Szent Imre kórház szülészete (beszélgetős fórum)

Szia!

A gyermekágyas napok alatt volt időm megismerni ezt azt. A Picur nekem nem volt szimpi, de nem ismerem,ez csak az első benyomás volt. A lényeg hogy soha nem mosolyog, mindig fapofa, mindenkit utasítgat és mogorva arckifejezés űl az arcán.A reggelit meg edédet általában ő osztotta,mondhatni "bebaszta" a kórterembe,de nem tudom szülésznőként milyen.

De mindenkinek más a véleménye.

Szia,

gratulálok a babához és köszönöm a részletes beszámolót:) Mi is közeledünk a végéhez:)

Nekem szülésznőnek a Picurt ajánlotta Barna doki, de nagyon szimpinek tűnik ő iss.

Jó babázást,

Cilla

Nekem még a 36 hetes vizsgálaton ajánlotta, hogy nem kell szenvedni van rá lehetőség.Aztán olyan gyorsan zajlottak a dolgok hogy nem volt rá idő.Meg nem is kellett, nekem nem fájt annyira hogy kérni akartam volna.Sokkal rosszabbra számítottam és nem volt egy nagy durranás.Ki lehetett bírni.Utólag örülök, hogy gyorsan mentek a dolgok mert az epi hosszabbítja a tágulási szakaszt.

DE van nála erre is lehetőség.

Nekem ő volt a dokim és nagyon természetes szülés párti.Nem úgy ismerem mint aki belemegy ilyenbe,de sose lehet tudni.Én is elfáradtam már a végére, de rendes volt biztatott és segített.

Szerintem nagyon jó doki, van már bőséges tapasztalata és megfontolt.

Sziasztok!

Kedden hajnalban szültem ebben a kórházban fogadott dokival és szülésznővel.(Barna főorvos+Nyulas Jolán) Mindennel maximálisan meg voltam elégedve.A dokim és szülésznőm előtt le a kalappal.Minden elismerésem az övék.A dokim a hivást követően 18 perc alatt a szülőszobán volt.Mivel bent feküdtem már túlhordás miatt, így az ügyeletes doki szólt neki, hogy elkezdődött a folyamat. A szülésznő is fél órán belül ott volt. Mind végig mellettem voltak, bíztattak és segítettek.Mondhatni gyönyörű, meghitt szülésem volt. A gyermekágyon lényegében 2 napot töltöttem, mindenki normális volt.Első este a csecsemősökre bíztam a babát, bár ne tettem volna,ez az egy negítív élmény.Nem figyelnek a babákra.

De összességében mindenkinek ajánlom ezt a kórházat.

Ez a kérdés engem is érdekelne Barna Istvánnal kapcsolatban.

Köszönöm

A lepény nekem sem vált le, műtéttel vették ki nekem is. Kézzel szerencsére nem kezdték leszedni, mert nálunk volt szabad műtő, de én is sok vért vesztettem.

Volt fogadott dokim és szülésznőm, amíg bent voltunk, mindketten többször megnézték, hogy vagyok, ami nagyon jól esett :)

Sziasztok!

Császárra bejöhet velem a férjem?

Köszönöm előre is a választ.

Nem, júliusban. Igen, sajnálom is, hogy az amúgy könnyű, gyors, és szép szülésemet beárnyékolta ez :(

De ha szülök mégegyszer, biztos ott, és újra a Barna Péterrel tenném.

Ez véletlenül nem májusban volt?

Csak a doki a kontrollon mondta később, hogy amilyen ritka rendellenesség, utánam még két másik nőnél is beleszaladt egy héten belül.

Fogadd bajtársi hátbaveregetésem, akkor neked se lehetett könnyű :)

Én személy szerint nem szeretem a hálóingeket, így olyannal nem is készültem. Szülni utcai ruhában szültem. A farmert az elején levetették, a pólót meg egyszerűen felhúzták bordaívig.

A gyermekágyas részlegen és férfi laza boxerban és ujjatlan pólóban voltam. Kutyát nem érdekelte, én meg nem sültem meg a 30 fokos kórteremben.

Szóval vigyél bármit, amiben kényelmesen érzed magad. Ha vizsgálni akarnak, úgyis leveszik rólad a felesleges ruhadarabot.

Huh, hát nem irigyellek, de gratulálok! Hősök vagytok!!!

Nekem sem vált le a lepény, volt szerencsém nekem is a manuális rásegítésben, végül én is a műtőben szabadultam meg tőle. Hát nem volt kellemes!

Sok boldogságot, jó egészséget mindkettőtöknek!

Pardon, azt lehagytam, hogy bár kb 2 hétig mosdóba is segítséggel jutottam el, de néhány hét alatt maradéktalanul felgyógyultam és minden érintett testrészem pont olyan és úgy működik, mint a szülés előtt. Ezért nagyon hálás vagyok az orvosomnak, mert ez nagyon nagy részben az ő szakértelmén múlott.

A baba pedig makkegészséges lett, pedig a szülés körülményei miatt jó esélye volt oxigénhiányra. A gyermekorvosunk is eleinte gyakran kijárt - a szülés miatt - és sokat vizsgálta, neurológushoz is elvittük a biztonság kedvéért. De semmi baja, rettentő nyugodt, jó kedélyű, érdeklődő és problémamentes baba lett belőle.

