Eltérő vélemények (beszélgetős fórum)

82.

Még messze a száztól. Így nem lesz "végkövetkeztetés"

Ez jó hsz volt, de sajnos én "nem vettem észre" sem anyagilag, sem erkölcsöleg, sem fitzikailag, hogy a férjemmel közösen neveltük volna a fiamat.

Gomdolom , a hozzám hasonlóan hozzászólók sem.

Pld biciklizni, úszni én tanitottam meg, focizni az apja sem szeretett, a fiamra e téren édesapámtól ragadt valami ...

Ez így van! lehet hogy most sokan vascsövet fognak ragadni, de lássuk be, hogy az ember is állat, emlős. Ugyanúgy ahogy az állatok lemásolják a vadászat, repülés, túlélés technikáját a szülőktől, mi ugyan úgy másoljuk le azt, amit otthon látunk. A különbség ott van, hogy hála az intelligenciánknak, átgondolhatjuk tetteinket, megláthatjuk az ok okozati összefüggéseket és mérlegelve azokat tudunk DÖNTENI! nem pedig ösztönből cselekedni. Hála a beszédkészségünknek, meg tudjuk beszélni a dolgokat, meg tudjuk érteni a másikat. (persze csak ha akarjuk ;)

Így lehetünk többek, jobbak, megértőbbek, empatikusabbak, stb.stb. így lehetünk EMBEREK :)

Nem. Miután mondtam, hogy nem tudok rá mértékegységet.

Olvastad a Sophie választása című könyvet, vagy esetleg láttad a filmet?

Na erről beszélek.

Így van!

Tudod, volt az a reklám, hogy "Van aki azért jön az OTP-be (vagy Tak. Szöv. volt már nem is tudom) mert otthon ezt látta, vagy mert otthon nem ezt látta...

Nem lehet lemérni, ebben igazad van. Ha netán egyikre haragszom az nem jelenti azt, hogy a másikat akkor jobban szeretem, hanem amelyikre haragszom, azt kevésbé. De csak abban a pillanatban, szituációban azért a dologért amiért felbosszantott. Összességében az ember szereti a gyerekét, azért ebben egyet érthetünk. Nem?

Nem lehet ezt így elmondani, vagy csak én nem tudom jól kifejezni magam.

Azért én csak azt mondom, egyiket sem szeretem jobban a másiknál. ÉN. Lehet, hogy te az egyiket jobban szereted?

vagy ellenpéldát.

nálunk sajnos csak rosszat láttak, így elég korán eljutottak oda, hogy "na ez az, amit én soha nem fogok csinálni" vagy " én több akarok lenni mint apa", pedig soha egy rossz szót nem szóltam az apjukról, még válás után se. Sőt, ma is azt mondom nekik, hogy történjen bármi, viselkedjen az apjuk ahogy akar, attól még örökre a vér szerinti apjuk marad és ha mást nem is, az életet illik megköszöni neki.

de szintén tapasztalat, ha van megfelelő jó minta is, akkor a gyerek hamar megtanulja mi a jó és mi a rossz és kiegyensúlyozott lesz az értékrendje.

Hogyan és mivel méred le?

Azzal, hogy úgy érzed, eltérő és folyamatosan változik a hozzájuk való viszonyod? Akár egy napon belül is? Amikor valamelyik felbosszant, akkor úgy véled, a másikat jobban szereted?

Nem hinném!

De nem is faggatózok tovább, hiszen pontosan te válaszoltad meg magadnak. :))

Szerintem lehet. Én úgy érzem egyiket sem szeretem jobban a másiknál (vagy kevésbé) de mint írtam, egyiket ezért, másikat azért, más-más tulajdonságaikért szeretem esetleg jobban vagy csak másképp? Én legalábbis így érzem. Összességében egyformán szeretem őket. Persze van mikor épp ki tudnám tekerni valamelyik nyakát:)) képletesen persze:D Mikor kivesznek az észből. De a gyerekem mind és nem tudnék választani közülük, szerencsére nem is kell és gyanítom ha lenne még 3 gyerekem azokat is mind ugyanígy szeretném:))

Függetlenül az igényeiktől. Legfeljebb nem mutatom ha nem akarja. ez olyan, mikor eljutnak abba a korba, hogy ciki már anyuci kezét fogni az utcán. nem beszélve most, hogy szinte felnőttek, nyilván nem fogom ajnározni már őket.

Jó megfogalmazás! :)

Valóban így van, ahogy írtad.

Annyit még hozzátennék, hogy egy szülő - aki lehet az apa is - nem csak akkor és azzal nevel, ha folytonosan terelgeti, tanítgatja, nyesegeti a gyerekét, hanem akkor is, amikor csupán mintát ad, példát mutat!

Mi az, hogy EGYFORMÁN?

A szeretet nem lehet mérni!

Annak nincsen mértékegysége!

Két embert, gyereket, állatot nem lehet ugyanúgy szeretni, mert nekik is más az igényük, és néha nem is hagyják magukat.

Rólam már szinte mindent tudsz, de azért írok én is!:)

Egy felnőtt fiam van, aki bár törvényes házasságba született, 8 hónapos kora óta egyedül neveltem.

