Nem viselem jól, hogy a párom alkoholt iszik és nem tudom, ezt hogy kezeljem. Adjatok tanácsot, kérlek! (beszélgetős fórum)

Sok-sok erőt kívánok!

Nem lesz egyszerű, de szabadabb lehetsz. Mert nemcsak az alkoholistát tartja fogva az alkohol, hanem az egész környezetét pusztítja. Pusztul a kapcsolat, üresedik a pénztárca, fogy a türelem.

Nem lehet könnyű ez a szituáció. Sajnos láttam hasonló esetet, hogy a gyermekek így nőttek fel, és a későbbiekben is kihatással volt rájuk.

Ülj le a pároddal még egyszer és beszéljétek át, persze higgadtan, nyugodtan! Próbáljatok meg kimozdulni otthonról, a helyszín is sokat számít. Ültesd le egy parkba, vagy sétáljatok egyet...! Meséld el neki, hogy mit érzel, min mész keresztül mikor ő iszik, és ha nem úgy reagál ahogy kell, akkor lépned kell.

Bármennyire is szereted akkor is el kell döntened, hogy így akarsz élni, vagy esetleg esélyt adsz egy új kapcsolatnak...

Ha a párod megértő, és teljesen átlátja a helyzetet, és képes változni Érted, akkor szeret, ha nem, akkor nem biztos, hogy megérdemel téged!

Sok sikert!

Hát igen, ezt hallottam már valahol ;-)... Az attól függ, mit értünk szüzességen és dugáson, na meg mit értünk békén!? >-) Ha a történelem folyamán úgy gondolkoztak volna, mint Ön, biztosan nem háborúznak annyit a menthetetlen szüzességükért ;-) Akkor vajon miért tették mégis?

Az én tanácsom, a kérdező esetében mégis az (bár nem ismerem a körülményeket): Amit meg lehet, meg is kell tudni menteni, de mindehhez két ember kell! Ha felmerült benned már az, hogy nem szereted vagy párpdban, hogy Te nem érsz neki annyit, hogy változtasson, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak, amíg nem késő.

Kijavítom egy jogi elírásomat és idézem a webbeteg.hu oldalról a kényszergyógykezeléssel kapcsolatos tényeket:

"A kényszergyógykezelés a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmények, kóros elmeállapota miatt nem büntethető (a kóros elmeállapotnak mind az elkövetéskor, mind az eljárás során fenn kell állnia) elkövetőivel szemben alkalmazott, határozatlan időtartamú, szabadságelvonásával járó büntetőjogi intézkedés.

Az intézkedésnek kettős funkciója van, egyfelől a beteg gyógyítása, másfelől az elkövetők zárt intézeti kezelése, azaz a személyes szabadság korlátozása és a bűnismétlés veszélyének megakadályozása által a társadalom védelme. Ebből adódik sajátos természete is. Jellege alapján inkább büntetőjogi intézmény, tartalma alapján viszont gyógyító jellegű egészségügyi intézményekhez hasonlít. A kényszergyógykezelés keretében ellátott kezelési tevékenységgel azonos ellátásban részesülnek azok a beutaltak is, akiket jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetésük végrehajtása alatt váltak kóros elmeállapotúvá."

Durva! Legalább megbánta? Bocsánatot kért valaha? Vagy mást hibáztatott?

Sajnos nem egyszer kellett hazahozni, vagy a mentős vette fel a telefont. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Mikor kirúgták a munkahelyéről, volt két öngyilkossági kísérlete. Szintén én mentettem meg. Utána minden nap a pszichiátrián ültem reggeltől zárásig, mert azt hajtogatta, hogy nem bánta meg, majd sikerül legközelebb. Azóta hála istennek "csak" fenyegetőzik vele. Rossz érzés így felnőni, hogy segíteni akar, de ugyanakkor hátráltat mindenben. Miatta nem jutok egyről a kettőre. Sajnos apám idegei is rámentek. Ő is megissza a 4-5 sört munka után, de legalább kibírja nélküle, ha muszáj. Ha valakinek sikerült valamelyik családtagján segíteni, le a kalappal. De nekem már nincs több ötletem.

Megértem a törést. Bennem ma is eltört valami. De egyszer eltörik végleg. Csak ezeket úgy csinálja, hogy lelkiismeret furdalást okozzon. Ha el kell menni összejövetelre, még összekaparja magát, de mindenki előtt beéget. Már amikor eljön. De akkor történik valami. Összetöri magát...

Ez nagyon borzasztó lehet, igen sajnos van amikor semmi sem használ, nem lehet mindenkit megmenteni saját magától.

Remélem minél hamarabb el tudsz jönni onnan, és hogy vannak támogatóid.

Erőt kívánok.

De rossz volt ezt olvasni...:(

Nagyon sajnálom.

Én is átéltem, de hiába költöztem el hamar otthonról, nem volt olyan reggel, hogy ne úgy ébredtem volna, hogy ma mi fog történni, ki fog telefonálni, hogy itt vagy ott találták meg részegen. Az esküvőm napján hulla részegen hívott föl, hogy mi újság velem (!!!!!). Fogalma se volt, hogy milyen nap van. Akkor tört el bennem valami, és azóta nem érdekel. (Bár már nem iszik.)

pedig lehet nem így kéne...

továbbra is javaslom, hogy vagy szakember, vagy önsegítő csoport keretében de foglalkozz a témával.

első körben lehet az is elég, ha a neten alkoholista szülők gyerekeinek gondolatairól olvasol...

Egyetértünk!

Azzal, hogy valaki egy cseppet se enged, vagy az első berúgást megtorolja, nem ér el semmit! Legfeljebb növeli a dacot, vagy az ellenállást.

Ez is igaz! Simán alkoholistává lehet tenni valakit...! Egyik rokon házaspárunk hölgytagja örökké egrecírozta a férjét, még egy pohár sört se engedett inni neki, mindig ezen veszekedtek. Az lett a vége, hogy az amúgy tök normális paliból egy totál alkoholista lett...:((

Szóval tudni kell a határokat, és azt is, hol kell "beavatkozni".

Na ezzel aztán pontosan az ellenkezőjét fogod elérni, mint amit szeretnél!

Nagyon vigyázzál!