Bőgőmasinák - Avagy segítség! Sír a baba! (beszélgetős fórum)
Sokat beszélgettem hozzá igen mintha már kint lenne!!!Szerintem most is hülyének néznek az utcán mert mikor tolom a kocsiba rendesen hangosan mondom a magamét:XDXD PL: gyere bemegyünk a boltba veszünk kenyeret meg sajtot.Jaj elfelejtettem hogy még oda is bekell menni stb......van hogy kérdezek ia tőle és egy mosollyal válaszol:)))szóval nemn érzem magam sosem egyedül:)
Nekem nagyon sokat segítettél, köszönöm.
A Húgom ezeket ösztönösen csinálta amúgy. Annyit beszélt hozzá, hogy a fia most két éves, de összefüggő mondatokban beszél, olyan kérdőmondatokat használ, hogy csak na. De nagyon korán belelendült amúgy a beszédbe. Tudom, nem csak ettől függ, vannak babák, akik inkább megfigyelők, és értékeli őket a beszéd, mindent megértenek, de csak később kezdenek el beszélni. Ettől még ők is nagyon intelligensek.
Aztán ők is mindig zajban altatták, ott beszélgettek fölötte. Szóval a gyerkőc bármikor, bármilyen körülmények között tud aludni.
És jaj, én is úgy szeretnék ennyire szakértője lenni a Kicsi üzeneteinek. De hisz ez lenne az anyák dolga, hogy felismerje annak a pici gyermeknek azokat az üzenetét, amit nem tud máshogy kommunikálni... Én is nagyon hiszek benne, hogy bár kevés eszközük van a kommunikációra, nagyon is üzennek nekünk. És igen, az Ő kis problémájukat is figyelembe kell venni, nagyon jól megfogalmaztad, mert nem is kicsi, hanem az Ő életében az nagy méreteket ölt.
Köszönöm még egyszer!
Ejha, akkor tényleg szuper, hogy mindkét gyermeked ilyen nyugodt.
Furcsa, mert tényleg van már önálló kis akaratuk. Egy ismerősömnek is van két gyerkőce, hasonló nevelés, és mégis az egyik nem igényli a közelséget, a másik meg kis bújós.
És a legjobban az tetszik, hogy tudsz velük ennyire intenzíven kommunikálni! Ez valami hihetetlen erős kapocs, gratulálok.
Méhen belül is kommunikáltatok?
Minden sorstársnak üzenem, hogy csak ki kell várni :) Matyi majd öt hónapos korára egy sokat mosolygó, mindenre kíváncsi tündérbogyó lett. Nem az a típus, aki sokáig megmarad egy helyen, és hamar megsértődik :D, de nyoma sincs az első hetek slamasztikájának és az akkori tehetetlenségemnek :)
Dr. William Sears alkotta meg a többemberes babák kategóriáját. Ők a vigasztalhatatlanok. Illetve ők azok, akik csak és kizárólag karban, cicin nyugtathatók meg. Nem lehet játékkal elterelni a figyelmüket, nem maradnak meg a kiságyban, babakocsiban, nagyon intenzívek, addig sírnak míg el nem érik "valódi" céljukat. És mindez abból adódik, hogy nekik nehezebb alkalmazkodni a kinti világhoz, szükségük van az anyjuk közelségére. Alacsonyabb az ingerküszöbük, kész. Míg más babáknak meg sem kottyan el kezdeni köztünk az életet, nekik ez komoly harcok árán sikerül csak. Szóval vannak ilyen babák, de ha megfelelően bánnak velük az anyukáik, tündéri két-három évesek lesznek belőlük.
