Egy évesen bölcsibe (beszélgetős fórum)

szia Babuci!

Nekem most megy a 2 gyerekem egyszerre bölcsibe, egyikőjük 29 hónapos a másik gyerkőc 13:( a nagylányt "nem féltem", imádja a gyerekeket, neki már nagyon kell a közösség, de a kisfiam olyan picike még, annyira vérzik a szívem érte:( de már több, mint 3 éve nem dolgozok, mennem kell vissza sajnos.

Felvették őket bölibe. Tartsuk egymásban a lelket:)

Sziasztok!

Segitséget szeretnék kérni. Januártól dolgozni fogok és nem igazán tudom,hogy kezeljem a dolgot. A párom és anyósék vigyáznak majd váltva a gyerköcre és iszonyúan aggódom. Bölcsire ráadásul kevés esély van. Ki ,hogy élte meg azt a fajta elválást? Na és a gyerek? Féltem a csajt nagyon.. nem érti meg más úgy mint én... Mi több anyósék sem voltak vele eddig túl sokat.

Hát az baj. Nálunk ilyen nem volt, a férjemet ez nem érdekli. Illetve örül, hogyha rend van, de észre se veszi, ha nincs, sőt, ha éppen kevesebbet dolgozik, néha még talán a lelkiismeret is furdalja, hogy nem segít. Néha el is mosogat, bár ez június 1.-e óta, amióta 12 órát dolgozik a hét 7 napján, nem következett be..

Az ő szülei is nagyon sokat dolgoztak, anyósom nem egy házitündér, nagy házuk volt, amit a fiúk takarítottak. Én meg magamtól is vagyok annyira igényes, hogy ha nem is mindig, de azért rendszeresen takarítva van. Tudod, nem mindegy, hogy 2 hetes, vagy 2 éves kaját kell esetleg a tűzhelyről levakarni... Persze az ideális az, hogyha minden nap szépen le van törölgetve, de asszem ez utoljára nagyikám generációjának ment megőrülés nélkül... Mi már nehezebben maradunk meg a fenekünkön, mást is akarunk csinálni...

Viszont a gyerekezés elején azért nálunk is volt, ami nekem nagyon rossz volt, rosszul esett, és a mai napig emlékszem rá. Nagyon keveset volt otthon a férjem, sokat ment el. Nem érezte azt, hogy nekem mennyire fontos lenne a több jelenlét. Nem értette, miért, amikor "nem volt mit csinálni". Igyekeztem ezt eltűrni, mert igazából ő mindig ilyen volt, és annyi eszem azért maradt, hogyha ezt drasztikusan igyekszem megváltoztatni, akkor az bajjal jár... Pedig úgy imádta a kislányunkat, hogy nagyon. Néha vigyázott ő rá délelőttönként, amikor suliban voltam. Ezeket az alkalmakat mondjuk eléggé "megköveteltem", hogy minél jobban kötődjenek.

No egy szó mint száz, ők később érnek be az apaszerepre. Nálunk, mint írtam, tényleg szinte alig van néha itthon, valahogy mégis apává érett, és az az egy símogatáson/nap látszik, hogy nagyon mély a kapcsolata a gyerekekkel...

Szóval idő, és asszonyi fortélyok. Pl, ha nincs kedved semmihez, amíg alszik a babó, fürödj meg, csináld meg a hajad, és ha hazajön, és reklamálja a rendet, mondd meg, hogy az nincs, de ha akarja, mutatsz mást... Szóval valahogy kicsit rá kell venni, ha lehet tréfásan, hogy lazábbra vegye a figurát, és felfogja, hogy egy gyerekes családban már nem áll minden sarokra vasalva..

Beszélgessél vele - persze csak néha - arról, hogy ez mennyire így lesz, ha Te dolgozni fogsz. De ne vessz össze vele, akkor hozd föl ezt a témát, ha éppen nagy a love...

Szóval nem könnyű az ilyen pasival, de az is tény, hogy nekik több idő kell, ők nem voltak terhesek, nem szültek. Nekik ez "külsőleg" jelentkező új élet...

No igen..

Csak azt akartam mondani, hogy valamit kicsit lejjebb kell adni, mert úgy nem megy, ha mindent tökéletesen akarunk csinálni... Ha szerencsénk van, sikerül az amúgy is lényegtelen dolgokkal kevesebbet foglalkozni... Ezért sokat javulhat a jellmünk..

a nem mosogatás ismerős :)

van h péntekig nincs teljes rend a konyhában de nincs ki itthon aki észrevenné :D

Azért ott az anyagi dolgok is egészen másként alakulnak... Itt hiába mondanám apának, hogy vegyen részt a gyereknevelésben, ha 12 órát dolgozik a szerencsétlen. És itt nincs választás, hogy az ember dolgozhat kicsit kevesebbet kicsit kevesebbért, meg többet sokért. Itt vagy elvégzed a rabszolgamelót éhbérért, vagy még azt se kapod.

