Mennyi ideig tart a térdprotézis műtét utáni felépülés? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok Kedves Sorstársak!

Úgy látom, hallom, hogy az alvás mindenkinél központi kérdés lett. Jöhetne egy álommanó! A minap azt hallottam egy tv műsorban, hogy az embernek napi 10-12 óra alvásra lenne szüksége. Ha ez nincs meg, drasztikusan csökken a teljesítmény. Mindezt egy tudományos(nak csúfolt) csatornán, kisérletekkel bizonyítva!! Juj! Ennyit alszom, két órát elközlekedem, valamennyi idő kell tisztálkodásra, táplálkozásra. Sebaj, a teljesítményem így a maximumon lesz! Dolgozom 10-12 órát. Ja, hogy már vége is a huszonnégy órás napnak? Társam, gyerekem nincs is, nem is lenne rá időm.

Hát én csak 5-6 órás alvásra vágyom, azt ha lehet egyvégtében. Egye fene, romlik a teljesítményem.

Komolyra fordítva a szót! A korábbi beírásaimban szereplő kifárasztásos módszer sem jött be. Sokat vagyok levegőn, mozgok, olvasok, zenét hallgatok, keresztrejtvényt fejtek, de csak nehezen alszom el, hamar felébredek. Már arra is gondoltam, lehet, hogy alvási apnoe- m van. Férjemnél kivizsgálták, bizonyították és kapott egy szuper légzéskönnyítő ketyerét. (Borcsát, az "új asszonyt"). Ezt nem vehetem el tőle, de legalább ő jól alszik.

Bocsánat a fórumcímhez kevéssé passzoló szövegért, de én is agyalok az alváson. Párom mondja néha :éjjel aludni kell nem agyalni!

Mindenkinek további szép napot!

Klári

Sziasztok kedves sorstársak!

Kicsit eltűntem! Varrnom kellett egy pár göncöt! sikerült lefogynom 7 kg-t. Korábbi ruhatáram ápol és eltakar stílusú, amiben ma már nevetségesen festenék.

A térdemről: Középen iszonyú hasogató fájdalom jelentkezik időről-időre. Ez a fájdalom a sípcsontomba, combcsontomba, lágyékomba sugárzik. Ez új tünet. Van valakinek hasonló tünete? Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Van, hogy szinte elájulok olyan erős a fájdalom. Hétfőn megyek a dokihoz. Kíváncsi vagyok mit mond, mi a bánat ez már megint. A botot ismét intenzíven használom. A fenti fájdalmak miatt sokszor szinte összecsuklom. Csatlakozom tuttuka véleményéhez a rehabról. Egész tűrhető volt. Én azért számoltam a napokat mikor jöhetek haza. Az alvással én is állandóan küzdök. Nincs valakinek átadható bevált módszere, hogyan alhatnék végre egy jót? Várom a segítségeteket.

Mindenkinek fájdalommentes szép napot! Judit

Kedves Klári (azaz tuttika)!

Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. Most teljes bizonytalanságban vagyok, hogy mi is lenne a helyes megoldás. Amikor a csípő műtétem volt, fel sem merült a rehab, mivel azt a lehetőséget, hogy a csavaros vápa esetén a csípőmet három hónapig egyáltalán nem terhelhetem, akkor tudtam meg, amikor műtét után felállhattam.

Gyógytornász segítséget akár hivatalosan - a háziorvosiommal már beszéltem erről -, akár egyéb módon igénybe tudok majd venni. Ezt még konkretizálnom kell, de a jövő héten elkezdek egy komplex terápiát, hogy fizikailag felkészüljek a műtétre, ekkor megbeszélem majd a műtét utáni gyógytorna lehetőségeit is. Nagyon remek rheumatológia van a lakóhelyemen. Sajnos törzsbetegnek számítok náluk, mivel mozgásszervi problémáim a megszületésemmel kezdődtek és szerencsémre igen jó a kapcsolatom, mind az orvosokkal, mind a kezeléseket végző lányokkal, gyógytornászokkal. Szándékomban áll nekem is hogy béreljek egy CPM térmozgató gépet. Előjegyeztettem az igényemet.

