Búcsú (beszélgetős fórum)

Szia!

Fogadd részvétemet! Iszonyat lehet, hogy elvesztetted a kislányodat! Én a férjemet veszítettem el másfél éve. De egy gyerek elvesztése azért sokkal rosszabb. Én is hiszek az ilyen dolgokban amiben Te is hiszel. És ha újjászületik a kislányod akkor hidd el tudni fogod mert megérzed. Az is lehet, hogy nem emberként születik újra, hanem pl. veszel egy kiskutyát és abban az Ő lelke lesz. Nem mindig emberként születünk újra. Nekem pl. azt mondták, hogy én fekete macska voltam előző életemben. Ugye a macskáknak 9 élete van. Velem már 3-szor megtörtént, hogy szó szerint a halál torkából rángattak vissza. Akkor gondolkozz el azon, hogy lehet ezekben a dolgokban valami. A kislányod mindig is Veled lesz mert szeretitek egymást. És soha ne feledd, hogy csak az hal meg örökre akit elfelejtenek! Kovács Edina Pécsről

Sziasztok! Én is hiszek a lélekvándorlásban. Az én férjem másfél éve halt meg de minden este elköszönök tőle amikor megyek aludni mert tudom, hogy itt van. És ha bajba vagyok akkor kérem hogy segítsen és segít. Ha nem is azonnal csak napokkal később de segít.

Azt mondják, hogy a halál pillanatában az elhunyt lelke abba a személybe száll akit a legjobban szeretett. Én érzem, hogy a férjem mindig mellettem van. Sokat álmodok róla de mindig csak rosszat, fekszik a kórházi ágyán és szenved. Miért van ez? Talán még nem nyugodott meg a lelke? Talán még nem jutott át a túloldalra mert annyira szeret engem? Ki tudja rá a választ?

"Búcsú"

Kislányomtól búcsúztam el 38 hónapja.

Elbúcsúztam?

Nem..mert én nem tudom elfogadni a búcsúzást.Szerintem a búcsú,soha sem végleges.Találkozunk még..egy másik életben,más "minőségben"Egy éjjelen én is megöleltem,hallottam a hangját.Nem Ő jött el hozzám,én mentem "Oda".Mikor felébredtem,tudtam,hogy nem álmodtam...és a mai napig tudom,hogy "Ott jártam".A kvantumfizika törvényei alapján ez lehetséges,és tudom,hogy velünk ez történt.Azóta nem félek a haláltól.Teljesen másként tekintek "Rá"...

Már nagyon várom,hogy megszülessen újra.

Kérdés:

Biztosan tudni fogom-e,hogy Ő az?

Mélyen együtt érzek Veled!!!

Hasonló a történetünk,Én nem tudok túllépni rajta,vagy nem is tudom....:"(

elfogadni...

megbékélni...

Köszönöm cikkedet,olyan,mintha Én is kiírtam volna magamból...!

Holnap után lesz egy éve ...

"Csupán" a nagypapámról van szó, de ő volt a mindenem, ahogy én is Neki ...

Elköszöntem Tőle ... előtte meglátogattam a kórházban ... de eljött hozzám (Pécsen halt meg, én Tbányán vagyok) ... 21:19-kor távozott, én csak fél 11-re értem haza. Apu azonnal hívott ...

Papa jött éjfélkor .... :(

De nem tudom megérteni ... elfogadni ...

Remélem, egy nap megbékélek a tudattal, hogy nincs velem.

Köszönöm a cikkedet. Békét és szeretetet adtál vele - Nekem.

Részvétem!

Szomorú történet, de a vége jó!

Sikerült elengedned Édesanyádat.

Látod, én nem voltam ilyen ügyes, éveken keresztül itt tartottam magamnál anyukámat.

Talán most tartok ott, ahol most Te.

Ennek már több éve..

Részvétem az anyukád miatt.

Nekem pont ma van nyolc éve hogy elvesztettem az anyukámat. Én akkor még csak 17 voltam és nekem ő volt az életem. Én sajnos a mai napig nem tudom őt elfelejteni. Minden nap gondolok rá és hiányzik.

Irigyellek hogy te hallottad az elvesztése után a hangját és hogy átélhetted azt az érzést hogy milyen volt megölelni. Nem tudom hogy csináltad. Én a halála óta szeretném ezt átélni, még ha csak egy percre is.

Azt is tudom most már, hogy a lélek igenis tovább él, és ennek köszönhetem azt is, hogy újra hallhattam anyukám hangját, átélhettem azt az érzést, hogy milyen volt őt megölelni.

Ezt a mondatod hogy érted?Én is szeretnék beszélni Apuval....de talán a félelmem hatalmasabb.Te hogy tudtad újra hallani a hangját és megölelni?

Annyira szeretném én is...csak egy percig ha elmondhatnám neki mennyire szeretem!!!