Itt az emberek 75-80%-a 120.000 Ft körüli összeget visz haza (Ha visz annyit). És egy buszbérlet 10000 Ft. Egy családnak két 6 éven felüli gyerekkel 30000... Apám 90.000-et hozott haza nyugdíj előtt érettségizett szakmunkásként, 43 évi munka után!!

És most nagyon nagy a munkanélküliség, tehát még a fenti lehetőségeket is meg kell becsülni. Ezért nem lehet itt túllelkizni a dolgokat, mert most éljük a vadkapitalizmust.. Ha valaki nem veszi észre, hogy mi van, akkor nagyon nagyot lehet esni. Még annak is, akinek ma "jól kereső" férje van. Mert ő megpattanhat, megsérülhet, kirúghatják. Elég nagy az esély, hogy valamelyik meg fog történni. Ezért meg kell állni a saját lábunkon is..

Kedves! Ez teljesen normális, amit érzel. Most én is megélem az itthonlét nehézségeit a harmadik babámmal. Nem könnyű ez sem.

Egyébként meg egyet kell értsek a többiekkel abban, hogy nagyon akarni kell, akkor lehet a több dolgot egyszerre csinálni. De ezt ne úgy vedd, hogy Te ronygy vagy, és bizti azért nem megy, mert nem akarod eléggé... Dehogy. Nálam pl. úgy volt, hogy a Műegyetemen harmadéven lettem terhes. Nem akartuk elvetetni, imádott a párom már sok éve, elvett feleségül. Viszont a családtól, saját magamtól, és a józan észtől is az volt az elvárás, hogy fejezzem be a sulit. Ezért eleve úgy állt az agyam, hogy a gyereknek mondom majd fel a statikát, meg az építési jogot, és nem csinálok nagy faxnit vele... És így is lett. Aztán meg született még egy. Ő már 7 hósan ment bölcsibe, igaz, már tudtam, kihez viszem, hiszen a nagyobb által ismertem. Bennem soha nem merült föl, hogy másként kellett volna csinálnom. Ma már nem tudom, hogy hogyan bírtam a napi 6-8 óra sulit, aztán meg a gyerekezést, aztán meg az éjszakai rajzolást... Ma, ha 9-kor nem hagynak eleludni, már üvöltök a fáradtságtól...

Most pl. elkezdtem egy angoltanfolyamot. Nem tudtam mikor lesz időm tanulni, de valahogy mégis van... Igaz, néha 2 napig nem mosogatok, eddig meg mindig ragyogott a konyha, de hát valamit valamiért... Ilyen ez.

Szóval én azt mondanám, hogy bátorság, bele kell kezdeni. Lesznek nehéz pillanatok, de az első nap, amikor ment minden a munkahelyen, és a babód meg mosolyogva fogad a bölcsibe iszonyat büszkeséggel fog eltölteni, és olyan egésznek érzi magát az ember tőle...

Aztán meg, ha valami nagyon nem megy, még mindig lehet a gondolkozáson változtatni, de ne erre apelláljon eleve az ember..

Nekem az elso gyerekkel volt a legnehezebb. 2-3 gyerekkel hidd el, sokkal konnyebb minden. :-) De nem azert, mert konnyebb vagy jobb a gyerek. Egyszeruen csak megszokja az ember, hozzaszokik, aklimatizalodik.

Nekem az elso gyerkoc masfel evesen aludta at eloszor az ejszakat. Na egybol nem lett minden napsugaras, mert egy fecske nem csinal nyarat, de azert onnantol legalabb voltak ejszakak. Az meg egy masik dolog, hogy terhes voltam, magam miatt nem tudtam mar jol aludni. Aztan megszuletett a masodik es onnantol meg azert nem aludtam normalisan.

De akkor mar ugymond beleszoktam ebbe az egeszbe, mar tudtam mi var ram es igy hamarabb elfogadja az ember. Ez van, most kicsik a gyerekek. Mai napig reggel gyakran 5-en ebredunk az agyban, mert hajnalban vagy reggel mindenki odaszokik. :-)

Egyaltalan nem banom, sot. Igazabol ha kenyelmetlen, mindig csak arra gondolok, hogy ok most akarjak ezt, most erre van szukseguk... 10-15 ev mulva orulnek ha neha atjonnenek, megolelnenek reggelente. Akkor mar nem velem akarnak majd ebredni. :-)))

mármint apára?

hétvégente... kb. a péntek estétől vasárnap estéig a családé a főszerep.

de vannak ilyen periódusok. mindketten tudjuk mi a jó a családnak, együtt küydünk, egyet akarunk. így nincs ebből gond :)

akarni kell... ilyen egyszerű

egyik gyerek sem alszik egész nap.

hogy csináljátok? Honnan van ennyi energiátok? A lányom egyáltalán nem alszik napközben pedig még csak két és fél hónapos. Én is gondoltam valami suli elvégzésére de folyamatos figyelmet igényel a csöppségem.

