Ismertek olyan idézeteket, amelyek biztató jellegűek, esetleg arról szólnak, hogy az álmok valóra válhatnak, ha teszünk értük? :) (beszélgetős fórum)
"Nem voltam benne biztos, hogy valaha is újra boldognak fogom látni. És mégis, dacára mindannak, ami történt, most már tudom, hogy az. Boldog."
Nicholas Sparks
"Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna."
George Eliot
"A mennyország nem egy hely, ahová a halálod után kerülsz.. az egy pillanat az életben, mikor úgy érzed, hogy tényleg élsz."
"Éld minden napodat úgy mintha az utolsó lenne, mert az egyik nap tényleg az lesz!"
"Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit."
Erich Maria Remarque
Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:
Harc dúl bennem. egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot,
az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget,
a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt,
a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést,
a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot,
a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet
és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
Melyik farkas fog győzni?
Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.
Ez de nagyon jó!!!!
Meg az író összes könyve is.:)
Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz
Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép
Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni
Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért
Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz
Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így...
“Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.”
(Gabriel García Márquez)
Ha álmodsz, de nem ejt rabul álmod;
gondolkodol, de nem gondolat a cél.
Ha diadalt vagy bukást kell tanálnod,
s e két selma benned megvetve él.
Ha elviseled azt, hogy igazságod
ripőkjáték legyen,
s minden, amiért éltél, összeroskad,
s te újrakezded dőlt köveken...
Tudd meg, szabad csak az,
akit pénz nem butít,
fény nem vakít.
Aki szabadon, nyíltan,
gyűlölhet, szerethet,
a látszatot lenézi, meg nem óvja,
nincs félteni, s titkolnivalója.
“Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk.
Mindez nyilvánvaló, az emberek mégsem mindig látják be. Nem látják be, mert a valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.
Csak viszonylag kevés ember elég szerencsés ahhoz, hogy élete végéig folytassa a valóság titkainak feltérképezését, hogy a világ és az igazság megértését újra és újra felülvizsgálja, térképét nagyobbítsa, vonalait finomítsa, egy-egy vonalat újrarajzoljon.
A térképezés legnagyobb problémája nem az, hogy a semmiből kell kezdeni, hanem az, hogy állandóan felül kell vizsgálni a munkát. Maga a világ állandóan változik.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
"Az lehetsz, aki lenni akarsz!
Te vagy saját sorsod alakítója.
Te vagy a forgatókönyvíró.
Te találod ki a sztorit.
Te fogod a tollat.
És az eredmény mindig Tőled függ!"
Nekem ez a kedvencem:
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor
Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik.
Semmi sem szebb, mint hogy képes vagy napról napra rászánni az életedet arra, amire mindig is vágytál.
"Szamárság feladni a reményt.
Azonkívül bűn is, azt hiszem."
Hemingway