A területileg illetékes rehab osztály főorvosával is megbeszéltem, hogy bemennék hozzájuk, amit majd csak a műtét utáni napokban kell megerősítenem. Ezért ez még módosítható. A rehab ellen szól, hogy a rheumatológusom szerint nincs nekik térdmozgató gépük, amely fontos lenne ebben a kezdeti időszakban. Tervezem még, hogy elmegyek és megnézem, hogy milyenek a körülmények a rehabon, ugyanis a városban ahol lakom nincs kórház és a nem kevés bajommal össze-vissza járom az országot, de ebben a kórházban csak egyszer voltam valamikor nagyon régen.

Kell még beszélnem az orvosommal is, hogy Ő mit látna jónak. Erre, amikor szeptember elején megyek az aneszteziológushoz, mindeképpen sort kerítek. Amikor július elején a doktor véleményét kértem a térdem állapotáról - nem is kifejezetten ezért mentem el hozzá, hanem a csípőprotézisem ellenőrzése miatt -, nem számítottam rá, hogy minél előbbi műtétet fog javosolni. A döntéshez is időt kértem és az, hogy a lábadozás alatti teendőkre rákérdezzek, fel sem merült akkor bennem.

Most azt az időszakot élem, hogy nem tudom félre tenni a "mit is kellene csinálnom, hogy minél gyorsabban felépüljek" kérdést. Ki kell találnom valamit, ami eltereli a gondolataimat erről a

témáról.

Örülök, hogy Te már a gyógyulás útján vagy és kívánom, hogy minél előbb érj a végére. A nyarat pedig próbáljuk meg élvezni, igaz kezem-lábam majd le fagy. Remélem, holnap már kicsit melegebb lesz.

Üdvözlettel: Hajnalka

Sajnos nincs szobabiciklim, de tornászom napi 2x fél órát, gyalogolok, lépcsőzöm naponta többször (kell is mert a hálószobánk emeleten van), egy ideje már váltott lábbal.

A hathetes után az orvos azt mondta, nem kell bot, csak ha hosszabb útra megyek. Akkor szinte eldobtam, de a napokban volt, hogy elő kellett vennem. Ma már jobb.

Kedves Hajnal!

Én most nem csatlakozom az előttemszólókhoz.

Nekem a mostani volt az első mozgásszervi műtétem és elég időm volt az alapos felkészülésre (azt hiszem). A térdemre már 15 évvel ezelőtt is azt mondta az akkori orvosom, nem úszom meg a protézist. Átestem jó néhány kezelésen, kisérleti gyógyszeren, de valószínűleg elég fakír vagyok és eddig kibírtam. Az artroszkópos műtétről hallani sem akartam, sok rossz példát láttam magam körül. Amikor már elviselhetetlenné kezdett válni a fájdalom, eldöntöttem, most már jöhet a műtét. Az orvosom már nem operál, mert elment nyugdíjba, és hetven fölött nem is vállalkozik rá! Megértem és tisztelem az őszinteségéért. Mostani dokimat egy kolléganőm ajánlotta ésmár az első vizitkor elnyerte bizalmamat. Tavaly nyár végén, és idén júliusra vett a várólistára. Mindent elmondott a műtéttel kapcsolatosan és külön rákérdezett a rehabilitációra. Bár nem egyedül élek, férjem még dolgozik, számomra első perctől nyilvánvaló volt, hogy műtét után rehabra menjek. Elsősorban azért, hogy a gyógytorna gyakorlatokat segítsenek betanulni. A gerinc és egyébb izületi problémáimat már több mint harminc éve kordában tartják 3-4 évenként valamilyen kezeléssorozat formájában, úgy gondoltam a műtét utáni rehab is jót fog tenni.