A héten elkezdem a bölcsivadászatot. Azt mondták, hogy már most is késésben vagyok. Az állami intézmények kötelesek felvenni a gyereket körzeten belül?

Svédeknél 1 év van kb. tudom, mert itt lakok :)

itt is kiveszi az apuka a részét mert pl van 2 hónap úgymond gyes az apukának amit csak ő vehet ki. ha nem veszi ki, hát nem, elúszik.

svédeknél nincs is bölcséde. hanem egyszerűen az óvoda 1-6 éveig tart. persze ha közben születik kistesó vagy munkanélküli a szülő akkor otthon van a gyerek, de amúgy oda járnak.

Szurikata,

Teljesen egyetretek Veled!

En Hollandiaban elek, itt is szulettek a gyerekeim es latom a hatalmas kulonbseget a magyar es a holland megoldas kozott. Nem mondom hogy jo az, hogy 4 honaposan be kell adni a babakat a bolcsibe. Igazabol lehetne a szulesi szabadsag hosszabb, vagy lehetne valami otthonmaradasi lehetoseg, mondjuk ugy a pici 1 eves koraig. Aztan vissza a munkaeropiacra. Mondjuk latom, hogy azzal hogy itt csak 16 hetig vannak otthon az anyukak, utana azert nagyreszt csaladon belul probaljak megoldani a napokat. Itt a reszmunkaido az nem ugy van mint Mo-on, hogy ugyanugy 5 napon dolgozik az anyuka, csak napi 4 vagy 6 orat. Nem, a reszmunakido itt ugy van, hogy 2 vagy 3 napot dolgoznak a nok. Azon a 2-3 napon pedig mondjuk 1 napot az apuka van otthon a gyerekkel, a masik ketto meg elosztodik a 2-2 nagyszulo kozott. Vagy akkor 1-2 napot mennek bolcsibe. Ez igy eleg jol bejaratodott rendszer es en is jonak tartom. Amellett, hogy 4 honapos babanak meg tul korainak tartom a kozsseget, de 8-10 honapos kortol mar nem lenne semmi bajom ezzel a rendszerrel.

A kispapak egyebkent sokkal jobban kiveszik a reszuket a gyereknevelesbol, en ugy tapasztaltam. Mivel ok is otthon vannak a gyerekkel/gyerekekkel 1 napot e heten, azon a napon teljesen ok felelnek a gyerekekert. Igy ok is tudjak, megpedig tapasztalatbol, hogy milyen is az otthonlet.

Amellett azzal is nagyo negyetretek, hogy sokkal jobb ha este 5-8-ig egy kiegyensulyozott anyuka jatszik a gyerekekkel, mintha napi 24 oraban egy hullafaradt, depresszios, onmagat is kereso es kesergo anyukaval van otthon a gyerek.

Nagyon gyakori hogy a kisgyerekes anyukak 3 napot dolgoznak, de emellett takaritono jar hozzajuk es a mosott ruhakat is vasalonohoz hordjak. Tehat a haztartas nagy resze letudva, tenyleg csak a gyerekkel "kell" foglalkozni a szabadidoben.

Nekem mindegyik gyerekem 6 honapos koratol bolcsibe kezdett jarni. Sokat voltak betegek az igaz, de sosem neztek ram ugy mint a veres rongyra, mikor ujra es ujra hazakeredzkedtem az ujra lazas gyerekhez. Mindig csak pozitiv hozzaallast tapasztaltam, pedig ha lett volna, en a 3 gyerekkel tuti kaptam volna a negativumokbol is...

Egyebkent rajottem, hogy azert konnyu itt a munkaba visszailleszkedes, mert egesz mashogy vannak eleve az alapok. Mivel tudom hogy 16 het a szulesi, ezert nem aggodom en sem, hogy a tanitoneni terhes es marciusban szulni fog. Ha minden jol alakul (es miert lenne maskepp), februarig tanitani fog, es juniustol pedig ujra visszamegy tanitani. A legnagyobbam (bar meg csak 4.5 eves), nemreg kerult iskolaba, es ez a kedvenc tanitonenije. Tehat fontos, hogy en is tudom mire szamithatok, es a tanitoneninek is van egy kiszamithato, kisbabaval is fenntarthato elete. Amugy van neki mar 1 gyerkoce, es amugy is heti 3 napot dolgozott eddig is. A masik 2 napon pedig egy masik tanitoneni van. Ez igy tok normalis dolog.

