Mikor ismerkedjunk meg a gyermekekkel? (beszélgetős fórum)

Biztos, hogy nagyon nehéz lehet, mikor tök joggal küldenéd el a búsba az apját. Mi így nőttünk fel, apád ilyen, apád olyan, menj apádhoz ha ez-az nem tetszik, nagyon rosszul teszi a szülő, ha ilyeneket mond. Persze felnőtt fejjel, anyaként, teljesen megértem anyut, otthagyva a két kicsi gyerekkel, egy másik nő miatt, hát elhiszem, hogy nem volt kedve ajnározni nekünk aput.

Ha a lányod 9 éves, hamar fel fogja mérni a helyzetet, de sajnos az sem az igazi, ha ő jön rá, hogy milyen az apja, mert neki az is egy csalódás:( Inkább az apjának kéne rájönnie, hogy mekkora idióta, hogy a gyereket cibálja ide-oda, és nem vele foglalkozik, amikor végre együtt vannak.

Úgy értettem, hogy talán apuka belátja, hogy hülyeséget csinál.

Nekem saját tapasztalatom van, apám egyik nőtől a másikig hurcolt minket öcsémmel. Vagy a kocsmába.

Amíg kicsik voltunk, ezt toleráltuk is teljesen, azért ahogy nagyobbak lettünk, és felfogtuk a dolgokat, egyre kevésbé mentünk szívesen az épp aktuális csajhoz. Most már évek óta nem láttuk, sőt az öcsém, aki nagyon apás volt, ki is dobta egyszer, mikor anyuhoz próbált közeledni újra.

Anyu egy dolgot nagyon rosszul csinált, hogy szidta nekünk, ha ezt nem teszi, akkor sokkal hamarabb belátjuk, hogy milyen.

Nagyon szar helyzetben vagy, sajnálom:(((

Jaj,szegények:(És ezek a fajta pasik mit elő tudnak adni másoknak,meg a bíróságon.Még anyuka szokott a szemét lenni,mert távol akarja tartani,megóvni a gyerekét az ilyen apák aljas szemétségeitől.

Sajnálom,hogy így kifogtad,remélem neked és a kislányodnak kedvezően alakulnak majd a dolgok.

Nagyon ragaszkodik az apjához a kislány?Próbáld elmagyarázni neki,hogy neked mindent elmondhat,azt is amit az apja megtilt neki,nem hibáztatod Őt semmiért.Mennyi idős a kicsi?

Becsajozott és még ő haragszik rád?

Remélem sikerül normális mederbe terelni a dolgokat!

Csakhogy egyáltalán nem mindegy mennyi idős gyerekekről van szó.Kicsiknél azért érzékenyebb téma ez szerintem,mint mondjuk egy 14-15 évesnél.Habár sok gyerek még ebben a korban is nehezen fogadja el,hogy a szüleinek is szüksége van társra,még akkor is ha elváltak.

Párkapcsolatban pedig nem úgy viselkedünk egymással,mintha csak barátok,jó ismerősök lennénk.És nem biztos,hogy jó egy kisgyereknek,ha több partnerrel is látja a szüleit.Az oké,hogy meg kell értetni a gyerekkel,hogy anyának/apának is szüksége van emberi kapcsolatokra,egy társra,arra,hogy szeressék,de nem mindegy ez a gyerek életét mennyire érinti.Mert egy párkapcsolat,ahol esetleg együtt fognak élni,az mindenképpen érinti.És nem árt előtte kiismerni egymást valamennyire,nem árt felmérni biztosak vagyunk e az érzéseinkben,egymásban,el tudjuk e fogadni egymás hibáit bogarait...stb.Ehhez viszont idő kell akárki akármit mond.Ezt nem lehet 1-2 hónap alatt eldönteni,még akkor sem ha holt szerelmesek vagyunk.Még akkor is vége lehet akár évek múlva is ha nem vagyunk meggondolatlanok,de beleugrani úgy,hogy a másikról a nevén kívül szinte semmit nem tudunk,max,hogy milyen az ágyban,és a gyereket is belevonni ennyire korán szerintem felelőtlen magatartás.Nekem volt egy kapcsolatom as férjem előtt akit ugyan szerettem,viszont pár hónap után már szinte biztos voltam benne,hogy nem tudnék vele együtt élni,mert olyan tulajdonságokkal felfogással rendelkezett.De ez csak több hónap alatt vált világossá,és igencsak racionálisan kellett néznem magát az embert,félresöpörve a lila ködöt.Így nem is mutattam be a gyerekemnek.Mondjuk Ő pici is volt akkor még,nem volt 2 éves.Az meg,hogy nem kell mindenkit apukajelöltként bemutatni,hát persze,hogy nem.Szerintem senkit sem így kell,az alakul majd magától,vagy nem.Olvasd el pearl77 írását,a férje 2 hónap alatt már a második nőnek mutatta be a lányukat.Ez vajon jó egy gyereknek?Nem hiszem.És erre felesleges azt írni,hogy csak akkor kell ha komolyan is gondoljuk.Mert normális ember nem úgy kezd párkapcsolatba,hogy hamar vége is lesz.Viszont idő kell eldönteni,hogy valóban működne e.Mert a szerelem önmagában bizony kevés egy jól működő párkapcsolathoz.

Amúgy semmi esély arra,hogy a pároddal együtt maradjatok?

Nem a gyerkőc miatt,hanem saját magatok miatt?

Nem lehet,hogy csak valami sértett hiúság miatt,megbántódás miatt fajult válásig a dolog? Nem lehet rendbe hozni egyáltalán?

Nagyon sajnálom,hogy ebben a helyzetben vagy.Nem semmi,hogy már a második anyuka...

Nálunk az én anyukám volt ilyen helyzetben:(,nem egészen,de hasonló.

Talán ezért van az,hogy bizalmatlanabb vagyok az átlagnál.Ezért is,és mert nekem sem úgy alakultak a dolgok,ahogy én szerettem volna.

De nálunk,az ex-szel szerencsére sosem volt ilyen szituáció.

Ilyen helyzetben még tanácsot sem lehet adni,hiszen ha a férjed magától nem érti meg,hogy miért rossz amit csinál,akkor sosem fogja megérteni.

Neked kell nagyon erősnek lenni,és ha van olyan a közeledben,aki tudna ebben segíteni,hát fogadd el a segítséget.

Nem tudom,hogy a válás során lehet e majd korlátozni az ő felügyeleti jogát.

Remélem,hogy idővel megoldódnak majd ezek a dolgok nálatok.

Én értem,amit te írsz.De egy felnőttnek sem egyszerű dolog újba belekezdeni.Szerintem ez emberfüggő,hogy ki hogyan ítéli meg a kapcsolatát.

De azért,mert ti a férjeddel így csináltátok,még nem törvényszerű,hogy ennek így is kell lennie.

És hát a két felnőtt ember kapcsolatától függ a legjobban,hogy mikor ismerjék meg egymást a gyerekkel.Mert ha már a kezdetektől langyosnak indul a dolog,akkor nem is érdemes bemutatni.

Én még mindig úgy gondolom,hogyha komoly szándékok húzódnak a háttérben,és mindkét fél akarja,szeretné a kapcsolatot,akkor nem lehet nagy gond abból,ha mihamarabb megismerkedik a társ a gyermekekkel.

Ha már így is többször találkoztak,és egyenlőre nincs zavaró tényező,akkor szerintem nyugodtan összeismerkedhetnek a partner gyerekeivel.

Talán a másikba vetett hit és bizalom adja a legnagyobb erőt,és szerintem még ez segít abban,hogy mikor is mutassuk be a gyermekünknek a választottunkat.

Boccs..... :( csak az utolsó hozzászólást olvastam el, még korán van... :( ... most néztem az elsőt is, de a válaszom ugyanaz... bármikor, amikor jólesik, közös program, jó hangulat... nem kell mindjárt karikagyűrűt is vinni, nem kellenek ünnepélyes keretek, csak egy kellemes nap... délután, aztán majd alakul. A gyerekek észreveszik a görcsöt, hogy most bemutattak valakit, akit szeretni KELL, elfogadni KELL(ene).