Szerencsére a kórházban, ahol operáltak, néhány emelettel lejjebb volt a megfelelő osztály. A sebészeten (traumás) is ajánlották. Operáció után kb. 10 nappal az ágyammal, motyóimmal, keretemmel együtt egy kedves betegszállító levitt a másodikra. Ott rögtön kezelésbe vettek, már aznap jött a gyógytornász, az orvos természetesen, hozták a térdhajlító gépet és mindenben segítettek. Esténként jött a hasbaszuri, ami nekem teljesen új volt, annak a beadását is megtanították. Az alvás nekem mindenhol kínszenvedés, nagyon rossz alvó vagyok, de a fájdalom miatt még rosszab. De kibírtam, tudtam kb 2 hét a rehabilitációs időszak. Volt szobatársam, aki nem egészen "jószántából" jött (segítsége is beteg lett) de a végére úgy gondolta, nem volt a dolog hiábavaló.

Persze valamennyien a megszokott kedves fekhelyünkre, otthonunkba vágytunk, de kibírható volt. Fürdő, wc minden szobában volt, és ezt is be tudtuk osztani. Igaz rolátor?

Szóval én rehab párti vagyok! Mikor hazajöttem lassan mindent kezdtem csinálni, jött a gyógytornász, kaptam egy CD-t , arra tornázom, béreltem egy térdhajlítót (ezt a családomtól kaptam születésnapomra), és lépegetek lassikán a gyógyulás felé. Még csak három hónapos vagyok.

Kívánok neked is sok erőt, sikeres műtétet és addig is kellemes nyarat!

Üdvözlettel: Klári (azaz tuttuka)

Szia Klára!

Sajnos nekem is csak konyhaasztalom van, a dohányzó egy vicc, olyan alacsony, az ikeás diák íróasztal pedig semmilyen terhelést nem bírna el! A könyvszekrényre mászás persze csak vicc volt, de a parkban találtam olyan tornaeszközt,ami megfelelő. Kipróbáltam ésnagyon jó volt. Persze sziszegtem meg pofákat vágtam, de sikerült. Köszi az ötletet!

Jó éjszakát és szép fájdalommentes hétvégét kívánok!

Klári

Zsu!

Nagyon sajnálom, hogy így alakult a helyzeted!

De ne csüggedj el! Hidd el lesz jobb rövidesen!

Puszi és jelentkezem: Klári

Kedves Kántor Klára!

Bizony-bizony te voltál, akivel "egyidősek" vagyunk. Te jan.12, én jan 13. És sajna a problémáink is nagyon hasonlóak. Ugy látom, minden orvos másképpen ítéli meg.

Nem akartam,de most leírom: én magánklinikám voltam - OEP támogatottként végezték el a műtétjeimet, mert volt már korábban is két artroszkópia - mivel nem kellett sokat várnom és volt összehasonlítási alapom. A műtő orvosom -aki már korábban is kétszer műtött igen nagy tudásu, ,nagy gyakorlattal rendelkező, elismert szakember. Ezek alapján megbízom benne. Az ő javaslatára /irgum,-burgumra/ dobtam el 3 hét után a könyökmankót és jól tettem. Szerintem ennek köszönhetem, hogy jól hajlik a térdem és a járkálás sem olyan veszélyes. Időnként persze úgy közlekedtem, hogy legyen a kezem ügyében valami kapaszkodási lehetőség, ez csak a biztonságérzet miatt kellett.

5 napot töltöttem a klinikán ,nekem is volt itthon segítségem,de nagyon igyekeztem önálló lenni. Aztán 14 alkalmas házi gyógytornász volt, aztán saját magam tornáztattam.A rehabról hallani sem akartam.

Csak ez a dagadás, feszülés,ami keseríti az életemet, de erről már írtam éppen eleget.

Az újabb artroszkópia - feltételesen, ha szükség lenne rá - tulajdonképpen csak ahhoz a módszerhez hasonló beavatkozás.

Kedves Macifű,

neked írtam korábban ugye, hogy mintha én írtam volna ezt a levelet... Hát ezt is....

Természetesen az én dokim is - mint írtam, most ismétlem - jó munkát végzett, szerinte is jó a térd és ennyi hajlítás elég is (kb. 100-105 fok).