Annak még talán elnézik a dolgot, aki "nagyon csóró".

Az viszont miért ciki egy társadalomban, ha valaki azt mondja, hogy azért dolgozom, mert szeretem a munkámat, mert nem akarok kiesni a ritmusból, mert az akarom, hogy a gyerekem is ezt a keretet is lássa az életemből... Ezt tudatosan összekeverik a "karriereistával". Ugyanúgy összmossák, mint a "gyerekverést" egy fenékrecsapással.

Persze nyilván nem 10 órázni kell a 6 hós gyerek mellett, nem ezt mondom, csak mondjuk rendszeresen csinálni "valamit", tartani a kapcsolatot, továbbképzésekre járni, stb.. amit éppen lehet.

Nem kell senkit elítélni, az a baj, hogy itt Magyarországon ez erről szól...

Itt dívik ez a nézet, hogy "aztmondtaapszichológushogyagyereknekhároméveskorigazanyjamellettalegjobb". Ez egyébként önmagában igaz. A baj csak ott van, hogy rossz következtetéseket vonnak le belőle. A kaka az ebben, hogy sehol máshol a világon nincs olyan, hogy az anyukának ciki lenne dolgozni... Hat hét után felkelt a parasztasszony is régen, az afrikai is kapál a tűző napon a hátán a gyerekével. Igaz, hogy ott vele van a gyerek, de tuti, hogy csak kényszerből. Ha lenne ligetes, árnyas bölcsike, akkor odavinné...

Nem beszélve a nyugati országokról. Az unokatesóm most szült Hollandiában. Ott négy hónap pihi van otthon. Aztán irány a bölcsi. Ami magyar szemel nézve egy koszos, izé hely... Meg ott vannak az örökpélda svédek, ahol talán fél év van, mégis vígan szülnek a nők. Hogy miért?:

Amit most írok, meg lehet érte kövezni: az itteni rendszer arra ösztönöz, hogy az szüljön, aki amúgy sem tud mit kezdeni magával. Aki éppen sz.r helyzetben van, de valószínűleg később is abban lesz. Talán beleszületett, talán belefáradt, talán kicsit lusta is...

Nem kell kiforgatni a szavaimat, nem azt mondtam, hogy mindenki ilyen aki szült. Csak errefele tolódik el a dolog.

A fejlettebb országokban éppenhogy fordítva van. Abból származik a támogatásod, hogy mennyit dolgoztál, és az egyetemistákat is támogatják, ha vállalnak gyereket. Mert nem mindegy, melyik réteg szaporodik!

Saját tapasztalatom, hogy ezerszer többet ér egy anya-gyerek kapcsolat 4-8-ig bölcsi után egy kiegyensúlyozott, magabiztos anyukával, mint egész nap egy keresgélő, félő, 0-ego anyukával... És ott ez az állapot még 10 évig fenntartható. Miért jobb 3-4 évig a tengődés, és utána meg hirtelen a 10 óra ovi, az erölködő visszakapaszkodás. Mennyivel jobb lenne, ha korábban tudnának kezdeni a nők, és folyamatos lenne az átmenet..

Tudom, hogy ennek itt a feltételei is hiányoznak részben, de talán azért is, mert a nők egy jelentős része pihi három-hat évnek szánja a gyerekezők időszakot.. A törvényalkotók meg úgy vannak vele, hogy kapunk némi alamizsnát, és "addig nincs gond velük, nem rontják a munkanélküliek statisztikáját". Az a baj, hogy ezzel azzal is kiszúrnak, aki meg menne dolgozni, mert egy állásinterjún egy kisgyerekes nőt eleve egy tohonya, otthonülő, elbutult valakinek állítják be... És erről magunk is tehetünk. Ez van.

Ez nem azt jelenti, hogy úgy gondolom, hogy biztos rossz, ha valaki otthon van 3 évig, mert az élet összetett, meg az se mindegy, mennyi gyereket nevel, mit csinál az apuka, stb... De az biztos, hogy a trend nem az ottonülés lesz a jövőben, nem úgy áll a nép szénája..

Bocs, hogy hosszú voltam, csak gáznak tartom a helyzetet. Itt a hoxán is csomó csaj priviben mert csak megkeresni, hogy kérdezzen a bölcsiről, mert nem akarta kitenni magát a sok okosnak... Ez szerintem elkeserítő..