Problémamegoldó képesség (beszélgetős fórum)

Még azt a véleményt is elfogadom, ha valaki azt állítja, hogy a nők sokkal jobbak az élet legtöbb területén.

Azt viszont nem tartom jogosnak (amivel a fórumot is indítottam) ha valaki azt állítja, hogy "a férfiak nem a problémamegoldó képességükről híresek"

Bocsi! :)

Azt hittem nekem szól. (Mert nekem címezted) :))

Semmi baj! Orvosoltuk. :))

Köszönöm szépen a véleményed. Egyet is értünk.

A hozzászólásod második része viszont, szerintem egy másik topikhoz jobban illett volna. Remélem nem haragszol, hogy ezt írom.

Itt talán most nem arról van szó, hogy azon osztozkodunk, ki is az értékesebb. :))

Csupán a férfiak problémamegoldó képességéről folytatunk eszmecserét. :))

Egy buddhista idézet jut erről eszembe, aminek a lényege, hogy egy problémán nem kell aggódni, ha meg tudod oldani azért, ha nem azért.:-)

A korábbiakhoz.....A nők nem tettek kevesebbet hozzá a világhoz attól, hogy nem ők vannak előtérben és nem ők vannak a neves felfedezők, kutatók listáján... és nem utolsó sorban 100 évvel ezelőtt a nők nem is tanulhattak a hímzést, zongorázást és francia leckéket leszámítva....

Nem értem félre.

Nem vicc volt, hanem egy megtörtént eset.

A teljes történet sokkal hosszabb volt, de nagyjából arról szólt, hogy mi felnőttek hajlamosak vagyunk túldramatizálni a dolgokat. Túlzottan aggódunk azokban az esetekben, amikor nincsen hatásunk, befolyásunk a dolgok alakulására, mert az rajtunk kívülálló ok miatt vagy bekövetkezik, vagy nem, a kimenetelükre nincsen befolyásunk.

Egy - még nem befolyásolt - gyerek néha sokkal pontosabban képes látni, megfigyelni a dolgokat.

Sajnálom, hogy nem sikerült pontosan idéznem! :(

Talán elkerülhettük volna ezt a kis affért. :))

Ha nincsen meg neked és szeretnéd, szívesen elküldöm neked "Levelek Istenhez" című könyv egy-két kiragadott idézetét.

Ha nem olvastad, igencsak meglepődsz azon, hogy a gyerekek mennyivel logikusabban gondolkodnak, mint mi buta felnőttek.

Mi van? Mindenki olyan borsos kedvében van.

Ne haragudj, de én nem emlékszem ,hogy már reagáltam hozzászólásodra.

Nem érted a viccet? Én a viccre jegyeztem meg irónikusan.

de annyira nem volt lényeges hozzászólás

Ha mindenbe bele szeretnék kötni, akkor hidd el nekem is sikerülne.

Az elején írtam, hogy a lényegét próbálom meg leírni röviden, a végén pedig zárójelben ismét jeleztem, hogy nem volt pontos az idézet.

Ha ennek ellenére zavar téged (vagy más problémád van velem) akkor egészen nyugodtan megírhatod nyíltan is.

Nem kell ezt a fikázódás mögé rejtened.

Aztán volt egy aranyos történet (talán a RD-ben olvastam)

A lényege az volt, hogy a történet írója nagyon gondterhelt volt egy a másnap várható probléma miatt, aminek még nem látta a kimenetelét.

Kisfia, aki mindössze 5 éves volt megkérdezte:

- Mondd apa, miért vagy szomorú?

Apa:

- Nem szomorú vagyok, hanem gondterhelt.

Kisfiú:

- Tudsz rajta segíteni most?

Apa:

- Nem, kisfiam, sajnos nincsen módom befolyásolni a dolgok alakulását.

Kisfiú:

- Akkor meg miért vagy gondterhelt?

(Biztosan nem pontos az idézet, de talán érthető)

Na ezt elolvasva, nap-mint nap fordulnak elő olyan problémák, amelyek kapcsán én is felteszem magamnak a kérdést.

Húgomtól hallottam egy mondást, miszerint:

"Amelyik problémán, gondon, vagy bajnak látszó dolgon pár hét, hónap, vagy év múlva már csak nevetünk, vajon nem tehetnénk meg már ma is?" :))

Ez nálunk is így van.

Sajnos a nők többsége tényleg hamarabb esik kétségbe, mint a férfiak, akikről azt gondolhatják, hogy biztosan lesz.rják a dolgot, ha ennyire nyugodtak képesek maradni.

Az ilyen esetekben szoktam kérdezni: Ha pánikolok, vagy kétségbe esek, azzal megoldódnak a gondok?

Sziasztok!

Szerintem attól függ a dolog, hogy a férfiak mennyire nyitottak egy-egy témára. Tulajdonképp lehetséges, hogy a nőkben keletkezik elsősorban egy adott dolog megoldása iránti igény, de ha ezt úgy tálaljuk a férfi elé, akkor ő is abszolút partner a témában. Legalábbis az én férjem így működik :)

Szerintem a párkapcsolati problémákat kevesen tudják megoldani, mert nem tudunk rendesen kommunikálni, félretenni dühöt-haragot és értelmesen megbeszélni valamit úgy, hogy ne bántsuk meg egymást.

Hétköznapi dolgokban viszont azt kell mondanom, hogy a férjem a jobb, én hamar bepánikolok és nem mindig tudok racionálisan gondolkodni. Ő mindig tudja ésszerűen kezelni a dolgokat.

Az első kérdés egyébként - annak ellenére, hogy én tettem fel - kb. annyira volt értelmes, mint azt kérdeznem, hogy a nők, vagy a férfiak vezetnek jobban autót? :)))

Rögtön jöhetne a visszakérdezés, miszerint: Mit jelent jobban vezetni? Gyorsabban, udvariasabban, előrelátóbban, balesetmentesebben, takarékosabban, jobban parkolva-manőverezve?

Mint írtam, ez egy "kényszer téma" volt, és kíváncsi voltam arra, mások hogyan látják a dolgot.

...és többnyire nem is az.

:)

Ja - múltidőben abszolút igaz, csak jelenidőben nem.

A mai arány szerintem egy erős 30-70% inkább.

Amúgy de, szerintem elég férfias, bajusza is van. :D

Igazából én is az első két mondatra - ja és az utolsóra - helyeseltem, bár ott is van jócskán kivétel, de azért a döntő többség tényleg férfi volt.

Viszont ennek az az oka, hogy na. :)