Második asszonynak lenni! (beszélgetős fórum)
valahogy így van nálunk is! Nem esik nehezemre, és szeretem is Őket, sőt, mindig azt mondják, bárhova megyek, jönnek velem! Anyáknapján legnagyobb döbbenetemre engem is köszöntöttek, öleléssel, puszival. A "nagylányom" karácsonykor először tegezett le, és mondta ki a nevem!
Tudom, haladunk, de úgy hiányzik akkor is, ha mellettem van!!!
Nálunk a gyerekkérdés meg úgy működött, hogy hat évig minden hétvégén és az összes szünetben láthatás volt...Akkor sokat nyeltem, a párom meg örült, hogy a fiának van mit enni, mert az exnél erről nem volt biztos. (15 évet éltek együtt, miből gondolta?)
Ne aggódj, lehet, hogy párod az ambicióit még az előző kapcsolatából hozta, de ha melletted teljesíti be, akkor veled lesz boldog. Mi egy üres szolgálati lakásban kezdtünk, semmink se volt, a volt házastársunk meg lakott az összkomfortban. Én megtanultam fűteni, mindketten ezerrel dolgoztunk, s mára túlléptünk a múlton. Nem emlegetjük az elődöket, mert nincs okunk, s főleg időnk.Közben persze sokkal többünk van mint az elődnek, főleg boldogságból. Ha párja vagy, megérted, hogy az eltelt éveket csak évek alatt lépheti át, de át akarja lépni, azért téved el veled parfüm helyett!
Ne arra gondolj, hogy az előző asszony mit tett vagy nem tett. Legyél önmagad. És ha te nem kacsalábon álló várban szeretnél élni, akkor mondd ki újra és újra! Mert te te vagy, és nem más...
Valószínű abból ítél,hogy minden nőnek ugyanaz az elvárása....,mert ez a tapasztalata van az exével...miközben téged nem lát,hogy ki is vagy valójában...talán idővel minden letisztul.
Sajnos nem lesz könnyű életed, olyan férfi mellett aki még mindíg az előző feleségének akar bizonyítani, és megfeledkezik a lényegről hogy már te vagy a párja! Úgy tűnik hogy a párod vesztesként került ki az előző házasságából,és ezt nem tudta, de nem is tudja soha feldolgozni, mert súlyos traumaként élte meg.Ezért a rendkívül magas egója,és énközpontú jelleme miatt nagyon sokat fogsz szenvedni,vagy tűrni amit az érzékeny jellemedből következtethetően nehezen fogsz bírni.Lehet hogy később jobban fogod érezni magad egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.Arra kell ügyelned hogy mindíg tudj hova visszaköltözni,a saját lakásodat nem szabad eladnod!
Ugyanezt javasolnám én is! Meg kell vele értetni, hogy neked más az értékrended, mint az exének, és igenis lehet boldog, vagy még boldogabb is, mint vele! Sok sikert!
Próbáld vele megbeszélni, hogy neked más a fontossági sorrend.
Remélem sikerül. :)
hát van még szülinap, névnap, havonta egy megismerkedési évforduló, használd ki ezeket és ezekre mindig találj ki valami programot kettesben, és ezt kérd,talán idővel rászokik az izére és el sem enged magamellől egy percre sem:D
:) akkor mások az elvárásaitok. idővel összecsiszolódtok.
igen, mert a boldogság nem mindig pénzfüggő!!!
nem várom el, sőt, féltem, mert túlfeszíti magát, és még mindig nem érti, hogy egy kapcsolatot szeretgetni kell, kellenek a közös élmények, még akkor is, ha csak séta!
Karácsonyra egy 2 órás sétát kértem a közeli hegyre!
Szerinte nem vagyok normális, hogy nem valami drága parfümöt, vagy ékszert, vagy mást! Persze jött velem, eltévedtünk, de még most is emlegeti!
Akkor valójában te nem várnád el, hogy külföldön dolgozzon, mert fontosabb lenne az együttlét, mint az anyagi dolgok. (?)
fél év együttélés után ment ki, igaz minden hétvégén itthon van, szombat reggel érkezik, hétfő hajnalban megy. A hétvégén mindkét gyereke nálunk van, és mire ketten lennénk, vagy Ő alszik el, vagy én!
A legtöbbször ez így van de nemcsak férfiak esetében hanem a nőknél is. A múltat nem lehet kitörölni és a sebek sem mindig gyógyulnak be teljesen. Hiába van már más.
és te nem szeretnéd, hogy külföldön dolgozzon?
a párom külföldön dolgozik, az új házunknak a kacsalábát keresi, mert be akarja bizonyítani az exének, hogy eléri azt, amit vele, hiába forgatta ki mindenéből! pl!
húha
sokat nem tudtunk meg...
Sajnálom, de írhatnál konkrét példákat.
több évtizedes házasság után, amikor már nőnek sem tekintettem magam, elváltam! Azt hittem itt a világvége!
Nem lett az, és szép lassan magamra találtam!
Rájöttem, nem tudok társ nélkül élni, így kerestem a társam, és meg is találtam!
Boldog vagyok, DE!!!! Kísért az első asszony szelleme!!
Mindenért, amit elkövetett, vagy nem tett meg, most é iszom a levét!
Muszáj beszélnem róla valakivel, valakivel!!
További ajánlott fórumok: