Szerintetek ez igaz? (beszélgetős fórum)

Szerintem ez a vers nem arról szól,hogy megállás nélkül (mű) mosolyogni kell, akkor is örömködni, amikor nincs miért. Inkább pozitív életszemléletről szól, arról,hogy bármit is hoz a sors, bárminek is nézel elébe, képes legyél optimizmussal végigcsinálni, kesergés nélkül.

Én sokat mosolygok, mégsem mondták még soha,hogy alakoskodnék. És ez nem jelenti azt,hogy nincsenek gondjaim, inkább azt,hogy megtanultam kezelni a dolgokat. Henry Ford-tól ered, és aranyigazság szerintem: "sose magyarázkodj és sose panaszkodj".

A humor rengeteget számít: ha képes vagy fonákjáról nézni a dolgokat, akkor már nyertél.Egyszerűen azért, mert önmagadat győzöd ilyenkor le, saját egódat, kétségeidet, és rádöbbensz, milyen gyarló is az ember. Nevetni arany :)

Az én kedves párom, az ilyen.

Tehát: igaz.

Manó, hagyjuk ezt a verset... mi a baj?

Nem kell nyilvánosan, de írd ki Magadból. Csüccs le és türelmesen kezdd el kiírni, indokolni, ha el akarsz kalandozni más témákhoz, tedd meg. Szánj erre idööt és elööbb-utóbb kiderül számodra, amivel talán nem is vagy tisztában, mert nagyon mélyen elnyomtad. Csak írj és írj és légy ööszinte Magaddal!

"Mindent, amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít." (Osho)

inkább az életből, mert Isten nem "habostorta" életet szánt nekem....

mint ahogyan még sok-sok embernek

:)))

Magyarból ötös...vagy az életből?:))

A verseket nem szó szerint ,kell értelmezni.Ez a versike sem arról szól,amit sokan érteni véltek szerintem.

Ez a kis pársoros,az életigenlésről szól,a belső mosolyról.

Szerintem van az optimista, a pesszimista, és arealista. Az első kettő..ismerjük, de tény mi tény, az utolsó gondolkodik el, és dönti el, mikor minek érdemes lenni, és hogy minek is akar. Mert egy optimista, ha kell, de sírva is a jóra fog gondolni..egy pesszimista jókedvébe is sírni fog. A realista belátja, ha vmi nem ok, v tesz érte, v ha látja h nem megy, akkor hagyja:D

De tényleg minden személyiségtől függ. Éljen mindenki úgy, ahogy jólesik, megteheti, és akarja!

Nem sok ember él igazi kínok, elviselhetetlen szenvedések között... de vannak akik igen... a furi, hogy általában ők tudják értékelni az Élet szépségeit. A "normális" embereknél divat a sírás, panaszkodás...

... én az idézettel érzek egyet... már nagyon-nagyon régóta, egyik kedves versikém... a mosoly, a kedvesség... egy odavillanó érdeklődő mosoly, sziklákat fakaszt, napokat, embereket tesz boldoggá... és valóban... semmibe nem kerül. :) .. de tény, hogy adottság... :)