Gyermekkori molesztálás (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyermekkori molesztálás
A korodat nem látom,de a leírásod alapján eléggé fiatal, maximum 16 évesnek tippellek.
Nem benned van a hiba, ha vonzódsz valakihez! Ha szeretnél írj privát üzenetet!
Igen tudom, vagyis már tudatosítottam, hogy ez lenne a legjobb megoldás, addig már el is jutottam, hogy utánanéztem a közeli pszihológusoknak. Egyiknek fel is írtam a telefonszámát, már csak fel kéne hívni időpontot kérni, de olyan nehéz elszánni magam, pedig tudom, hogy máshogy nem nagyon fog menni ez a dolog. Rá kell szánnom magam, és bejelentkezni, mert az időhúzás ugye csak az én káromra megy. Amúgy elképzelésem sincs, hogy megy egy ilyen kezelés.
Persze anyunak én sem akarom elmondani, csak épp ez az, hogy nem tudnám eltitkolni, biztos feltűnne, hogy időközönként eljárok valahova. Ha megmondanám, hogy hova járok, és egy más indokot mondanák, hogy miért akkor meg szerintem csalódna bennem, mert, hogy nem osztottam meg vele, hogy nem beszéltem meg vele a problémáimat, pedig tudom, hogy mindig számíthatok rá... meg hasonlók.
Köszönöm válaszod, így is sokat segítettél, ezzel is egy lépéssel előrébb vagyok. Köszönöm neked
Pedig meg kell oldanod, hogy eljuss egy szakemberhez. Magadért is, meg azért az emberért is, aki ennyi szeretettel, odafigyeléssel és tapintattal fordul feléd.
Én nem hinném, hogy ez úgy megy, mint a házirovosnál:
- Jó napot, mi a panasza?
- ...
- Feküdjön fel az ágyra, megbeszéljük.
Én jártam pszichológushoz (teljesen más miatt), ugyan az egyetemen belüli ingyenes szolgáltatás volt, szerintem még nem is diplomázott le a csaj, csak a közelében volt. És sajnos csak 3 alkalom lehetett. Viszont nagyon sokat segített!
Eleinte általánosságban beszélgettünk az életemről, és csak később tértünk rá a "lényegre".
Az én problémáim nem voltak ennyire mélyek (persze mindenkinek a saját gödre a legmélyebb, de ezzel a ténnyel a gödröm mélyén is tisztában voltam), szóval mi tudtunk haladni. De nem hinném, hogy egy ilyen komoly dolgot összecsapnának pár alkalom alatt, mint egy influenza kikezelését. Sőt, biztos hogy nem! Egy ilyen dolgot ki kell vezetni alaposan, hisz az egész életét tönkreteheti egy embernek.
Anyukádnak szerintem ne mondd el, vagy ne a teljes igazságot mondd el. 21 vagy, a doki nem adhat ki információt anyukádnak. Találj ki valamit, hogy mittoménmit nem tudsz feldolgozni, vagy hogy pl. a stresszt nem tudod feldolgozni megfelelően a munkahelyen/suliban, ezért jársz.
A terápiának szerintem úgyis része lesz, hogy el kell mondanod a családodnak. De az nem most lesz, hisz a trauma feldolgozásához idő kell, ebben is megvan az a bizonyos 5 lépcsőfok, aminek a végére már fogsz tudni beszélni a dologról, még ha csak keveseknek is. Mindenkinek meg úgysem kell tudnia.
Kívánok neked sok erőt és kitartást!
És ugyanezt kívánom mindenkinek, akivel ez a szörnyűség megtörtént!!! :(
Sziasztok,
férfiként szinesítem a topicot én is. 30 feletti férfi vagyok, két gyermekes apuka és egy tündéri feleség férje.
A borzalmas dolgok vele történtek gyermekkorában, a nagyapja és néha anyukája testvére is szexuálisan molesztálta, hosszú évekig.
6 éves kora körül kezdődött és 10-12 éves koráig tartott. A szó szoros értelmében vett erőszak nem történt, de la fogdosás, dörgölődzés mellett lelki terror is volt bőven.
Feleségem gyermekként nem számíthatott szülei segítségére, mert vagy nem hittek neki, vagy nem tudták a dolgot a helyén kezelni. Családon belül a mai napig sem beszél erről senki. Az elkövető már meghalt, magával vitte a perverzitását a pokolba. Feleségem felnőttként magányosan él, van ugyan két gyermekünk, de az igazi boldogság kerül minket. Bizalmatlan mindenkivel, velem is, aki több, mint 10 éve él vele, igazi barátai nincsenek. Szexuális életünk 10-es skálán 2. Ő sohasem kezdeményez és nem is élvezi a szexet. Soha nem ér hozzám, nem bújik oda mellém, mindig tartja a távolságot. Ugyanakkor erős önálló nővé vált, szomorúan, de erősen gürcöli végig az életét, de én nagyon szeretném neki megmutatni, hogy igenis van boldogság az életben. Sajnos a hosszú évek alatt rátelepedett a családra a mosolytalanság, komolyak és szigorúak vagyunk. Nagyon szeretnék találni egy társas terápiát, ahol hasonló sorsú hölgyek megoszthatnák egymással ezeket a problémákat és éreznék, hogy nincsenek egyedül evvel a mardosó bűntudattal és bánattal. Tudtok ilyenről? (Egyéni terápiában kevésbé hiszek.)
Sziasztok!
24 éves srác vagyok és nagyon nehéz erről beszélnem, de engem is molesztáltak 5 éves koromban. 20 évig erről senkinek nem is beszéltem, de mostanra tudatosult bennem, hogy ezt egyedül nem tudom megoldani és elmúlni sem fog sohasem. 2 hete történt, hogy egy nagyon jó barátomnak beszéltem erről, mert már nem tudtam tovább magamban tartani és mert segítségre van szükségem. A legrosszabb dolog ebben a magány, nem tudok kapcsolatot kialakítani lányokkal mert a dolog miatt ami történt nem bírom a fizikai érintkezést. A normál társadalmi érintkezés pl. kézfogás az más kérdés az egy idő után természetessé válik. De egyébként nem szeretem ha megérintetek az emberek mert az a tudatalattiban ezeket a régi emlékeket hozza elő. A szexet egyébként kívánnám és semmi szervi bajom nincsen és nem vagyok különösebben ronda se :-) csak nem vagyok benne biztos, hogy létezik olyan partner aki ebben türelmes és megértő lenne. Idővel talán le tudnám küzdeni ezeket a rossz érzéseket amiket az érintés vált ki, de ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A másik dolog meg az, hogy az olyan lányokat akivel úgy érzem egy hullámhosszon vagyok és tetszenek inkább egy bizonyos szint után próbálom nem bevonni az életembe, mert nem akarom hogy ilyen problémákkal kelljen szembenézniük, mikor akár olyan barátjuk is lehetne aki rendben van. Tudom, hogy ez furcsán hangzik de nem akarom azokat ebbe belevinni, akik közel állnak hozzám. Az, hogy elmondtam a barátomnak, hogy mi történt meg hogy ide is írok talán segít valamit. Nem tudom amikor beszéltem róla jobb érzés volt utána egy darabig de aztán megint minden olyan kilátástalan. Én csak rendbe szeretnék lenni és nem akarok egy egész életen át magányos lenni. Már így is úgy érzem hogy túl sokat veszítettem. A magánéletemen kívül rendbe vannak a dolgaim, sok barátom van, most diplomáztam stb. Ennek mind örülnöm kellene csak egyszerűen már nem tudok, nagyon vágyok már egy társra és annak a tudata hogy ez lehet sohasem fog megtörténni tönkretesz minden egyéb pozitív dolgot.
Na már lassan regényt írok, úgyhogy be is fejezem. Ha tudtok valamit ami segítene, vagy van mód ahogy tovább tudtatok lépni kérlek írjatok. Persze én is viszont segítek, talán mi akikkel ez történt értjük meg leginkább egymást.
Kedves Skarlátbetü !
Persze hogy elolvasom ... hiszen nem a te hibád csak én reagálok pancser modon ... :-( sajnálom ...
Szembe nézek magammal :-( valahogy :-( önvád csak néha van :-( büntudat is csak néha de ha ilyen téma jön fel akkor is szégyenlem magam de nagyon és nem is tudom legkevésbé szeretném ha erröl akárki is tudna :-( mégkevésbé hogy részletesen tudja ... de eddig is éltem ezzel ezután is fogok valahogy...
igazábol csak azért irtam ide is hogy hogyan kell azután szexuális viszonyt kialakitani .. tudom elég hülyén hangzik de nekem nem megy .-( de majd kitalálok valamit ... igazábol nekem azota még kapcsolatom sem volt :-( tudom hogy ez rémisztö de ez van nem megy :-( és csak a gyerek miatt szerettem volna valahogy megtanulni mert nagyon szeretnék egy babát :-) de háth majd kitalálok valamit :-)
azért nagyon szépen köszönök mindent :-)
ha tudok segiteni én is valamiben csak szolj ...
szia
Kedves Skarlátbetű!
Hogyan???
Hogyan tegyem magam rendbe ???
megteszem vagyis megprobálom .. NEM NEM megteszem csak azt sem tudom hogyan kezdjem ...