Mivel ugye elvágta az összes ott lévő idegszálat, amelyek most keresik a helyüket és én hiper érzékeny vagyok!!!!! hát persze, hogy fáj. Hyperesthesia a jelenség neve - mondta ő. Igaz az aug. 7-i ultrahang ugye még nincs meg...

Szóval idegi/bőr túlérzékenységem van. Gyakran meleg, borogatom stb. Néha majd meg veszek úgy fáj, bedagad meg minden.

A gerincem nekem is tropa. A neurológus szerint, ha mindkét térd kész lesz, helyreáll a gerinc jelenlegi rossz megterhelése stb. Kaptam egy gerinctartót (Osteo-med akut), csekély tb 24 ezerért.

Állok és várok és nagyon el vagyok keseredve...

Jelentkezz majd, én is fogok, hátha valakinek segít...

Az artroszkópos műtét nálam jó pár évvel ezelőtt elvégezték a porcok állapotának felmérésére. Ez van műtét után si? Soha sem hallottam.

Kedves h722,

egyéntől függ minden, az én dokim nem gondolta volna, hogy ennyi baj lesz velem. Alvás a kórházban (2 szobatársam aludt, mint a tej) semmi, még otthon is kevés a fájdalomtól. 16 éve a scopos térd műtét után nekem sem volt szurim, de nem lett semmi bajom.

A mi kórházunkban azt ajánlották a nővérek - a dokim főleg - hogy ha egy mód van rá - vagyis, ha ellátnak otthon - semmi körülmények között be nem menjek a rehabra. Akit nem vártak otthon, - engem a férjem várt, süt,főz stb.) mindenki bement valahová, mivel képtelen lett volna térdműtét után egyedül maradni. Ez 3 hét...

Hazamenetelem után pár napra jött a tornász és minden rendben volt. Csak sajna, tudom, nem mindenki ilyen szerencsés. Én nagy fájdalmakkal küszködtem, örültem, hogy kibicegtem a mosdóba, a kádba is 3 hó után segítséggel tudtam belépni, addig foly mindenütt a víz (ki bánta), amikor lemosdattak.

Lépcsőzni - persze csak mankóval és egyenként - három hét után próbáltuk meg a gy.tornászal. A kórházban megmutatták, de értelme nem volt - szerintem....

Lehet, hogy nagy úr a szükség. Étkezés a mélyhűtőből, és a legfontosabb - kenyér, tej stb. vásárlása megszervezhető, takarítás ráér (nálam az ment a leghamarabb, mivel lehajolni tudtam), megfeszített térddel fel lehet mosni, de különben egy-két hónapig, ha egyedül vagy, ráér. Nem???

Ne félj, nálam vannak szomszédok és segítettek ráadásul...

Kedves Sorstárs,

nem botunk volt (legtöbbünknek), hanem könyök mankónk! Én a kórházból kijövet 6 hét után egy mankót dobtam el, 12 hét után (azaz 6-6 hét volt a kötelező nálunk), a másodikat - de csak otthon. Ez kb. majd 4 hónap!!! Utcán változatlanul kellett a mankó a másik műtetlen térdem miatt.6 hónapos koromban vettünk egy összecsukható botot és azzal járok, de csak az utcán. Egyenlőre nekem reménytelen a bot nélküliség. Ez egyéntől függ, de szerintem érezni fogod, én is automatikusan dobtam el a mankókat és nem bírok nélküle menni. A doki szerint nem baj, majd annak is eljön az ideje. Ne erőltesd, főleg az utcán és járműn is biztonságosabb, ha látják (mégha nem is adják át a helyet) a botot, nem löknek fel és megvárják, míg lelépsz.

Nálam ez volt!

Kedves Csuvek!

Köszönöm a segítőkész szavaidat. Jó olyantól hallani ezekről, aki átesett a lábadozás nehézségein és személyes tapasztalatai alapján tud tanácsot adni, egyébként a csípőprotézis műtétem előtt is volt lehetőségem beszélgetni sorstárssal, és a tőle hallottak nagyban megkönnyítették a műtétre való felkészülést.

Egy protézis műtéten már átestem, így tudom, hogy kb. mi fog rám várni. Talán ezért is vagyok kicsit aggodalmaskodóbb.

Engem annyira nem viseltek meg az első napok, annak ellenére, hogy az asthmám miatt nem adhatták a szokásos fájdalomcsillapító koktélt, amit meg kaptam, csak rövid ideig használt, de éjszakára jött egy tündéri nővérke és minden bajomon segített, Így másnap kipihenve ébredtem. Kellemes szobatársaim voltak. Beszélgettünk, vihoráztunk, bár ekkor már elkezdődtek a nem alvásaim. Elég jól viselem a fájdalmat. A doki meg is jegyezte, hogy ilyen betege sem volt még, aki mosolygott miközben a csövet vette ki. Sajnos a jó hangulat nem tartott sokáig, mert bekerült a szobába egy néni, aki megállás nélkül jajgatott. Innentől fogva se alvás, se pihenés, se jókedv nem volt. Az injekciózás sem jelent gondot. A trombózisom óta folyamatosan véralvadásgátlót szedek, ami azzal jár, hogy a legkisebb vérzéssel járó beavstkozásnál át kell térnem a tablettáról az injekciózásra. Az eltelt 19 év alatt igen nagy rutinra tettem szert ezen a téren, de egyébként is nekem csak rövid ideig kell majd a műtét után az injekció, mert hamar vissza lehet állnom a szedett véralvadásgátlómra. Eddigi tapasztalataim szerint valószínűleg itthon már nem is fogom injekciózni magam.

Megnyugtató volt hallani, hogy simán fel- és le fogok tudok menni az öt lépcsőmön. Ez jelentette számomra a legnagyobb dilemmát. A lakáson belüli mozgás, a tisztálkodás kivitelezése tudom, nem fog problémát jelenteni. Sajnos a csípő műtétemnél ezt nem tudtam úgy megtanulni a klinikán, hogy merjek otthon lépcsőzni, bár akkor is csak pár lépcsőfokról lett volna szó, de nagyon féltem, hogy elesek vagy rálépek a műtött lábamra, amit nekem akkor nem lehetett egyáltalán terhelni.

A rehabról nem beszéltem az orvossal, de ha szükségesnek látná, minden bizonnyal szóba hozta volta, mivel egy nagyon alapos, jó fej dokim van. Ezt csak én találtam ki - mint végső megoldást -, miután a rheumatológusom tett rá utalást, de nem tudok erre az eshetőségre másképp gondolni, mint büntetésre és a kimerültségtől valószínűleg sokkal rosszabb fizikai állapotban kerülnék haza, mintha itthon gyógytornásszal vagy egyedül tonászom.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy segítettél az aggodalmaim eloszlatásában.

Fájdalom mentes szép napot kívánok.

Figyelj Klári,

a méretes asztalt úgy gondoltam, hogy az asztal lába megfelelő hosszú és így a keresztpánt is megfelelő helyen van (tehát a talpam nem ér le). Megvallom, hogy először én is arra gondoltam, vajon elbírja-e a méretem az asztalt? De jó erős és elbírt. Sajna a konyhaasztal túl magas, csak egy dohányzó a megfelelő.

Tegnap be kellett mennem a kórházba az orvosomhoz. Egyre dagadtabb, vörös és forró a térdem, nem hogy javulna, rosszabb, mint volt, mikor 2 hete hazajöttem.

Vérrög...:( gyógytona, ami tegnap kezdődött volna, leállítva... :( Jegelés, pihentetés, semmi erőltetés, a lábfejemet mozgathatom, a térdemet nem.

Nehéz dolog, mert csak rá kell állni, ha nem is a teljes súlyommal, amikor járókeretezek:)

15 nap van még a hasbaszúrós injekcióból és utána jöhet a gyógytornász.

De hosszú idő!:(

Szia Hajnal!

