okozzak fájdalmat!

Az embereknek néha muszáj hazudni, ezt nevezik kegyes hazugságnak. Kilencéves gyerek nehezen tudja elfogadni, hogy egyik szülője után a másikat is elveszítheti.

Nehéz az ilyen dolgokban véleményt alkotni, úgy, hogy fogalmunk sincs mit éltek át. Mit is éreznek.

Anya és gyermeke is a biztonságot keresné.

Én is inkább a kapcsolatot adnám fel, (szüneteltetném, vagy hazudnék, míg ki nem alakul valami),mint a gyerekem bizalmát. De nem vagyunk egyformák :)

Ebben igazad van.Én csak általánosságban írtam,hiszen senki nem tudhatja,mi van a kis fejében,miért félti ennyire az anyját...

Amikor nekem apám lelépett(Ő jó apu,csak sosem bírt a vérével:)) akkor egy idő után anyunak is lett barátja. Simán elfogadtam,sőt! Örültem,hogy nincs egyedül,nem szomorú.

Tehát azért nem lehet szerintem okos dolgot javasolni,mert MI nem tudhatjuk,MIÉRT nem akar osztozni...

Egy ilyen idős gyereknek még hiába mondanád,hogy már bocs,de néha szükségem van...izé....szerelemre...Mert ugyan honnan tudná mi is az?????????

Nem értem kicsit...Van tehát egy gyerek,aki elvesztette a biztonságérzetét,mert az apjától semmi jót nem kapott,tehát valamilyen szinten érzelmileg sérült...És nem akarja elfogadni a műaput...

Neked viszont igazad van,mert egyedül nagyon rossz....:( Ezt megértem.

Én ebben elég hülye vagyok,mert nekem a gyerekem sajnos többet ér,mint én magam....:( Aminek semmi értelme,mert soha nem fogja megköszönni,az áldozatokat,amiket hoztam érte...:(

De...hát én ezzel tisztában voltam,amikor született...

És büntetéssel sem mész semmire...

Megbüntetted mert annyira szeret téged,hogy nem akar osztozni rajtad senkivel???

Talán...azt tenném,hogy nem eröltetném...vagyis úgy tennék,mintha csak egy barátom lenne.Nem tennék előtte semmit,ami arra utal,hogy Ő nem csak barát nekem!!!!

Attól én is boldog lennék,és ő is megnyugodna.IGEN,HAZUDNÉK NEKI,hogy ne okozzak fájdalmat!

És közben boldog lennék a pasival...:)

Nehéz ez tudom...:( Jár neked a boldogság,ez nem kétséges!!!!4

De mindenkinek más az értékrendje. Nekem a gyerekek álnak az első 10.000 helyen...utána jövök én...:(((

Úgy látom, minden jó tanácsot megkaptál már.

Nem is lehet ehhez mást hozzátenni, legfeljebb csatlakozni azokhoz a hozzászólásokhoz, amik arról szólnak, hogy neked is jogod van az élethez, a boldogsághoz, ahhoz is, hogy egy társad legyen, aki szeret téged és melletted marad.

Sok sikert hozzá!

Nem csokoládéról van szó mert az bele fér persze.

Pénz akkor még nem volt annyi, hogy csak úgy költsük.

A kirándulás sem országjárásról szólt.

Az első találkozást sem ő kezdeményezte hanem adtam időt arra, hogy a gyerekek akarjanak velünk el jönni füördeni. (Az más dolog, hogy én Úgy alakitottam) A szomszéd faluba mentünk fürdeni a strandra biciklivel, Mivel két bicikli volt vinni kelett őket. Nagyon szép emlék és igazán ez határozta meg a következő 24- évet.

Ámen, maradjon is így.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy minden nő be meri vállalni a gyerekszülést....

Jó lenne...Mikor megszületett a fiam, azt hittem, örökre szól a házasságom. Nem volt agresszív, alkoholista, csalfa csak nyolc évvel később lett, hidd el semmi jelét nem láttam ennek...Elváltunk.

Mikor bemutattam a fiamnak a barátomat, kíváncsisággal és bizalommal fordult felé. Nagyon jó a kapcsolatuk.

Nehéz helyzet ezt el kell mindenkinek ismerni.

Én úgy oldottam meg, hogy soha nem eröltettem a gyerekeket rá arra, hogy nekik szeretni kell a jövendő páromat. Az elején nem is kértem tőlük, hogy barátkozzanak össze. Csak azt adtam a tudomásukra és ezt megbeszéltem velük, hogy az én életem az az enyém és nekem is jogom van élni.

De mondtam nekik, hogy náluk fontossabb nem lesz, mert őket szeretem a leg jobban, és soha nem teszek olyat ami nekik nem lesz jó, Nekem az a cél, hogy nekik nyugodt boldog életet teremtsek.

És csak is ez lesz a cél. Ha véletlenül is ártana nekik én rögtön abba hagyom vele a kapcsolatot.

A gyereknek bizni kell a szülöjében akkor nem lessz baj.

24-évig volt mostoha apjuk és nevén szólitották.

Ő nem vett ajándékot (Nem engedtem) Tudok tanácsot adni ha érdekel.

"csípi a szemét, hogy nem ő a központ."

Önző, elkényeztet, szeretné kisajátítani az anyját.

... a megvan mindene nem egyenlő a biztonsággal. :)

Az elfogadás, a szülő mellett a másik társ elfogadása az talán az érzelmi intelligencián alapul... mer' az van ám a gyereknek is! ;))

Sajnálom azokat az elvált szülőket, akik nem tudják ezeket a párkapcsolatos dolgokat jól kezelni. Valahol azt is érzem, hogy lelkiismeret furdalással küzdenek belül, meg azzal a gondolattal is, hogy "nekem is jár a boldogság"... ahelyett, hogy természetesen kezelnék, és úgy is beszélnének róla. Ha a szülőnek természetes valami, az általában a gyermeknek is az. Ha a szülő bizonytalan, zaklatott dolgokban, azt bizony a gyerek is érzi, és még hozzátéve a kicsike gondolatait, megérzéseit, még nagyobbra fújja a problémát...

... szeeeeeeeeerintem! :)

Szerintem nem, de én fogalmaztam rosszul. Az ember maga önző. Ego vezérli. Csak hát egy gyerektől nem elvárható, hogy ezen már felül tudjon kerekedni.... de attól még a tény tény marad...

És pl. az általam említett esetben a lánynak ugyanúgy megvolt mindene, sőt... tehát a biztonságérzetre nem lehetett gondja.

Én 28 éves voltam mikor meghalt a gyerekek apukája.

9-10- évesek voltak.

Nem volt könnyü, velük.

Nemtudom miért vagy egyedül?? És milyen a családi háttered. De az biztos, hogy most kell, hogy legyen valaki akire rá bizhatod ha neked programod van.Ez nagyon fontos és lényeges mert csak akkor tudsz tovább lépni ha lépésről lépésre mész. És az ö biztonsága kell legyen az első.

Kerek-perec jelentsd ki neki, hogy nem kell szeretnie a párodat, de elvárod tőle a tiszteletet felé.

És mondd el neki, hogy neki is vannak barátai, ne csak te vagy neki, és te sem kedveled feltátlenül az összes barátját, de elfogadod, hogy ő pedig igen, és te is tiszteletbem tartod azt hőgy ő jól érzi magát velük, nélküled.

Ennek a megértése és tudomásul vétele elvárható egy 9 éves gyerektől (tapasztalat), persze, e mellet biztosítani kell őt arról, hogy az ő helyét nem veheti el senki, stb.

Nem szabad mártírnak lenni a gyerek kedvéért, mind a ketten fontosak vagytok, igaz, néha az ő érdekét, néha, igaz rendszerint ritkábban, de néha az anya érdekét kell előtérbe helyezni.

Tudom nem vigasz, de a gyerek önző lény. Megszokta, hogy csak az övé vagy.....

Van egy jó barátnőm, 50 felé tart, a gyereke 16.... Egy-két éve kezdett csak el (!!!) randizni, addig a gyereknek élt. A gyerek hisztis, makrancos, nem tudja feldolgozni. Ahol lehet keresztbe tesz....