Azért írok,mert látom van aki még mindezek elött áll,ígyhát szeretném kiegészíteni,mert egy-két info kimaradt az ujdonsült anyukák számára,miszerint egy gyerek nem csak éhes,pisis,meg babusgatásra vágyik,hanem igen-fáj bizony a hasuk ami nem attól van hogy sokat esznek hanem mert például a háton fekvős babák szinte egyáltalán nem tudnak pukizni.Ha a hasán van a kis belei nyomás alatt vannak és ahogy mozgolódik úgy könnyebben kibújik az a bántó puki belőlük de sokszor még ez se segít.Ilyenkor nem az a megoldás hogy veszünk krémet meg aromaterápiás mindenfélét,hanem meg kell fogni a kis lábukat és megtornáztatni,ha ez sem jön be akkor megfelelő pozícióban kell tartani,de hogy mi a megfelelő azt a kedves Anyukáknak meg kell érezniük,és itt fűzném hozzá hogy teljesen egyet értek az előttem szólóval.Egy babát nem elhallgattatni kell,mert ha így állunk hozzá a Baba is csak dühös lesz...hanem megoldani a kicsi problémáját mert bizony neki is van és számára-az ő kis életében egy cumi elejtése ugyanolyan eget rengető tragédia,mint ha mi a házunkat veszítenénk el és így a többi gondja is.A babával úgy gondolom hogy meg kell beszélni.Nem azt kell kérdezgetni hogy "jajj miért sírsz?Mikor hagyod már abba?" és nem együtt kell sírni vele (ezt persze nem az első hetekre értem mert ott hormonálisan is változik az ember szóval sírhat nyugodtan)meg dühöngeni a kiságy mellett,hanem meg kell tőle kérdezni-megbeszélni hogy "Kicsikém miért sírsz?" és mondani neki nyugodtan "2 órája ettél,éhes nem lehetsz" stb... Ez elsőre értelmetlennek tűnik,pedig a baba ha érzi a törődést,azt hogy mi figyelünk rá és próbáljuk kitalálni akkor ő sem a vakvilágba fog óbégatni hanem jelezni.Ha pisis például tekergőzik az ágyban,ha éhes eszi a kezét,ha fáj a hasa akkor majdnem hogy görcsbe van rándulva az arca sírás közben.Minél több idő telik el így beszélgetve a babánkkal,annál könnyebb,mert a beszédre (Köztudott hogy Anya hangját születésüktől kezdve megismerik) ők is felfigyelnek és ők is figyelik azt,hogy mi Anyukák miképpen értjük meg őket.Azok a babák akik sokat hallják anyjukat,sokkal jobb kedvűek,sokat mosolyognak,igenis rá állnak egy rendszerre az evés és az alvást illetően(ennek bizonyítéka,hogy ahol már vannak gyerekek -2,3,vagy akár 5- azoknál egy újdonsült kisbaba nem igazán sírdogál hiszen Anya beszél a többiekhez és ez őt is nyugtatja) Visszatérve az is tény hogy ezek a babák előbb tanulnak meg beszélni és sokkal figyelmesebb gyerekek lesznek belőlük óvodás korban.Azt is fontos megemlíteni hogy ha egy baba megszületik,akkor be kell mutatkozni neki minden vele lakónak,legyen szó Apáról,testvérről,nagyikról vagy bárkiről,aki ott lakik fontos hogy a baba megismerje,hogy hangját egy archoz tudja társítani,ezzel megszemélyesítve az őt körülvevő zajt.Fiú babáknál kimondottan fontos hogy Apa sokat foglalkozzon vele,mert szó-szerint értendő hogy egy fiúnak az anyukája az első szerelme és Apa vetélytárs lehet számára.A foglalkozás ez esetben nem a játék,hanem hogy Apa ugyanúgy pelenkázza és etesse őt,mint Anya,hogy a baba az első pillanatoktól kezdve érezze,hogy ő ugyanolyan szülő és ők így egyben egy csapat(egy család) tagjai.És ami tényleg sokat segíthet egy újdonsült anyukának talán az hogy a babát nem szabad elválasztani a külvilág zajaitól,Sőt! mi több lehetőség szerint rádió vagy más zajokban altassuk őt már első alkalmakkal is,hogy ha jön egy viharos-zúgó szél vagy éppenséggel útmunkálatok kezdődnek az utcában vagy csak egyszerűen leejtünk valamit akkor az a "szegény" gyermek ne rémüljön halálra mert igen csak nehezen lehet megvigasztalni ráadásul nagyon szomorúan tudnak olyankor sírni és az ember szíve(főleg Anyáké)majd megszakad.Mindezek mellett pedig este ha felkel a baba ne kapcsoljunk lámpát ha nem muszáj és ha mégis nagyon sír a baba megpróbálhatunk neki mi magunk is énekelni,mindegy mit-mindegy milyen sorrendbe milyen hangon és hogy jól tudjuk-e szöveget...Remélem tudtam ezzel segíteni
Nekem 2 fiam van a nagyobb 6 éves de áldott jó yerek volt.Szopott,aludt,mosolygott...A 2 ,terhességemnél rettegtem mert mindenki azt mondja 2 egyforma gyerek nincs meg hogy én milyen szerencsés vagyok stb...Mondom magamba jaj ha hasfájos lesz vagy siros mit fogok vele kezdeni?Láttam magam elött ahogy éjszakákon át fennvagyok és idegileg kimerülök!!Ehezz képest megszületett a kisfiam 04.21.én és ismét egy áldott jó gyermeket kaptam eszik ,alszik,nevet,sirni még nem sirt égbekiáltómodon meg egyáltalán nem siros holnap 5 hónapos lesz és mindig kérdezik a szomszédaim hogy van hangja egyáltalán?mert ök mindig csak ilyen jokedvü mosolygosnak látják vagy ugy ha alszik:))Viszont a 2 gyermekem közt az a különbség hogy a nagyobb pólyás kora ota nem szereti ha fogjuk a mai napig nem bujik mellénk az ágyba stb...viszont a kicsi ő szereti a testközelséget:))Sőt nekem mind a 2 gyerek olyan születésük pillanatától kezdve mintha beszélnének hozzá én nem gügyögést hallok hanem azt hogy "Anyu éhes vagyok!"Anyu álmos vagyok,anyu most hiányzol ölelj meg stb....Lehet hülyén hangzik de én sem gügyörésztem egyik gyerekemmel se!!!A nagyobbik fiam már 8 hónaposan mondta hogy apa,papa,...15 honaposan megmondta hogy hivják rövidebb verseket mondott de szerintem azért mert sokat beszéltem hozzá.soha nem kellett találgatnom hogy most éhes vagy szomjas mert mondta hogy tea vagy tej.Vagy megtudta mutatni ha fájt valamilye.
Barátnőmnek 2 hónapos a kislánya és gyakorlatilag egyfolytában sir.És állandoan fogja .....én ezt nem értem...tényleg vannak olyan gyerekek akiket egyáltalán nem lehet megnyugtatni?
De akkor úgy megnyugodott igaz? :D
Akkor téged a babád nevelt a kötődő nevelésre, és nem fordítva. Mert hogy annak ez a lényege. :)
Oh istenem! Mintha csak rólunk mesélnél! Én is első babás vagyok, megszenvedtem a sok sírással. Mi négy hónapig egy ágyban aludtunk, máshogy nem nyugodott meg. Napközben hordozókendő és ölben ringatás.
Szia.Nem akarok beleszólni,csak ha egy gyerek ilyen amit írtál:de nagyon zárkózott, gyakran hisztis, akaratos, eroszakos és nem szereti a testi kontaktus semmilyen formáját. De nagyon ugyes,okos, értelmes, konnyen tanul és jószivu. -ez autizmusra is utalhat,nem biztos egyáltalán csak felmerült bennem..
Szia, nagyon tetszett a cikked és eggyetértek azzal, hogy attól, hogy egy baba sokat van az anyuka olében, még nem lesz elkényeztett. Van olyan baba amelyik jobban igényli az anya kozelségét. Minden baba bás. Szerencsére az én kislányom nagyon jó baba volt, evett, aludt, keveset sírdogált. Soha nem kellet altatnom, betettem a kiságyába és szépen maga elaludt. Nem úgy a barátnom kislánya. Na o szerintem kimerítette a sírós baba fogalmát. Az elso 8 hónapban a barátnom idegileg kimerult. Órákig képes volt (szó szerint) bombolni, lehetett akár kézen, akár kocsiban, autóban...bárhogyan. Orvosnál is jártak vele, persze semmi baja nem volt, még csak hasfájós se volt. Egyszeruen ilyen természetu és ilyen a mai napig. 3 és fél éves, de nagyon zárkózott, gyakran hisztis, akaratos, eroszakos és nem szereti a testi kontaktus semmilyen formáját. De nagyon ugyes,okos, értelmes, konnyen tanul és jószivu.