Én a saját tapasztalataimat tudom átadni, remélem, segíthetek vele. Április közepén volt teljes iprotézis műtétem. Szintén hasonló helyzetben vagyok, egyedül élek.Ahogy neked is, a legszükségesebb dolgoknál - kaja, takarítás - volt szükséges ideig segítségem, de egyébként simán elláttam magam. Nekem több lépcsöt kellett megtennem, de a kórházban a gyógytornászok megtanítottak rá, hogyan kell, és biztonságosan ment. A rehabot nekem az orvosom sem javasolta, csak a házi gyógytornászt, az bőven elegendő. Az alvással ugyanúgy vagyok mint te, alig hittem, hogy hazajöhessek a kórházból, nem, hogy még három hetet ott szenvedjek szerencsétlen sorstársaimmal. Ahányan vagyunk, annyi félék... hátha még szenvedünk is! Az otthon azért mégis más, és a kórházban sem csinálnak mást, csak tornáztatnak. A körülményekről már nem is beszélve. A hasiszurit namar megtanultam beadni magamnak, azt az átkozott fáslit pedig gumírozott térdzoknival helyettesítettem. A mankót kb két és fél hónaposan tettem le, egyrészt az orvosom tanácsára, másrészt ne nagyon volt rá szükség, valahol mindig ott felejtettem. A kórházban kapott tájékoztató mindenre hosszabb időt ír elő, de nem kell véresen komolyan venni, úgyis te érzed majd, hogy mi az, ymi megy, és mi nem.

Kitartás! Arra készülj, bogy a műtét utáni 3 nap nagyon kemény lesz, legalábbis nekem az volt.

Sok szerencsét! Éva

Üdvözlök Mindenkit szép napot kívánva!

Én még csak készülök a térdprotézis műtétre, melyre szeptember második felében fog sor kerülni. A röntgen és a vizsgálat alapján orvosom úgy látja, hogy a részleges protézis elégséges. Remélem, valóban így is lesz.

Én egyedül élek és most kolyom dilemma, hogy merjek-e műtét után hazajönni, vagy menjek be egy rehabilitációs osztályra. Orvosom azt mondta, hogy olyan állapotban jövök haza a klinikáról, hogy a lakásomba bevezető 5 lépcsőn fel és le fogok tudni menni és képes leszek önellátásra. (Az étkezést, takarítást, szállítást megszerveztem már.) Ugyanakkor előjönnek a csípőprotézis műtétem utáni időszak emlékei. Több mint 19 évvel ezelőtt volt ez a műtét és szerencsémre a protézisem azóta is jól működik, sem a kilazulásra, sem a kopásra vonatkozó jelek nem mutatkoznak. Ezért is vagyok nagyon bizakodó a tédprtézis műtétemmel kapcsolatban. Hibrid csípőprotkóm van, ami azt jelentette, hogy 3 hónapig egyáltalán nem terhelhettem a csípőmet, két mankóztam és további 3 hónapig bottal kellett járnom. Ráadásul akkor még nem kellet otthon injekciózni magunkat, aminek következtében lett is egy mélyvénás trombózisom. Egyedül a lábamat nem tudtam volna befáslizni nem hogy a laborba menjek. Jól jött a folyamatos segítség, ami most nem lesz.

Lehetőségem van rehabilitációs osztályra befeküdni, de a műtét kapcsán az orvosnak feltett első kérdésem az volt, hogy mennyi időt kell a klinikán tölteni. Nem tudom miért, de altató-nyugató mellet is szinte semmit nem tudok aludni ha kórházban vagyok és alig várom, hogy hazajöhessek. Teljes kimerülés, ha a klinika után még 3 hétre bemegyek a rehabra.

Kérlek segítsetek! Ti mikor terhelhettétek először a térdeteket és valóban a doktor által vázolt jó állapotban kerültetek haza. Volt értelme a rehabnak?

Szia! Én nem biciklizem rendszeresen, de tv nézés közben néha két-háromnaponként 3-4 km-t, és nem erős fokozaton. Fontos a nyújtás-hajlítás. De a mai nap nem az én napom, fáj a térdem. Lehet, hogy csak az időjárásváltozás, legalábbis nagyon remélem.

A mankót én viszonylag hamar, úgy két, két és fél hónaposan dobtam el, mindig ott felejtettem valahol. Az orvosom is azt mondta, hogy nincs rá semmi szükségem, és valóban nincs. Most három és fél hónapos vagyok, a járással semmi gondom, de a hajlítást még gyötörnii kell.

Szia Druszám!

Sajnos nálunk nincs olyan méretes asztal, amire ráülhetnék, pedig a módszer nagyon tetszik.

Viszont, örököltem néhány igen masszív könyvszekrényt, ami ráadásul duplán megpakolva biztos pont. Lehet hogy megpróbálok felülni rá? Hát ő kibirná, de félek hogy én nem(röhögés vagy sírás nélkül)

Szép napot!

Klári

Kedves Macifű!

Bízzunk benne, hogy a gyulladáscsökkentő kifejti áldásos hatását! S gondolom, a gerincre adott kezelés is jó lesz, ha nem fáj a derék, bátrabban terheled a kontroll szerint tökéletes "kütyüdet"!

Nem hallottam még ilyen artroszkópos megoldásról, de nyilván kisebb megterhelést jelent, mintha egy feltáró műtétet kéne csinálni. De erre ne is gondolj, rendbe fog jönni ez a dolog anélkül is!

Mielőbbi jobbulást és kellemes nyarat kivánok!

Üdvözlettel:Klári (a kicsi)

Szép jó napot Mindenkinek!

Csatlakozom az előttem felszólalóhoz. Fel vagyok háborodva, de mit tegyünk!? Most néztem meg a kinti hómérőt, 16 fokot mutat. Ma egy hete ilyenkor reggel 30 felé kúszott. Lehet, hogy mi azt mondjuk, ez nem is olyan veszélyes, de a térdünk figyelmeztet. De ez is el fog múlni, csak addig kell kibírni!!

Magam is túl vagyok az idei 2 legrosszabb napomon. Fűszerezte a térdet egy meglazult és galibát okozó fogpótlás, amit hosszas huzavona után végül is levettek. Meg sem éreztem, csak mire eddig eljutottam, megjártam néhány fogorvost és emeletet. A lépcsőzés felért egy-egy napi tornával, de hogy ide-oda küldözgettek, hát kicsi rossz néven vettem. De most már vége, és a térdem se fáj úgy mint az elmúlt napokon. Szerintem a feszültség is kihatott az állapotára.

Mindenkinek szép napot és fájmentes térdet kivánok!

Üdv: Klári

Sziasztok!

Nem tudom, ki hogyan éli meg az időjárás változást, de az én térdem nem díjazza. Ahogy hajlítom, bizony fájdogàl. Nem tudom, hogy meri megtenni! Egyre jobban kellene lenni, és dz teljesen felborítja a terveimet. Remélem, átmeneti...

Sziasztok kedves Sorstársak:)

Szombaton itt járt és aratott a villám... szétkapta a routert, így azán telefon sem volt tegnap késő délutánig. A legbosszantóbb, hogy a gépembe is belevágott a routeren keresztül. Hiába kacsoltam ki.... :( Sokba fog fájni, az biztos.

Most egy enyhén rozoga -leselejtezett laptopon szenvedek, de legalább van valami:)

Ahogy olvaslak Benneteket, látom, hogy nagyon "kezdő" vagyok itt a csapatban és még semmit nem látok az alagút végéből.

Bedagadt a térdem egyik oldala. Egy kacsatojás nagyságú forró valami nőtt rajta és ha hozzáérek a kezemmel, nem érzem:( A fájdalmat, a forróságot igen, de a bőrömet nem:( Jegelem, kenegetem Lioton géllel, de nem érzem, hogy valami is történne.

Annyira bennem van a félelem egy eséstől, hogy teraszra sem merek kimenni...tudom, ez nem normális állapot, de a szeptemberben betett új csípőm is fáj már a terheléstől:(

Szeretnék vidámat írni... lesz olyan vajon?:)

Tegnap végre volt gyógytornáz, még semmit nem csináltunk, csak megnézte, hogy araszolok a kerettel és mennyire hajlik a lábam. Nem dicsekszem...igaz, 8.-a nem volt olyan régen, amikor műtöttek.

A "hátra-nyeklést" érzem, holott a terheléstől még nagyon távol állok.

Kedves Csuvek és Mindenki!

A gyulladáscsökkentőt 10 napig kell szedni. Az artroszkópiáról az orvos beszélt, de csak feltételesen. Minden attól függ, hogy a 6 hét múlva esedékes radiológiai vizsgálatok mit mutatnak.

Köszönöm az érdeklődésedet.

Kedves Macifű!

Igazán sajnálom ezt a fránya szövetreakciót, de a130 fokot dícséretesnek tartom! Gratula hozzá. De mit ér mindez, ha közben attól a fájdalomtól nem szabadulunk meg, ami miatt a műtétre adtuk a fejünket? Szurkolok Neked, hogy megoldódjon a gyulladáscsökkentőtől a gondod. De mit jelent, hogy állandóan szedned kell? Meddig? A doki ajánlotta az artroszkópiát?

Sziasztok!

Hát itt vagyok, megjártam a kontrollt, ami már jól túllépte a hat hónapot 2 héttel. Minden búmat,bánatomat összegyűjtöttem és kiöntöttem az orvosomnak.

Természetesen ő szuper munkát végzett, a probléma velem van. Egyébként van benne valami. Ugyanis teljesen jól működik a térdem. Tekerte, csavarta,hajlította, bőven megvan a 130 fok, a kütyük jól szuperálnak.

Hanem az a fránya szöveti reakció, ami nem akarja az igazságot. A bőr alatti szövetréteg folyamatos gyulladásban van és eléggé meg van vastagodva. Ettől érzem azt az állandó szorító-feszitő érzést. És valóban nagyon gyakran melegebb, mint kellene, pedig sokat jegelem.

Ja, és probléma van gerincemmel is, és ez sem tesz jót a térdnek.

Na mostmár: valamilyen infúziós kezelést írt elő a gerincproblémámra. A térdemre folyamatosan gyulladás- és fájdalomcsillapítót kell szednem. Majd 6 hét múlva - kezemben a teljes labor kivizsgálással - teljes radiológiai /röntgen, ultrahang, stb -/elemzésnek vetnek alá, utána dönt, hogyan tovább. Kérdésemre: szükség esetén ez lehet esetleg egy artroszkópiához hasonló műtét is, ahol kiszedi a megvastagodott szövetrészt. Nem tudom, hallott-e valaki ilyenről, vagy hasonlóról, de én még nem.

Szóval, valószinüleg én lehetek ilyen szerencsétlen.

Remélem, ti azért valamennyien gyógyultok és nem lesznek ilyen "kilengéseitek".

Látom, szépen szaporodik a csapatunk, mindenki vigyázzon magára, további szép nyarat.

Mennyi idős is vagy? (műtött persze)

Mikorra jegyeztek elő a másodikkal?

Ugye én 7 hónapos vagyok, október végére jegyeztek elő a másodikkal, de közös megegyezéssel - míg a műtöttnél ki nem derül, mi nem stimmel - december elejére halasztottuk.

Ha ülsz és a felsőlábszárad/combod vízszintes és az alsó függőleges lábszárad derékszöget alkot vele és az oldalt nézve is valódi derékszög, akkor az 90 fok természetesen!! Ne hagyad magad, igenis megvagy 90 fokos!!!

25-én már nem voltam Pesten, Anna napra utaztam, a vonatozás sikerült, ott az unokaöcsém fogadott kocsival, másnap estére úgy bedagadtam, hogy csak ma tudok gép elé ülni.

Most voltam a szomszédasszonynál virággal, elmaradt Anna napra, így a fórumozó Annáknak utólag kívánok nagyon jó egészséget, unokázást, kertezést, ablak pucolást stb.....