Én nem irtam még le itt sem hogy mi történt pedig probáltam de még magam elött is szégyenlem magamat :-( ha érted mit gondolok :-( vagy nem tudom :-(
nem megy leirni sem ami történt :-( amire emlékszem ! ...
lehet én fogom fel ezt a dolgot ilyen pancser modon .. nem tudom talán nem is kellene vele foglalkozni .. csak .. én nem is foglalkoztam eddig vele .. csak hogy az összes tesomnak gyereke született :-) ami nagyszerü dolog :-) és elgondolkoztam hogy enegem mikor fog valaki édesanyának szolitani .. fene tudja hagyjuk inkább az egészet .. de köszönöm hogy megprobáltál segiteni :-)
Kedves Veritas! Ezzel a gyerektémával "könnyen" osztom az észt, mivel nekem az egész molesztálásos történet azután tudatosult (kb. 2 évtizednyi elfojtás után) miután megszületett a lányunk. Persze előtte se volt oké minden, a selejtesség érzete, az önvád kőkeményen működött nálam is. Mégis azt mondom, hogy rakd rendbe Magad, mert amíg Te nem vagy a helyeden, az összes rezgésed, negatív gondolatod átörökíted!!!
És teljesen oké, hogy babát szeretnél. És azzal, hogy itt kiírod Magadból a történeted, hogy szembe tudsz nézni az érzéseiddel, igenis megtetted az első lépést a gyógyulás felé. Mindenesetre ne görcsölj, minden akkor fog megtörténni amikor annak úgy kell lennie. Csak pozitívan!!! Egyébként mit veszíthetsz? (veszíthetünk?)
Kedves skarlátbetü! Nagyon szépen köszönöm a megértö és biztato soraidat.. és nagyon sajnálom hogy tudod miröl beszélek :-( ;-( . ..én ... még soha senkinek még itt is tök nehéz erröl irni :-( nem tudnék agyturkászhoz menni annyira cikis ez az egész :-( mikor szeretnék egy két gondolatot a történtekröl leirni és egyedül is vagyok a szobámban még az sem megy :-( nemhogy valakivel erröl személyesen beszéljek :-(
Igazából nincs szükségem a szexre .. de babát nagyon szeretnék .. és csak arra az idöre szeretném magam összeszedni legalább mig azt megtudom tenni .. hogy szoval hogy hátha sik4erülne elsöre vagy nem is tudom lehet hogy oltári nagy butasságokat mondok de nem tudom erröl jobban kifejezni magam még nögyogyásznál sem voltam annyira félek minden ilyentöl .. és nem is tudom hogy gondlom hogy szeretném a babát .. ha még ilyen apro dologk sem mennek .. kicsit zavart vagyok a téma miatt sajnálom ...
DE NAGYON SZERETNÉK MEGGYOGYULNI SZERETNÉK ÉN IS EGÉSZSÉGES LENNI TELJES EMBER LENNI .. ANYUKA LENNI ..
Kedves Tigriskigyo !
Az ilyen emebrek mindig " kedvesek " véleményem szerint egy ilyen kiskoru 3éves .. meg nem talál ki ilyen dolgokat :-(
de mivel nem igazán tud még a jo és a rossz között különbséget tenni ezért nem éli még meg tragédiaként és "hiányzik " neki a "szeretett" potapa ...
Kedves Csakegylány96:-)
Nagyon szépen köszönöm a biztato sorokat...
igazad lehet csak amint valami kialakulna én rögtön háritok .. igaz még soha senkinek nem beszéltem erröl.. talán itt hibáztam de nem hiszem hogy az emberek akik nem tapasztalták milyen igy élni nem tudok benne hinni hogy ha elmondanám ugyanugy "kezelnének "
de megprobálom ...
örülök hogy neked sikerült szeretnék én is ugy élni hogy nem vagyok selejt ...
köszönöm a kedves soraid ...
Veritas
Ebben az általad leírt (ismerősök által mondott) logikában tényleg lehet valami.
Hát, minden esetre kitartást kívánok Neked ebben a nehéz időszakban!
Ismerőseim azt mondják, érzi a gyerek, hogy valami baj van a témával és több mint egy hete nem látta J-t, akit szeret. Továbbá a szakértő azt mondta neki: j. rosszat csinált, rossz ember. Ő meg nyilván védené akit szeret...remélhetőleg ez van mögötte.
És ha ez van akkor meg J. bűnös. erősnek kell lennem
Ez nagyon érdekes:(
Most akkor mi az igaz vajon?
Azért a gyermekpszichológus nem mondom, hogy mit tegyen a diplomájával:(
Másrészt abban igazad van, hogy amiket mondott a lányod, olyat nemigen tud honnan venni, nem láthatott ilyet sehol. Oviba jár? Nem ott mondott valamelyik gyerek ilyesmit?
Nem irigyellek most:(
Feldolgozhatatlannak érzem, ami történt: másfél hete a barátomra hagytam a kislányom. Mindössze 1,5 óra volt. Máskor is vigyázott már rá, semmi baj nem volt akkor. Nagyon szeretik egymást, a barátom nagyon szeretett vele játszani,apja helyett apja volt. Vannak neki is nagyobb gyerekei. Tanárok a szülei, ő is annak tanult. Jó humorú, kedves, normális embernek ismertem. terveztük a közös életet. Örültem, hogy ilyen nevelőapja lesz a lányomnak, mint ő.
Azon a napon viszont rettenetes dolog történt.
A lányom este beszélgetés során elmondta, hogy mit játszottak. "puniztak" Kérdeztem, az mi. "megmutattuk egymásnak a puninkat"- volt a válasz. Kérdéseket tettem még fel neki, alig akartam elhinni. A sokk után elővettem a telefonom és kértem a lányom, mondja el megint, mit játszottak J-val. Újra elmondta. Nem idézem, de nagyon úgy tűnt, J. elővette a nemiszervét és a lányom arcához paskolgatta. Ilyet nem tud egy 3 éves gyerek kitalálni!
Kétségbe esetten hívtam a barátnőm, aki azt mondta, vigyem pszichológushoz a gyereket, az megállapítja, hogy mennyire igaz ez, lehet hogy csak fantáziál.
Másnap a nevelési tanácsadóban kezdtünk. Onnan elküldtek látleletre és értesítették a rendőrséget. Engem tanuként hallgattak ki, gyakorlatilag nem én voltam a feljelentő.
szakpszichológust akkor már nem tudtak hívni, napokat kellett várni és addig hazudni J-nak, hogy pl. elutaztunk.
Aztán mikor a lányomat megvizsgálta a szakpszichológus, megállapította a szemérem elleni erőszak vétségét és a jegyzőkönyvet másnap elküldte a rendőrségre. a következő napon letartóztatták J-t és bár tudom, hogy helyesen cselekedtem, nagyon fáj. Sajnálom őt, és szeretem még.
öreg édesapja biztos meghal bánatában, testvére engem hamis tanuzással vádolt.
Mi van ha ártatlan?? kérdezem magamban. Mi van ha a lányom találta ezt ki mégis?- szeretném ezt hinni, biztos ezért vetődik fel bennem, pedig ott a szakvélemény. És nem akarom elhinni.
Így jutottam el oda, hogy tegnap este megint megkérdeztem a kislányomat, hogy mi is volt akkor? Igaz-e amiket mondott? (nem szabadott volna kérdezgetni; pszichológushoz járunk mind a ketten, másképp dolgoztatják fel a gyerekkel. De nem bírtam megállni,mert ha ő fantáziált és a szakértőt is megtévesztette /ha van ilyen/, akkor J ártatlan, és tönkretettük az életét.
A lányom pedig azt mondta nevetve, csak úgy mondta, nem tudja miért! Most mit higgyek?? Még hónapok, mire pontot tesznek az i-re. Megőrülök.
Kedves Nincsneve nagyon szépen köszönöm a segitö szavakat de nem érzem ugy hogy sajnálom magamat ..talán néha van egy két keményebb idöszakom pont ilyenkor mikor szeretnék kialakitani kapcsolatot de ugye ahhoz testi érintkezés is kell .. de ha én még egy csokra se vagyok képes undorodom hányingerem van felidegesit és fura leszek ... ilyenkor sajnálom talán magamam ??? csak nem veszem észre ??? nem tudom ... :-( de igyekszem ... megprobálok 100% ig bizni akkor a szerelemben csak iszonyat nehéz :-( egészen addig nincs problémám ameddig a srác aki tetszik aki kedvesnek tünik és rá nem jövök hogy lehet köztünk valami ... ahogyan ezt megtudom hogy minden rendben már kifgoásaim vannak :-( és ... nem is tudom még sosem beszéltem erröl senkivel sem :-( csak háth ugye mindenkinek fura hogy elég sok fiu udvarolt és én meg gyerekes modon háritottam :-( örökké és most is :-( de nagyon megmagyarázhatatalanul hatalmas oriási félelem van bennem ezzel kapcsolatban... már az emberi érintéstöl is kiver a viz :-(
de akkor majd igekszem valamit ki kell majd találnom erre :-) megprobálom nem feladni ami néha néha igen csak nehéz :-( de tulélö vagyok :-)
köszönöm
Veritas