Kivánok mindenkinek nagyon szép és élménydús babázást és koszi a tippet, be fogok szerezni egy babakendot :-)))
Bocsi kicsit hosszú lett, csak leirtam a tapasztalataimat.
hát nekünk meg a nagyszülök élnek külföldön :D így se egyszerűbb
Az Én Kislányom is azok közé tartozik akikkel semmi gond nincs és ez már 2éve így megy...
nincs vele semmi gondom! én mindenkinek ilyen gyerekáldást kívánok! nem tudom mit jelent hogy sír és én is sírok vele, leszámítva a szurikat...
Én még csak ezek előtt állok, de örülök a cikkednek nagyon. A hordozó kendőt már kiválasztottam, most már csak születés után gyorsan megtanuljuk használni. Ezeket vallom én is, és igen is kell az Anya közelsége és szívhangja annak az idilli környezetből kiszakított kisbabának. Legalább egy kicsit vissza tudjuk neki adni azt, amit a születésével elveszít. :')
tetszik a cikked:) Nagyon jó, gyönyörű a babád:)
Az én kisfiam olyan, mint amit Te a bevezetődben írtál. Eszik-alszik, mosolyog, éjjel nem ébreszt, tudok mellette bármit csinálni :) Lassan három hónapos, úgyhogy még előttünk a fogzás, de eddig kipihent és boldog anyuka vagyok.
nagyon jó olvasni, hogy nem vagyok egyedül a "bőgőmasinámmal" :) én is írhattam volna a cikket, szóról szóra ez a helyzet velünk is, és pontosan ezeket az eszközöket használtam segítségként, és bevált, főleg a kendő, gondolom az anyai szívhangnál, és ölelésnél nincs megnyugatatóbb :) Imádnivaló ösztönlények!
bocsi össze vissza ugrál a kúzor, néha lemaradtak a betűk, remélem érthető:)
át igen az anyaság nem egyszerű, az elsőnél én is sírtam az első 3 hétben, mire rájöttem, hogy ő csak egy ki "ösztönlény", így tudja kifejezni mit is akar, mi meg találjuk ki:)
a 4. bébinél már nevetve csinál mindent az ember:) szó szerint MINDENT...teljesen más a helyzet az elsővel és a 3. 4. babával:)
Gratulálok!Nagyon jól sikerült az írásod. (Én is írtam egy cikket korábban az alvásról ha van kedved olvasd el).
De mintha én írtam volna ezt is, :-)). Sajnos azt kell mondanom, h 14 hónapos a gyerkőcöm és talán 1-2 fokkal könnyebb de az én fiam sosem lesz, csöndes, eljátszik magában baba..... nem 1 személyes. És ez "csak" azért bibi mert külföldön élünk és nincsenek kéznél a nagyszülők ha esetleg már nagyon besokalltál akkor besegítenének, de sebaj. Így szép az élet, akkor is mindent így csinálnék. :-) Sok sikert kívánok!
Ezek akár az én gondolataim is lehettek volna:) Nagyon édi a kisfiad.
Gratulálok a cikkedhez! Nagyon aranyos a kisfiad!
Nagyon tetszik az írásod, gratula! ;)
örülök, hogy beváltak ezek a módszerek, jó lenne, ha minél több anyuka ismerné meg őket!!!
A jó gyerek ismérvei: sokat alszik, sokat mosolyog, keveset, vagy egyáltalán nem sír, óramű pontossággal 3 óránként eszik, éjszaka pedig még véletlenül sem ébreszti fel a szüleit. Ó, majd elfelejtettem: aranyosan elnézelődik egyedül, anya azt csinálhat mellette amit akar. Létezik ilyen baba egyáltalán? És tényleg attól jó a gyermekünk, ha ezeknek a kritériumoknak megfelel?
Ugrás a teljes írásra:
Bőgőmasinák - Avagy segítség! Sír a baba!További ajánlott fórumok: