Magányos karácsony (beszélgetős fórum)

Ha most érzed a fájdalmas hiányukat, akkor megtanultad a leckét.Érzéseinket szívünkben nem lehet figyelmen kívül hagyni.

bzsmama

Lacipapa!

Gondolj arra, hogy ő is ott van veled, és hidd el, ha erre gondolsz, érezni is fogod!!!

Legyen nagyon Boldog a Karácsonyod!!!

Sajnos ilyen is van, tényleg.

De minden szülőnek van elképzelése a gyereke jövőjét illetően. Azért is, mert ismeri és próbál segíteni az útkeresésben. De valóban kell az önállóság, nagyon is. Abból sokat tanul a gyerek, de nem szabad szabadon kószálni hagyni. Engedni kell a pórázon, de mindig fogni kell a végét, nehogy bajba kerüljön. Való igaz, hogy a gyermekünk egy önálló, tőlünk különálló lény, akinek van akarata, elképzelése és erre is figyelni kell nagyon. Nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre, mert attól is "nyomorult" felnőtté válhat. Van egy mondás, ami szerintem nagyon igaz, ha kalitkában tartod a madarat és egyszercsak kinyitod az ajtaját, lehet, hogy soha nem fog kirepülnik, mert annyira fél, s ha meg is próbálja egyszer, szinte azonnal visszarepül a biztonságba. De ha szabadon tartod a madárkát, repülhet kedvére, biztosan minden alkalommal visszatér majd hozzád, amikor csak lehet!!!!

Nem azt írtam, hogy teljesen szabadjára kell engedni határok nélkül, arról meg szó sem volt, hogy a segge alá kénne tenni mindent.

Nevelésre szükség van, ebben nincs vita. De egy bizonyos fokú szabadságra is szükség van, hogy a gyerek tapasztaljon, és rájöjjön, hogy mit akar kezdeni magával, hogy akar élni, és ezt a szülőnek ezt engednie kell.

Sok szülő ott rontja el, hogy egyszerűen nem képes elfogadni, hogy a gyereke nem ő, nem a tulajdona, a meghosszabbítása, az új lehetőség az álmai megvalósítására, hanem egy új, önálló lény, akinek joga van a saját életét a későbbiekben úgy alakítani, ahogy akarja.

Sok ambíciózus szülő, mikor még járni sem tud a gyerek, már eldönti, hogy mit nevel belőle, hogy milyen élete lesz majd a gyerekének, és persze maradéktalanul elvárja tőle, hogy ő ennek mindig megfeleljen. Ha nem teszi, akkor kritikával, retorzióval és szemrehányásokkal sújtja, merthogy azt hiszi, hogy ő mindig jobban tudja, hogy mi a jó a gyerekének.

A szerencsétlen gyerek meg egy darabig próbálja kifejezni a vágyait, aztán inkább "jógyerek" lesz belőle, mert megtanulja, hogyha megfelel, akkor kaphat elismerést, némi szeretet.

Aztán a felnőtt évei közepén, mikor már szépen megvalósította anyu és apu álmait, és mintaszerű életet él, amit ők elképzeltek neki, akkor egyszercsak jön az összeomlás: rájön, hogy nem boldog, hogy ő nem ezt akarta, nem erre vágyott, egyszerűen ráerőszakolták, kizsarolták belőle ezt az életet. Ezután jöhet a drog, alkohol, munkahelyi, párkapcsolati kudarcok...

A szülők nagyon büszkék magukra, és nem értik, hogy a gyerekük mért nem kíváncsi rájuk.

Szép, szomorú történet, biztos mindenki talál benne igazságot, találkozott már hasonlóval. Én is sokszor hallom azt, hogy az idős ember "nem kell" a fiataloknak. Nagyon sokszor nem erről van szó, hanem arról, hogy nincs időnk még magunkra sem ebben a rohanásban, ahogyan élünk. Az idős emberek pedig már egy lelassúltabb, másféle életet élnek, amit nehéz összeegyeztetni a miénkkel. De a szülő törődést érdemel mindenekfelett, pláne ha olyan szülő! és időt kell rá szakítani, addíg, amíg lehet....

Karácsonykor meg különösen érzékenyek az idősebbek, és bizony sokan egyedül töltik a szeretet ünnepét. Az idősek otthona viszont jó is lehet. Nekem is ott él a nagymamám és nagyon szeret ott lenni. 85 éves már és sajnos nem lehet felügyelet nélkül hagyni és saját kérésére ment idősek otthonába, ahol hasonló korú emberek között, a nap 24 órájában nincs egyedül. És most karácsony közeledtével nagyon sok programot szerveznek nekik, műsorok, ünnepváró készülődés, énekelnek, stb. még a télapó is volt náluk:) Nagyon aranyosak. De szükségük van a hozzátartozók szeretetére is, így nem szabad őket hanyagolni sosem!

Ehhez még annyit fűznék hozzá, sokszor a gyereknek is ugyanolyan nehéz nem elmenni a szülőkhöz, mint a szülőknek,akiket nem látogatnak meg.

A megbocsátás egy nagy erény, sokan nem képesek rá, pedig sokkal könnyebb utána.

Igen, valóban megható, gyönyörű történet.

Nem szeretném a szép karácsonyi hangulatot elrontani, de annyit meg kell jegyeznem, hogy a valóságban ritka az igazi "hálátlan" gyerek, akit valóban szeretettel, elfogadással nevelnek és mégis csúnyán kihasználja és magára hagyja a szüleit.

Valójában többnyire azt kapják vissza idős korban a szülők, amit gyerekkorában adtak a gyermeküknek. Ha szeretetet, elfogadást, biztatást és szabadságot sugároztak felé, hagyták, hogy önmaga legyen és éljen, akkor valószínűleg törődést és szeretetet fognak kapni.

De ha kemény elvárásokat, kritikát és feltételhez kötött "szeretetet" adtak, akkor hiába várnak szívből jövő gondoskodást öreg napjaikban. Aki kritikusan, erőszakosan irányítani akarja a gyermekét, az komoly önbecsülési problémákat, lelki sérüléseket okoz neki, ez a gyermek később úgy fog elmenekülni otthonról, hogy többet vissza sem néz.

Ilyenkor ünnepek idején fájó szívvel látjuk és sajnáljuk a magányos öregeket, de azért ne felejtsük el, hogy azok az emberek, akik nem szeretettel elfogadással, hanem kemény elvárásokkal és kritikával nevelték a gyermeküket - súlyos sérüléseket okozva ezzel neki -, maguk is tehetnek arról, hogy végül egyedül maradtak.

Nem tudom egyértelműen elítélni a gyermeküket, aki ezek után nem kíváncsi rájuk.