Önmagam kibontakozása (beszélgetős fórum)

Kedves Kétség,abban a levelében amit régen irt,abban van a kutya elásva:Nem vagyok jó ember és nem is leszek soha.!?hogyan lehet ekkora világra szóló baromságot leírni?,aki azt a levelet megfogalmazta és leírta az egy nagyon világos gondolkozású okos hölgy volt,többször is elolvastam és nem akarom elhinni,hogy az egy kislány írása a világáról,az egy felnőtt gondolkodású személy fogalmazása.

Kérem nyissa már ki azt a bezárt sötét ablakot amiben Ön él.Ne hagyja,hogy Önt dilettánsok eltapossák.Dorisbabyke,emlékszik mit írt Önnek,a mosoly az ingyen van és csak többet kap vissza belőle mint amit Ön ad.Bizony igaza van.hesegesse már el önmagától azt a fajta bezárkózottságot amiben él.Ön egy nagyon értékes EMBER,bárki bármit is állít,ne hídjen nekik.Ébresztő!!és félre a kétségekkel.Kívánom minél előbb találjon rá arra a személyre aki önben lakozik mélyen elrejtve.Boldog Karácsonyt kívánok egy vén ember.

Szeretném ha válaszolna de priváton.gábor

Kedves Kétség(-be esett?)!

Azt hiszem nagyon sokan vagyunk akik átérezzük a helyzetedet. Én is közéjük tartozom. Sok mindent átéltem azokból amiket írtál. Nekem a kissebbségi komplexusom volt talán a legrosszabb. Nagyon sokat szenvedtem tőle. Féltem társaságban megszólalni, gyakran elpirultam, zavarba jöttem minden apróságtól. Csúnyának, kövérnek, butának éreztem magam. Ez főleg középiskola idején okozott problémákat.

Most már (34 éves vagyok) sokkal magabiztosabb vagyok, bátran megszólítok bárkit. Nekem ezt a munkám során sikerült megtanulni. Emberekkel foglalkozom már 17 éve. Ha megengeded, hogy adjak egy jó tanácsot: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj! Először csak kis lépést kell megtenni. Pl. kérdezd meg az utcán valakitől mennyi az idő vagy A-ból B-be hogy tudnál eljutni. Tényleg apróságok de nekem segített. Egy idő után már bárkivel tudsz beszélgetni. Na jó, ez így nem igaz mert nem egyformák az emberek de a többséggel biztosan lehet pár szót váltani.

Sok sikert kívánok és bízom benne hogy te is megtalálod a boldogságot. Nekem sikerült, neked is menni fog...

Szia!

Sajnálom, hogy neked is ilyen gyerekkorod volt. :( Igen, ezek mind arra vezethetők vissza, hogy félelemben éltünk, és gondolom a tudat alattink így védekezik, és ösztönösen nem bonyolódunk konfliktusba, mert akkor ugyanazokat az érzéseket élnénk át,mint gyerekkorunkban. Én például még azokat az embereket is kerülöm,akik egy kicsivel már durvábbak a kelleténél.

Szia!

Köszönöm, nagyon jól esett amit írtál. :)

Mostmár tisztán tudom, hogy mit szeretnék, bár nehéz az út, de mindennap teszek érte és idővel sikerülni fog elérni a célomat.

Meghatott a cikk,pedig sosem éreztem át,amit te.

örülök,hogy már te is nyitsz a világ felé,így tovább,ne félj.

Kedvenc mondásom:

Mosolyogj és a világ is visszamosolyog rád!

Szia!

Jó az út amin elkezdtél haladni.Szerintem a legfontosabb,hosz szeresdd önmagad,mert magadnál sosem fog senki sem jobban szeretni.Igen mosolyogj,mert az ingyen van és a lehető legjobb amit adhatsz másoknak ingyen,mert szegényebb sem leszel tőle.

Bízok benne,hogy megtalálod a boldogságodat.

Sok sikert kívánok neked és a múltadat ha nézed legyen jövődnek szebb tükre az emlékezet.Tudod milyen családot nem szeretnél,szóval azt is akkor milyet szeretnél.Tudod,hogy sok pénzt szeretnél,akkor azt is,azért tenni kell.Hiszen soha semmi nem hullik az ölünkbe csak úgy és sosem adnak semmit sem ingyen.

Mint mindenért ezért is és a boldogságért is nap mint nap dolgozni kell.

Baráti öleléssel:Doris