Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol! (beszélgetős fórum)

Werner Ablass, csodálatosan hozzá tud szólni ehhez a "harcos" témához! Ennyire őszintén (és keményen) még nem sok embert hallottam nyilatkozni ebben a témában:

"Amikor a parancsolat szerzője: "Szeressétek az ellenségeteket" meglátogatta a templomot és meglátta, hogy megszentségtelenítették, akkor egy ostort készített kötélből és ostorcsapással űzte ki a kereskedőket. Nem mond ezáltal ellent saját parancsának? Vagy az AGAPÉ volt az, amely arra ösztönözte őt, hogy a kereskedők olyan leckét kapjanak, amely teljesen egyértelművé teszi számukra, hogy ez nem az a hely, ahol kereskedhetnek?

Tetteink motivációja és a kontextus dönt arról, hogy szeretettel vagy gyűlölettel telve cselekszünk. A tettnek, izoláltan szemlélve a motivációtól és a kontextustól nincs mértékegysége. Aki Jézust, a kereskedők elűzésénél anélkül figyelné meg, hogy ismerné tettének motivációját és kontextusát, az nem tartotta volna valószínűnek, hogy a szeretet sarkallta volna erre a drasztikus lépésre, amiről egyébként meg vagyok győződve. Ezekkel a példákkal csak egyértelművé szeretném tenni, hogy a szeretet semmi esetre sem jelenti azt, hogy passzív, balgán cselekvő vesztesekké degenerálódjunk, akik mindent eltűrnek, anélkül, hogy megvédenék magukat, vagy harcolnának. Ám harcmodorunk másmilyenné válik."

***

"Ne engedd, hogy igazságtalanok legyenek veled, mindegy miről van szó, mert az magaddal szemben

nem lenne szeretetteljes. De ne hagyd, hogy harci kedvedet a gyűlölet és a méreg motiválja. Ne azért

harcolj, mert utálod a másikat, hanem azért, mert szereted magad. Ezáltal olyan leszel, mint a víz. A víz hihetetlenül erőteljes és ugyanakkor lágyabb, mint a bársony. Megkeresi a leggyorsabb utat, hogy minden akadályon keresztül elérje célját, a tengert. Akkor leszel a harcban olyan, mint a víz, ha a harcot az ellenfeleddel szemben nem agresszíven, hanem szeretettől motiválva vívod."

***

A pacifizmusnak ellenben nincs köze a szeretethez, csupán a felfokozott, irrealisztikus idealizmushoz. Tedd fel egy pacifistának azt a kérdést, hogy mit tenne, ha a szeme láttára irtanák ki a családját. Ha tényleg azt válaszolja: "Harc nélkül végignézném!" azzal csupán azt bizonyítaná be, hogy ideológiáját jobban szereti, mint családját.

***

"Mi motiválta Stauffenberget Hitler meggyilkolására? Valami gyűlölet? Vagy aggódott a népéért, a világért, és ez buzdította őt a zsarnokság leverésére? Kétségtelen, hogy a motivációja a szeretet lehetett, mert veszélybe sodorta saját magát és kockáztatta, majd el is veszítette az életét. Tehát lehet még a gyilkosság is szeretet? Ebben az esetben, hogy megmentse a világot egy zsarnoktói, valahogy az egyetlen járható útnak tűnik."

***

"Szeresd az ellenségedet" nem azt jelenti, hogy: Ne védekezz! Hagyd magad meggyilkolni!"

(Valljuk be, igencsak kemény szavak ezek. A legkeményebbek. Mindenki döntse el, hogy milyen kontextusban érti, értelmezi.)

De jaj annak, aki egy "elkorcsosult" indigóval találkozik. Nem fogja őt megölni, de össze-vissza veri, akár börtönbe is kerül. Ehhez viszont hatalmas indulatoknak kell összegyűlni, amit egy indigó igen csak jól tud produkálni, mert neki a missziójában benne van, hogy hatalmas energiákat mozgósítson az "ügy" érdekében. Hogy "harcoljon" valamiért! Legtöbbször az igazságért és a békéért.

Ez nem tudom mennyire indigó tulajdonság, de én például megőrülök ha egy kiszolgáltatott, ártalmatlan embert bántalmaznak. Olyankor olyan vagyok mint a rakéta! Megcélzom a szituációt és megyek feléje. Olyan mint egy mágnes. Amikor benne vagyunk az energiakörben, onnan már nehéz kilépni, mert onnantól én irányítok!

Volt már rá példa, hogy két nagy nagydarab ember bántalmazott egy szerencsétlent, én odamentem EGYEDÜL, ők meg futottak! Olyankor nem ismerek akadályokat. Ez például egy "kód" bennem. Nagyon nehezen tudom lefékezni magam. Pedig veszélyes a szituáció.

Most a zavargásokról is van egy precedens, egy ember, aki bár spirituális érdeklődésű és nagyon tapasztalt, de megindult a bántalmazó felé. Szóval ilyen létezik.

Ha kell, a vérét folyatja a másikért.

Ha kell, a fejét letapossa.

Sokat szenvednek a világ problémáitól, gyakran szélsőségesen antiszociálissá és erőszakossá válhatnak! Ez a jól ismert, klasszikus MEG NEM ÉRTETTSÉG-ből ered. Senki nem figyel rá, de nem azért mert szeretethiányos, hanem mert mindenki szeretethiányos körülötte. Ő valami pluszt akar adni, de senki nem figyel rá. Sőt! Még őt kiáltják ki "fekete báránynak", bűnbaknak!

Van egy pár indigó, aki nehéz családban nő fel, ahol viaskodni kell a szülőkkel. Ez azért van, mert a missziója az, hogy valahogy megértésre bírja őket. Ez elég nagy misszió.

Olyan lélek is van, aki képes meghalni a szüleiért, csak hogy tanítsa őket!

Ezek elég kemény témák, és hatalmas szeretetet hordoznak. Áldozatot.

Ismerek is olyan embert, aki minden képessége és ereje ellenére elég méltatlan helyzetbe került és sokáig magányosan élt, pedig a tudása és a képessége messze felülmúlja fél Magyarországot. És akkor még lehet hogy szerény voltam.

Einstein is megmondta, hogy a hülyeség határtalan. Képzelhetjük, mennyire magányosnak érezhette magát ez a zseni.

Mint ahogy a színekből is van átmenet, úgy az indigó jelenség sem feltétlenül "konkrét".

Tehát elképzelhető hogy vannak indigóra hajlamos vonások, aztán vannak konkrét indigók, meg olyanok is, akik meghaladják az indigót (de tartalmazzák az indigót).

Szóval nem mindegy, hogy milyen mértékben van jelen az "indigó".

Általánosságba véve az indigót azokra mondjuk, akik totálisan indigó tulajdonságokkal rendelkeznek, és nem is tudnak másként viselkedni.

Ugyanis az indigó egy "lelki kódként" van jelen, és az majdnemhogy kitörölhetetlen.

Olyan is van, hogy az indigók más és más dologban különböznek. Van, aki "lát", van aki "hall", van aki mindkettő. Az egyik békepárti, a másik állatvédő, a harmadik művész, stb...

És van olyan is, hogy az illető problémás, de csak később tudja meg hogy ő valójában "indigó", ugyanis nem mindig körvonalazódik.

De tény, hogy a legtöbb indigó rettentően éber és öntudatos, nagyon sok mindennel tisztában van könyvek nélkül is.

De ez nem könyvből tanult, hanem "hozott" tudás, amit inkarnációkról-inkarnációkra sajátított el.

Ha sokat szenvedett a szeretetlenségtől, netán érzékeny és békés, akkor méltán lehet jogosult az "indigó" címre.

Ez egy minőség, és a legtöbbször megkérdőjelezhetetlen.

Lehet hogy nem fogalmazza meg hogy "INDIGÓ VAGYOK", de sok mindennel tisztában van.

Úgy ismeri a lelkeket, mint a tenyerét.

Szerintem ez az egyik legalapvetőbb tulajdonság, hogy "léleklátó".

Van olyan is, hogy valaki totál "materialista", aztán kiderül hogy "indigó", mondjuk valamilyen sokk vagy baleset hatására. Addig rejtve volt előtte, mert maga is lezárta a saját érdeklődését.

Ugyanakkor az "indigóság" kőkemény sorskérdés. Valaki csak úgy nem lesz "indigó". Ha az, akkor akármilyen bután viselkedik, valamilyen módon tudatni fogják vele.

Amit ide leírtam, az olyan mintha nem is "én" írtam volna. Nem olvastam sehol. Mindenki eldönti, hogy igaznak érzi -e, vagy sem.

Üdv SonaR!

Írtam neked itt hoxán egy levelet.

Csak nem vagyok biztos benne, hogy kapsz róla értesítést.

Üdv!

Én már gyerekkoromban tapasztaltam, éreztem, és ahogyan írtad is, visszajelzésekből egyre jobban "gyanút" keltett bennem, hogy "valami van a háttérben". A szokásos jellemzők rám is illenek, legfőképp a megérzés, megértés, végtelen energia(ha nem alszok csak 1-2 órát, ez gyakori, akkor is tudok pörögni), segítőkészség, illetve érzékenység. Az érzékenységet már viszonylag szépen tudom kontrollálni, csak hogy kerüljem a "feltűnést", csak akkor válik irányíthatatlanná, amikor egy elgondolásom beigazolódik és újra tudatosul bennem, hogy jól éreztem, csak nem akarok magamra jobban hallgatni és elfogadni...

Érzem és tudom az összefüggéseket, de túlságosan logikus gondolkodású vagyok(szűz csillagkép) és úgymond szemben állok önmagammal, a logika az elmém szüleménye, de a megérzések és vágy, hogy tudjam az élet értelmét, sokkal mélyebbről jön. Hajlok a meditáció és a spiritualitás felé, tudom, hogy létezik egy hely önmagunkban, ahol minden tudás jelen van.

Nem büszkélkedni akarok vele, bár több helyen olvastam, illetve biztos sokan tudják, hogy a fénymunkások hajlamosak tudatmódosítókra rákapni. A helyzet az volt, hogy kipróbáltam egy szert, aminek az legfőbb hatása, hogy attól minden rendben van és leültem vele meditálni, talán 2 percbe telt, ezt nem képes akárki felfogni, nem is beszélek róla mindenkinek, az egész univerzum előttem volt, ott voltam, ahol csak lenni akartam, egyetlen gondolattal utaztam fényéveket, egy lexikont lapoztam át szempillantás töredéke alatt.

Nem hagyott nyugodni a tény, hogy szerrel jutottam el odáig, egyik felem, azt gondolta, csak a szer, a másik pedig, azt hogy olyan tiszták voltak az érzéseim, nem érthettem félre. Jött a "logika" és újra próbálkoztam, de már tisztán, hogy megbizonyosodjak, visszaigazolást nyerjek... Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de egyszerűen tudtam, mi a módja annak, hogy lejussak.

Sikerült, nem tudtam annyi időt ott tölteni, mint szerrel, mert tisztán sokkal intenzívebbek voltak az érzelmek sajnos megijedek tőle, talán még nem tudom elfogadni... és kijöttem. Ezt nehéz bármihez is hasonlítani, a tested rendben, de az érzelmeid olyan erősek és kavarognak, hogy kezelhetetlen és sokkszerű hatás ér.

Csak pár gondolat még az álmokról, voltak rémálmaim, amik nyomot tudtak bennem hagyni mai napig. Történt ugyanis, hogy egy útvesztőben találtam magam és Én felismerem, amikor álmodom és ha nem tetszik, akkor ébresztem magam, így is volt, de tudtam, hogy ugyanoda megyek vissza. Ugyanott voltam, de gondoltam, most felfedezem, kúsztam másztam, kalandoztam, törtem a fény felé mint egy gyerek, nagyon élveztem, amikor már majdnem kint voltam...

Egyszer csak megfagyott minden, következő kép, hogy az álombeli Énemet külső szemlélőként lassan, mint amikor egy kamera pásztáz egy alakot, olyan részletességgel vizsgáltam az arcomat... Ekkor szintén megijedtem, kint voltam, és amikor behunytam a szemem, a medis fraktál forgott előttem, felfoghatatlan mire képes az ember, csak el kellene fogadni

Nem szeretnék itt "megrekedni", ha valaki tud esetleg jó tanáccsal szolgálni, azt megfogadnám.

Sokat segített a hozzászólásod, főleg az a rész, hogy minden rendben van és a másik, pedig hogy beszéljünk róla és Én is találtam olyat, aki erre nyitott és érti, szinte tudja.

Jó lenne valamiféle közösséget kialakítani és lehet sokra visszük. Legjobbakat!

Üdvözlet mindenkinek!

Szerintem egy indigó lelkületű ember születése óta egy idealistább világképpel él a szívében és sokat küzd azzal, hogy el tudja magát helyezni a jelenlegi társadalmi rendszerünkben.

Mindezektől függetlenül, ahhoz, hogy a benne rejlő igazságok felfedezésével egyről a kettőre tudjon jutni, tudatosítani kell magában egy alapvető élet igazságot. Azt, hogy minden rendben van.

Attól függetlenül, hogy úgy érzi, a társadalmi rendszerünk nem sokat változott az ezer évek alatt, csupán egy holo kép lett ráhúzva amit többek közt szabadságnak neveztek el, mindezen dolgok tudatában éreznie kell, igazából... minden rendben van.

Ha ezt nem teszi, saját magát fogja gátolni a kibontakozásban. A szerencséjük ezeknek az embereknek, hogy átéreznek a holografikus lepedőn. Mindaddig, amíg ez alatt a lepel alatt próbálják élni az életüket, nem fogják boldognak érezni magukat. A szerencse az, hogy kis koncentrációval elhessegethetik ezt az érzéki ködfátyolt. És mikor ezt megteszik, el tudnak indulni egy olyan elhivatott életúton, amilyen kisgyerek koruk óta formálódik a szívük mélyén.

Dióhéjban én így gondolkozom az indigó emberekről.

Amit még nagyon fontosnak gondolok egy ilyen életben, hogy ezekről a dolgokról az ember beszéljen. Olyan emberekkel, akik szintúgy nyitottak és befogadóak. Így nyer folytonos visszaigazolást. Ahogyan az ember a tükérbe nézi önmagát.

Ha van kedvetek beszélgetni a miértekről és hogyanokról, én örülni fogok neki.

Továbbá köszönet a fórum elindítójának!

Sziasztok!

Csak most láttam ezt a topicot, nem tudom él-e még, de én is egy indigó vagyok. Az utóbbi néhány évben kezdtem erre gyanakodni, amikor véletlenül olvastam róla, és rájöttem mennyire illenek rám a leírások. Aztán megnézettem az aurámat egy olyasvalakivel, aki látja az ilyesmit és ő megerősített benne, hogy valóban az vagyok. Ez némiképp magyarázat volt néhány dologra, amit belül már sejtettem. A világ, amiben élünk nem egyedüli, hanem túl rajta van sokminden egyéb is, amit tagadhatnak bárhányan, attól még létezik. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam az indigók közt is, mert ahogy alább olvastam sokaknál, nem tudnak mit kezdeni ezzel a mivoltukkal. Én azt hiszem megtaláltam, vagyis inkább megfejtettem az életcélomat, és azóta sokkal boldogabb életet élek. Jó azzal a tudattal élni, hogy van miért küzdenem és erre bárkit meg is tudok tanítani, ha fogékony rá. Szívesen találkoznék vagy beszélgetnék más indigókkal is, felüdülés lenne tényleg a többi emberhez képest, és ezzel nem akarok megbántani senkit sem. Szóval, aki indigó és keresi még a helyét, próbáljon meg velem kapcsolatba lépni! Ez tekinthető felhívásnak is.

Üdv Nektek Indigók

Sziasztok!

Szomorú olvasni, h ilyen sokan milyen nehezen élitek meg az itt létet:( Gyerekként nekem is nagyon rossz volt, sokszor rettentően magányosnak és meg nem értettnek éreztem magam, aki sose talál barátra, de egyszer csak jött egy gondolat, ami megnyugtatott,h ha másokra nem is, de magamra mindig számíthatok majd:) Ez tudom elég skizo egy érzés, sztm vagy a lelkemmel, vagy a felsőbb énemmel kommunikálhattam, hatásos volt nagyon:) Azóta sok mindenre másh tekintek. Tudtam azt,h ha majd felnőtt leszek, kiteljesedhetek, így arra vártam gyerekként, és tiniként is. Én alapvetően szeretek élni, megtaláltam a boldogságomat, nagyon apró dolgok hamar felvidítanak, és az,h nem értenek meg engem sokszor már hidegen hagy:D Úgy vok vele,h majd eljutnak ők is egyszer erre a szintre, de nekik most nem ez a dolguk:P Megmutatom nekik azt, amin eddig nem agyaltak, de ha nem érdekli, akkor ez van, így jártam:D Ez olyan dolog, mintha az univerzum működését egy erdei harasztnak próbálnánk elmagyarázni:D Ergo, felejtős.. Ha valamennyire is fogékonyak, akkor én inkább próbálok (amennyire lehetséges) lemenni az ő szintjükre, és ott tapogatózni. Ha kell, akkor azzal kezdem,h egyáltalán hiszel valamiban?:D

Azzal,h indigó vok nem igazán kezdtem még semmit, ez számomra inkább csak egy magyarázat arra, hogy bizonyos dolgokat miért tettem úgy, ahogy, mi miatt voltam magányos, stb.

Üzenem mindenkinek,h fel a fejjel:) Ha megtaláljátok azt a módszert, embert, társaságot, könyvet, bármit, ami segít, akkor megváltozik a világ:)

Üdv!