Szerintem nincs rá szabály. Volt olyan pasi, akivel együtt voltunk már 1-2 hónapja, aztán a gyerekekkel folytatott sétánk alkalmával hozzánk csapódott bicajjal... 7 évig voltunk együtt, jóban voltak végig, és azóta is megállnak beszélgetni, ha találkoznak.

Egy valamit tudni kell... ha elválunk a gyerekeink apjától, a biztos pont MI vagyunk (nálunk ÉN), mindenki egyéb a gyermek részéről szerethető, kedvelhető, barátkozunk vele, jól érezzük magunkat, odafigyelünk rá (ha tudunk), de ANYÁHOZ TARTOZUNK, ez az állandó mindig minden körülmények között. Most lehet mondani, hogy huhhh, azért csak egyet mutatok be, de az a tuti... nem, az apjától már elváltunk, attól fogva senki se a TUTI.... szerintem. :)

(Más a helyzet, ha megözvegyült valaki... természetesen.)

Nem értek egyet.Gyereket nem rángatunk bele egy bizonytalan kapcsolatba olyan valakivel,akit még magunk sem ismerünk,mert ez felelőtlenség.

Egy felnőtt túl tud élni csalódást fájdalmat,viszont egy kisgyerekben ezek nyomot hagynak.Akinek gyereke van,neki már Ő kell legyen az első és legfontosabb az életében,bármilyen kapcsolatnál fontosabb.És ahhoz idő kell,hogy megismerjünk valakit annyira,hogy el tudjuk dönteni bemutatjuk e neki a gyerekünket.Én akkor mutattam be a férjemnek,amikor már az összeköltözésről beszéltünk.De azt is csak fokozatosan,először jött hozzánk,közös programok,ott aludt néha,aztán jó pár hónap múlva költözött,amikor mindhárman úgy éreztük,hogy összetartozunk.De először nekem,nekünk kellett döntenünk,biztosnak lenni magunkban a kapcsolatunkban.

Én is így gondolom.Sosem lennék együtt olyan emberrel,aki nem jön ki jól a gyermekemmel.

Viszont nem is találkoznék hónapokig valakivel csak azért,hogyha utána derül ki,hogy mégsem értik meg egymást a gyerkőccel,akkor azért szakítsak vele.

Épp ezért kell szerintem minél hamarabb összeismertetni őket.Akkor ki kell derülnie,hogy lehet e megértés közöttük.

Gondolj bele,megszeretsz valakit annyira,hogy mindent megtennél érte,és akkor ismerteted össze a gyermekkel,és kiderül,hogy nem bírják elviselni egymást.Ott akkor el kell gondolkodni,hogy mi a bibi.A gyerekek általában jó emberismerők,felismerik hogy ki közeledik hozzájuk jó szívvel.Szóval ha inkább kerüli a választott társat,szerinted az hogy esik a nőnek? Ha tényleg szereti az illetőt,és emiatt mennek szét,az örök nyomot hagyhat.

Ezért nem szabad sokáig húzni a megismerkedést.Persze még ott lehet az,hogy a gyermek dacoskodik,vagy csak fél szeretni egy új embert,szóval meg kell találni a módját,hogy tényleg megismerjék egymást.

De az elég szörnyű dolog,ha a választott társ és a gyermek nem jön ki jól egymással,és ez tesz tönkre egy szépnek induló kapcsolatot.

Másrészről pedig,ha csak szórakozásból vagy valakivel,azt nem is nevezheted igazi társnak,azt jobb is ha nem mutatod be a gyerekednek.

Viszont ha komolyan gondolod vele,akkor szerintem semmi baj nem lehet abból,ha összeismerkednek. Legalább kiderül,szimpatikusak e egymásnak.

Azt hogy más hány emberrel ismerkedik,az ő dolga.

Én magamból indultam ki.Nem ismerkedem minden héten vagy minden másik hónapban más férfiakkal.