Érdekesség: Egy hónapban, egy napon, egy órában és ugyanabban a percben születtünk mindketten :)

Hogy hány éves, azt nem mondom meg, de biztonságtechnikai mérnök és öt év alatt 3 unokás vénasszonyt csinált belőlem :)))))

2 fiú ( a maffiózók 5 és 3 évesek) és 1 kislány, aki 1 éves.

A gyerekem nevelésével nem volt gondom, egészséges, normális, kezelhető gyerek volt.

Szinte úgy nőtt fel mellettem, hogy észre sem vettem. Én valamikor sokkal fiatalabbnak néztem ki a koromnál, ezért a 14 éves fiamnak a nővérének néztek, amit sok esetben nem is cáfoltunk.

Érdekes életünk volt!:)

Én sose mondtam:)

Viszont szülőire,és ha probléma van csak én megyek:( Tudod, ha rossz akkor a te gyereked, ha jó akkor az enyém vagy jó esetben a mienk:))

Bocs, ezek = Ők!

Nálunk is látszólag én nevelek de ez csak látszólagos, tudom én is, gyerekek is. Vannak dolgok amivel hozzám jönnek, vannak amivel apjukhoz. Aztán mi szülők megbeszéljük mit mondott, mi bántja, hogy viszonyuljunk stb.

Fiam higiéniai nevelése/tanítása apjáé volt, ezt már akkor megbeszéltük mikor született. Na, meg egy férfival mégis másképp beszéli meg pl. a sexuális dolgokat mint velem:) Miután 20 éves, nehogy már pl. a gumi használatát én magyarázzam el:)

Lányok rám hárultak ilyen téren.

Lépek is, hazaértek a "kicsik" és a lányom már követeli is a gépet én meg mint majom-szülő át is adom:))

De szép idők voltak! És milyen gyorsan felnőnek:(

Néha nosztalgiázom és megyek az unokahúgom lányait "abajgatni":) Ők most 5 és 3 évesek:)

Aztán ha lesz unokám, az lesz az igazi! Csak szeretni kell majd, nevelni meg ott lesznek a szülők:D De erre még várnom kell:)

Tetszenek ezek a látszólag az apjával neveljük, de gyakorlatilag csak én teszem. Ezt nem hiszem el, mert nem így van. Mindkét szülő ad valamit a gyerekének, akkor is, ha az nem kifejezetten nevelésre irányul.

A nevelés jó esetben megoszlik a két szülő között és a gyereknek pont erre van szüksége. Bár a foci játéknak tűnik, de mégsem csak az, hiszen a sportszerűségen kívül a mozgás koordinálás is benne van és még biztos sok minden, de én nő vagyok így nem tudom. És ugye focizni a fiúk az apjukkal szoktak. Vagy: a gyerek velem kreatívkodik, ami szintén inkább szórakozásnak tűnik, de ezzel fejlesztem a kézügyességét, a fantáziáját, a türelmét, szépérzéket, stb.

Vagy a mese:) Mennyi dolgot megtanul belőle a gyerek, főleg ha még utána beszélgetünk is róla.

Vagy: nekem a fiammal nem kellett nagyon beszélgetnem a fiús dolgokról, mert az apja megtette. Ugye ez is milyen jó dolog, több szempontból is, hiszen fogalmam sincs nő létemre a férfi higiéniáról, mert azt csak elvárom, illetve a férfi test működéséről is csak keveset tudok. Tudom utána olvashatok és megtehetem én is, hogy elmondom, de ez nem ugyanaz, mert tapasztalat nincs mögötte. És még az evést is tudnám felhozni példaként. Milyen lenne, ha egy fiú gyerek nyamnyogna, mint az anyja és számolgatná a kalóriákat. Szerintem vicces és nem a nemének megfelelő lenne. Egy férfi egyen úgy, ahogy egy férfi tud csak enni. Ne piszmogjon a kajával, csak egyszerűen tudja mit mikor kell enni és mennyit. Na meg a férfi munkák. Egy nőnek kell megtanítani, hogy fogjon meg egy csavarhúzót? Persze tudom, hogy kell, de akkor sem gondolnám, hogy az tökéletes. És még ott vannak a nők is. Egy férfinak legyen férfi véleménye a lányokról, nehogy már úgy méregesse a nőket a fiam, ahogy én szoktam:)

Tehát ha valaki a gyermeke apjával neveli a gyerekét, akkor lehet, hogy nem veszi észre, de akkor sem egyedül neveli.

igen és nem :) nem tudom hogy kell-e egyformán szereti őket? lehet hogy ez most furán hangzik, de

imádom mind a kettőt, mind a kettő egyéniség, és mind a kettő más-más miatt szerethető, az alap anyai szereteten túl! nyilván, nem különböztetem meg őket, hogy egyik többet kapott mint a másik vagy hasonló. se figyelemben, se törődésben. pl a kisebb fürdetési és szoptatási ideje akkora esett, amikor a másiknak az esti mesét szoktam mondani. Így az lett a megoldás, hogy 4-5 hónapos koruktól kezdve együtt fürdettem őket, majd utána végig nyúltunk a francia ágyon, a kicsi szopizott, a nagyon ott feküdt mellette, én meg fogtam közben a mesekönyvet és felolvastam :)))

de megértelek, mert amikor a másodikat vártam én se tudtam elképzelni, hogy fogok majd osztozni a szereteten amit az első iránt érzek. de a helyzet az hogy a szeretet nem kell osztani, mivel önmagától is megduplázódott :)