Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - A 2. gyerek érkezése

Kategória: Összes fórumtéma » Babák & mamák » Anyának lenni


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

17. wanita772012-02-03 16:03
Nálunk is az van, a nagy elég hangos. De nem is az a baj, hanem erőszakosan követel mindent, egész nap vele kell foglalkozni, nincs el egyedül igazán. Ha mesét néz, akkor is mellette kell ülni. És ha bármire megkérem, hisztizik, nyafog, nem fogad szót, ez a legnagyobb probléma. Persze ezt mi rontottuk el, nem neveltük meg korábban, de most már késő bánat.
Emiatt lesz nehéz a kettővel. De talán majd lehiggad a fiam is, és szót fogad, ha hármasban leszünk.
(válasz szilvia86 16. hozzászólására)

16. szilvia862012-02-02 21:16
igen tudom.hogy nincs csend azért írtam hogy sokan azt gondolják hogy ugyanúgy mennek a dolgok mint az első gyereknél. De nem ezt kell elfogadni. A kicsi is ezt szokja meg. Nálunk üvöltözés volt. Alvás alatt is. De a kicsit nem érdekelte.


15. wanita772012-02-02 20:43
Etetés közben sosincs csend, nem úgy, mint régen a fiammal. Bence akkor bejön, autózik, hangoskodik, az nem is zavarja.
Ma lementem a fiammal a Sparba, jó volt kicsit kettesben lenni, jót is tett a lelkemnek.
(válasz szilvia86 14. hozzászólására)

14. szilvia862012-02-02 19:50
szia! Nálunk 23hónap a korkülönbség a kicsi mindjárt 10hónapos. Tudni kell az én fiam nagyon erőszakos és mindent most azonnal gyerek . Az elején én is így éreztem .nálunk az első naptól 3an voltunk nem volt időm stresszelni mi lesz ha nem lesz apa aki lerendezi. A kicsi sokat aludt enni is keltetteo. Úgy alakítottam a napirendet hogy akkor egyen amikor a nagy alszik, meg ő inkább tápszeres volt üveggel egyszerűbb. Ő is mindent kitalált hogy rá figyeljek. Az vált be hogy elkezdte paskolni a kicsit pedig figyeltem rá is. De minden további időt vele töltöttem.bevontam amikor kedve volt.mindig hívtam de ha nem érdekelte nem erőltettem. Ha jött a mama akkor ő maradt a kicsivel én meg sétáltam a naggyal. Most is így van-mama lent kicsivel mi fent. Nálunk is nagyon apás lett. De Erre ne legyél féltékeny és ne legyen rossz érzés mert az a részedről önzőség. Azért írom ezt mert én is átéltem aztán rájöttem jobb neki is hogy azon lóg aki többet tud rá figyelni. Később visszaáll a rend:) az elején én is úgy voltam hogy jobban kötődtem a nagyhoz bár imádtam a kicsit de jó lett volna kölcsönadni néha hogy olyan legyen mint régen:) nekem a 3hónaptól 8ig volt nehéz amikor a kicsi is figyelmet igényelt és egész más jellegűt mint a nagy .de most már könnyebb mivel a kicsi mászik, utánozza a bátyját, és szeretik egymást. Mindenki megszokta az új helyzetet. Hidd el a gyerekek könnyebben alkalmazkodnak mint hinnéd:) ha eteted a kicsit ne legyenek olyan elvárások hogy hű de meghitt meg csönd meg minden de nem szabad rögtön mindent megcsinálni neki mert folyton akkor fog piszkálni.
Arra gondoltam mindig hogy ezt sokan túlélték és lesz még rázósabb időszak is:) kitartás!

13. jozsi.382012-02-02 18:00
ó jól emlékszem azokra az időkre, amikor az én fiam az öccse születése után mindig akkor ment pisilni amikor szoptattam a kicsit. aztán leszokott róla, mert rájött hogy figyelek rá is. nem akartam hogy visszaszokjon pelenkára inkább mentem utána a kicsivel a kezemben :)

12. Jk2012-02-02 17:58
ne aggodj ezen. az eleje nehéz, mett nem tud mit kezdeni a kistesóval. De ez csak addig tart amig el nem kezd érdeklődni a kicsi iránta. Aztán ugyis a bátyus lesz az isten és a bátyus ettől nagyon büszke. Nekünk eléggé nehezített helyzet volt mikor a pici született, mert akkor költöztünk külföldre is. szóval elég nagy változás volt a nagyobbiknak. De nem aggodtam azon hogy elveszítem. Imádják egymást. Ne aggodj csak élvezd ki a babázást és hidd el sokkal többet ér ha társasozol vagy hasonlók a kisfiaddal, mint az hogy te menj érte az oviba.
(válasz wanita77 1. hozzászólására)

11. wanita772012-02-02 17:51
Azért foglalkozom vele, csak nem annyit, mint korábban. És mikor etetés közben el kezd balhézni, hogy éhes, szomjas, pisilni kell, akkor elég nehéz megoldani a helyzetet. Mikor alszik a kicsi, akkor játszom vele, de mostanában inkább apát akarja. De jövő héttől már hárman leszünk, remélem meg tudom oldani a helyzetet.
(válasz jozsi.38 9. hozzászólására)


10. wanita772012-02-02 17:49
Próbáltam, de nem nagyon érdekli már. Első nap körülugrálta, azóta már nem is foglalkozik vele, erőltetni meg nem akarom. Most is etetés közben akart enni, inni, játszani. És az a baj, hogy nagyon erőszakos, hiába kérem, hogy jöjjön addig mellém, csak nyafog, hisztizik, hogy ő éhes, szomjas, stb. Most még apa lekezeli, de jövő héttől egyedül leszek. Remélem azért valahogy sikerül megoldani. Nem tudom, ilyenkor mi a helyes, a kicsivel abbahagyatni az evést és adni enni, inni a nagynak, vagy a nagy hisztizzen, míg etetek. Nem könnyű.
(válasz Zsóka54 8. hozzászólására)

9. jozsi.382012-02-02 17:44
nem veszítetted el a fiad, és teljes joggal féltékeny a gyerek. jött egy új jövevény a családba és szinte nem is foglalkozol vele. ilyet nem szabad csinálni, jó alapot ad a későbbi testvérek közti versengésre/féltékenykedésre. azt szokták mondani, mit szólnál hozzá ha a férjed egy másik asszonnyal állítana haza és közölné hogy mostantól őt is szeretned kell. valami ilyesmi egy testvér érkezése a gyerek számára. napi szinten találj rá időt néhány percet, ami csak kettőtöké, akár este vagy reggel, amikor a pici alszik és foglalkozz a naggyal

8. Zsóka542012-02-02 17:35
Próbáld a kisfiadat minden tevékenységbe bevonni, amit a picivel teszel. Elmondod neki, hogy mit miért csinálsz, segítsen játékosan.
(válasz wanita77 1. hozzászólására)

7. wanita772012-02-02 16:27
Köszi mindenkinek a biztató szavakat, kicsit jobban érzem magamat.
Megbeszéltük férjemmel, hogy majd vigyáz a kicsire, addig mi elmegyünk a fiammal valahova. Csak az is baj, hogy most olyan sokat voltak együtt, hogy inkább apával akar játszani. Ami érthető is, csak pár hete még egész nap rajtam lógott, most meg alig van velem. Akkor persze az zavart, hogy nincs egy perc nyugtom tőle, most meg az hiányzik. Biztos még a hormonok is közrejátszanak, hogy ilyen érzékeny vagyok.

6. manianyu2012-02-02 15:52
Szia! Ugyan én holnapra várom csak a második babámat, de biztos vagyok benne, hogy ezek az érzések nekem is gondot fognak okozni. Eddig csak a nagyobbikra kellett figyelned, Ő töltötte ki a mindennapjaidat, és Neki is Te voltál a központ.
És, hogy féltékeny lesz-e? Az nem is kérdés. Biztosan. Ezzel sajnos meg kell mindkettőtöknek birkózni.
Én is félek tőle, hogy milyen lesz, ha hazajövünk a picivel,milyen lesz a teljesen megváltozott helyzettel együtt élni.
A lányom 3 éves, és érzi, hogy valami változás lesz, mert állandóan a nyakamon lóg, ha nem lát, már keres, és nem elég, hogy szólok, hogy itt vagyok, hanem jön, és megbizonyosodik róla, hogy tényleg ott vagyok.
Pár napja senkivel nem megy ki az udvarra, csak, ha én is megyek.
És azt se felejtsd el, hogy 1-2 hétig még rendkívül érzékeny leszel mindenre, egy teljesen új helyzettel kell megbirkóznod, de később szerintem tisztább fejjel jobban fogod tudni, hogy mit tegyél, hogy ne nagyon mérgesedjen el a dolog...
Én legalábbis ebben reménykedem... :-)

5. nemiani2012-02-02 15:50
Nekem is fiam van és lányom,4,5 év a különbség tudom mit érzel én még néha most is így érzek pedig a kis csaj napokon belül 3 éves lesz, irigy vagyok minden pillanatra amit apa és fia együtt tölt.Én megpróbáltam máshogy összehozni a közös pillanatokat,pl míg a kicsi aludt együtt főzőcskéztünk,együtt néztünk mesét,később már tesót is bevontuk és szépen lassan hozzászokott,na és én is,hogy immár hárman csinálunk mindent.Nálunk apa rengeteget dolgozik és sokat volt kórházban is amikor még a csajszi kicsi volt szóval nem nagyon tudtam máshogy megoldani a dolgokat csak hármasban......de még mindig hiányzik a közös idő a fiammal. Beletörődtünk.....:)


4. zsuzsika832012-02-02 15:42
SZerintem is szakíts valahogy időt, hogy kettesben lehess néha a fiaddal, mert soraidat olvasva neked is hiányzik és biztos a kisfiad is örülne. Például tényleg otthon lehetne néha apa a kicsivel, míg te érte mész az oviba. Biztos nagyon örülne, főleg a meglepetésként mennél te érte. Néha fél-1 órára egy egész pici babát is mamára, apára lehet hagyni, és akkor elmehettek kettesben boltba, vagy ide-oda. Aztán ez az idő később növelhető is, de nem is fog egy idő után szerintem egyikőtöknek sem ennyire hiányozni mint most.

3. sutoczkine2012-02-02 15:38
Nem veszítetted el a fiadat!Biztos, hogy eleinte nehéz, nekem is az volt, de mára imádják egymást. Ha kicsit nagyobb lesz a lányod akkor esetleg a mamája elviheti akár egész napra is, hogy kettesbe legyetek a fiaddal.

2. mitválasszak2012-02-02 15:37
Szia! Nekem is két gyerekem van, 2,5 év különbséggel...Azt tudom tanácsolni, hogy néha-néha apa maradjon a picivel, te vidd v menj érte, ne érezze úgy, hogy a kistesó elvette az anyját...

1. wanita772012-02-02 15:29
Olyanok tanácsát, segítségét kérném, akiknek 2 vagy több gyerekük van. Nekem múlt héten született meg a 2. babám, egy kislány. Van egy 3,5 éves fiam, akire most alig jut időm, emiatt eléggé kivagyok. :(
A fiamat apja viszi, hozza oviba, itthon van a héten és vele foglalkozik, én meg a tesóval. Emiatt lelkiismeret furdalásom van és nagyon hiányzik a fiammal kettesben töltött idő. Nem mozdulhatunk ki hetekig a rossz idő miatt, úgyhogy még sokáig nem tudom én vinni az oviba. De később sem lesz ugyanaz, mert már ketten megyünk érte a hugival. Nagyon akartam neki tesót, de nem gondoltam, hogy ilyen érzések fognak bennem kavarogni. Örülök is a picinek, imádom, mégis úgy érzem, elveszítettem a fiamat. Nem fogok már vele kettesben villamosozni, sétálni, játszóterezni és fáj ebbe belegondolni. Neki remélem nem lesz rossz, és nem lesz féltékeny, bár mostanában nagyon hisztis, akaratos, nyafogós, nem játszik egyedül egy percet sem, minket ugráltat mindenért. Nem akarom őt elrontani, elhanyagolni, de félek, hogy ezt teszem. Próbálok vele is időt tölteni, de az már nem ugyanaz, mint régen és biztos ő is érzi. Pláne mikor etetek, altatok, akkor ő háttérbe szorul és ez nekem is nagyon nehéz.
Nyugtassatok meg, hogy ez később jobb lesz és bele fogunk mindannyian rázódni, mert most nem így érzem.
Köszi előre is!