Sziasztok!

Gondoltam leírom a saját tapasztalataimat, hátha segít valakinek.

Orvos: Dr. Demeter Attila, Szülésznő: Tóth Irén

Már eltelt pár hónap, tehát relatív friss infó, de őket a saját benyomásom alapján jó szívvel ajánlom, gyakorlatilag rajtuk múlt mind az, hogy károsodás nélkül és életben hagytuk el a kórházat, mind az, hogy a lehetőségekhez képest kellemes, odafigyelő környezetben telt a gyermekágyas néhány nap.

Teljesen problémamentes terhesség után mentem be szülni, a vajúdás is nagykönyvi volt. Fájt, de aránylag gyorsan haladtam.

Viszont a kitolásnál nem akart haladni a dolog, láttam, hogy az amúgy mindig rettentően higgadt orvos kezd ideges lenni, a szülésznő is aggódva nézett.

Majd fél perc alatt tele lett a szoba, szülőágyra fel.

Mint kiderült, a koponya elakadt a szülőcsatornában (a medencémen nem fért át rendellenes forgás miatt). Császár már szóba se jöhetett, úgyhogy alulról vákuummal húzták, fentről nyomták, gyakorlatilag kipréselték.

Utána jött a másik rendellenesség: nem vált le a méhlepény. Szabad műtő nem volt, kézzel tépkedte a doki (ha nem teszi, ott vérzek el). 10-20 perc élvebelezés után felszabadult a műtő, gyorsan betoltak és ott kürettel befejezte és összevarrt.

A vákuum és a manuális tépkedés miatt két hétig elég szar állapotban voltam, gyakorlatilag traumás sérülés volt az alvázamon, többszörösére duzzadt, no meg vesztettem majdnem egy liter vért.

De a gyermekágyas részlegen a doki és a szülésznő jóvoltából maximális figyelmet kaptam. Elintézték, hogy a kétágyasba ne tegyenek mellém senkit, mert kértem VIP szobát, de nem volt szabad éppen. Egy Ágnes nevű nővér tényleg figyelmes volt, hordta be kérés nélkül a teákat (ráadásul nagyon finomakat, nem tudom honnan szerezte), nagyon gyakran rám nézett, segített, amiben csak tudott.

Bár hozzátartozó nem jöhetne be, a férjemet gond nélkül beengedték (ő többször is jött), a szüleim - hát ők pofátlankodtak egy sort és határozott léptekkel bejöttek, két napig senkinek nem tűnt fel, hogy kik ők és mit keresnek ott :) Én persze örültem neki.

Csecsemősök: igen, a negatív rész. Az állapotom miatt az első egy-két napban elég keveset láttam a babát, inkább a férjem ment el érte és hozta be. Egyik nap délután jött be, elkérte a babát, kicsit behozta. Amikor visszavittük, kérdezte a csecsemős nővér, hogy mennyit evett. Mondtuk, hogy most nem evett, mert tejem nincs, tápszert nem kaptunk hozzá, napközben meg náluk volt. Erre csodálkozva visszakérdezett, hogy "akkor lehet, hogy egész nap nem evett még...?". Ott majdnem ráborítottam az asztalt.

Feltételeztem, hogy az egyik alapvető feladatuk az újszülöttek gondozása, amibe a táplálkozásuk figyelése is beletartozik.

Csecsemőst nem fogadtunk, de a fenti eset után már határozottan tápszert kértünk és rendszeresen elhoztuk - nem bíztunk az ő "gondoskodásukban".

Az orvosomról: szegénynek jól keresztbeverte a terveit a szülés. Két egymást követő nap ügyeletes reggeltől kora estig. A két nap közötti éjszakát úgy éjféltől hatig "beszültem" neki. Így már haza se ment, mert héttől műszakja volt. Másnap már úgy nézett ki, mint a mosott xar, de a műszak végén még bejött megvizsgálni és kicsit beszélgetni. Ráadásul utána kezdődött a magánrendelése - nem irigyeltem.

Amíg bent voltam, minden nap bejött meglátogatni és meg is vizsgált. 6 hetes kontrollért nem fogadott el pénzt később.

Szülésznő: eredetileg nem őt fogadtam fel, róla csak hallottam mástól. Már bent vajúdtam, amikor a fogadott szülésznő közölte, hogy hát ő másnap délelőtt programra megy, úgyhogy hazamenne aludni. De ha mondok valakit, akkor behívja. Tóth Irén ugrott be, nem csalódtam az ajánlásban. Közvetlen, kedves, profi, mindenféle sallang nélkül.

Természetesen ő kapott pénzt.

A "fogadott" szülésznő két nappal később megjelent. Mondta, hogy hát nem gondolta, hogy ilyen gyors lefolyású lesz a szülésem (kb 6 órát töltöttem a szülőszobán), majd várakozóan nézett. Én is. Aztán némi udvariassági beszélgetés után kisomfordált. Ő pénzt várt, én nem adtam, mert úgy véltem, nem volt miért. (Előtte kétszer fél órára találkoztunk csak, különösebb szolgáltatást nem nyújtott, de ezek a talákozók is akkor voltak, amikor amúgy is szolgálatban volt és éppen ráért a szülészeten.)