Akiknek gondjaik vannak a gyerköc alvásával (beszélgetős fórum)

Netröl van,de idecsoriztam Nektek.Szeretettel:-))

Már megint sír. Hallom én, hallom, halványan, valahol az agyam jó mélyen eldugott kis szegletében, de nem akarom hallani. Aludni akarok, minden porcikámmal belemerülni az álomba, olyan jó meleg van a paplan alatt, és pont most sikerült úgy összegyűrnöm a párnát is, hogy tökéletes szögben tartsa a fejem.

De sír. Ugranék is, hogy megvigasztaljam, mert lehet, hogy rosszat álmodott, vagy csak megijedt, hogy nem vagyok közvetlenül mellette, pedig hát itt az ágya, majdnem elég, ha csak a karom kinyújtom, de az is lehet, hogy éhes, vagy fáj a hasa megint. Vagy a fogai. Mert azokkal is mindig csak a baj van. Fáj az élet, na!

Kitartó, nem mondom. Az én gyerekem! Meg az apjáé, aki édesdeden horkol mellettem. Van akarata a kölöknek, és az jó, kell majd sokszor, szüksége lesz rá felnőttként. Csak miért velem szemben? És miért éjszaka? És miért nem alhatok már megint?

Na jó, megpróbálok magamhoz térni. Közben gondoljuk át, mi dolgunk lesz reggel. Vár a gyerekorvos, aztán bevásárlás, főzés, séta, aztán meg még nem tudom. De milyen jó, hogy kicsi a lakás, és már a sötétben, lehunyt szemmel is simán eltalálok a gyerekig! Most kiveszem – vagy csak álmodom? Na, gyere, babám, bújjunk be az ágyba.

Jó meleg a paplan, és finom meleg a bőre is. Imádom, ahogy hozzám bújik. Cuppog, nyammog, én már közben megint félig alszom, szerencsére már önjáró annyira, hogy ne kelljen teljesen észnél lennem az éjszakai evéseknél. Akkor alhatunk is, úgy érzem, ő is beleájult a nagy munkába, már csak szuszog.

Tévedtem. Nem alszik. Nyöszörög. Én alszom. Pontosabban nem, afféle éber kóma ez, hát még gondolkodni is tudok az édes tudattalanság helyett. Most mi lehet a baj? Alig fél óra telt el, és máris éhes lenne megint? Azt mondták az okosok, hogy az éjszakai ébredésekre megoldást jelent, ha együtt alszunk, de jelent a fenét! Mert mi együtt nem-alszunk.

Próbálok hozzá halkan, megnyugtatóan beszélni. Mondjuk, nem hiszem, hogy értené, mit mondok, mert én sem értem. De válaszol. Gőgicsélve, kissé panaszosan. Aludjunk már, te gyerek, holnap sok dolgunk van! És már nyolc hónapja nem tudtam fél óránál tovább aludni. Ha legalább délután hunynál egy hosszabbat, de nem, olyankor attól félsz, lemaradsz valamiről, és inkább az esti nyűgösséget választod. Ki érti ezt? Na, jó, simogatom a hátad, hátha.

A hátsimogatás jó, legalábbis nálam hatásos. Én megint beájultam tőle, és talán a gyerek is elszenderedett. De annyira nem, hogy ismét meg ne ébredjen. Megőrülök, épp megint elaludtam volna. Épp zuhantam lefelé, épp borított el az a bársonyos, meleg feketeség. Miért kell nekem miattad bungee jumpingolni az ébrenlét és álom között? Miért kell minden éjjel állandóan feladatok elé állítanod engem? Csak azért sem figyelek, alszom!

Aludnék. Ha hagyna. De most kitalálta, hogy ha én nem figyelek rá, hát a sötétségnek játszik. Nem hiszem el, hogy nem fáradt! Én bezzeg hulla vagyok. És nemcsak éjjel, de napközben is. Ki volt az a hülye, aki azt mondta, hogy a kisbabák alvásigénye legalább 12-14 óra? Látott az már gyereket életében? Az enyémet biztos nem látta! Ennek a gyereknek úgy tűnik a napi hat óra is több, mint elég! Félórás porciókban. De könyörgöm, nekem nem elég!

Világéletemben bagoly voltam, későn feküdtem, keveset aludtam, mégis jól működtem! De ilyen kevés alvással én már működni sem bírok! Na, nincs mese, gyerekem, alvás van! Jó, előtte még megetetlek, hátha megint éhes vagy. Különben is fontos az éjszakai szoptatás. De ha ezután sem megy ez az alvás dolog, akkor visszamész az ágyadba! Nem megy? Oké, akkor irány az ágyad! Nem, most nem érdekel, hogy sírsz, én is sírnék már, olyan fáradt vagyok. Feküdj már le szépen, látod, a kedvenc plüsskutyád is elterült melletted. Nincs még reggel, még a madarak is alszanak, sőt, a szúnyogok is, és a hangyák is, és Te is követhetnéd a példájukat!

De minek, ugye? Na jó, kapsz még egy esélyt, visszaviszlek a nagy ágyba, csak ne bőgj már. De akkor aztán tényleg alvás, rendben? Látod, anya is becsukta a szemét, nem is reagálok semmire, sőt, ha kell, még meg is fordulok, hogy csak a hátamhoz intézhesd a mondanivalód. Hopp, ez hatott! Elaludt! Hurrá!

Bezzeg a hülye madaraknak pont most kell rikácsolva üdvözölniük a napot, mi? Nem érdekel, alszom. Már mindjárt. De tényleg…

Kopognak. Úristen, most álmodom? Majd meglátjuk, még várok. Frászt, nem álmodom, tényleg kopognak. Na jó, hány óra? Szuper, elaludtunk. Már megint. A doktornő hiába várt minket, most kérhetek új időpontot az oltásra. A postás kopogott egyébként, de erre bezzeg most meg sem rezzent a szempillája sem!

Milyen gyönyörű, mikor alszik! Úgy omlik el a békesség az arcán, olyan áhítattal, hogy attól még a könnyem is kicsordul, pedig nem vagyok érzelgős típus. Csak fáradt. Nagyon fáradt. A tükörbe nézve sem értem, ki ez a karikás szemű zombi, aki visszanéz! Zombi in da house - jó kis szám is lehetne belőle akár, ha valamelyik rapper venné a fáradtságot, hogy írjon egy slágert az anyáknak. Mit is kell ma csinálnom? Nem emlékszem…

Most visszafeküdjek még? Nem fekszem, inkább felkeltem őt is. Hátha akkor éjjel hagy majd aludni. És különben is, volna dolgunk. Csak energiám nincs. Azt se tudom, hogy vonszoljam el magam a konyháig, hogy csináljak egy teát magamnak. Vagy kávét, de rögtön duplát. Isten bizony, a szülés után sem éreztem magam ennyire roncsnak, mint most. Végérvényesen zombisodtam, azt hiszem.

És már ötletem sincs, mit csináljak. Már kipróbáltam majdnem mindent, ringatás, ének-mese, gyertyás romantikázás, éjszaka nincs villany, együtt alszunk, külön alszunk, a szobájában alszunk, még bőgni is hagytam egyszer, pedig iszonyatos volt hallgatni. Meddig fog ez még tartani? Meddig lehet bírni alvás nélkül, zombi üzemmódban? Mikor fogok összerogyni, mint akiből kifogyott az elem? Mikor fog már aludni legalább 4-5 órát egyhuzamban?

Ui.: Azóta már iskolás. Időnként úgy kell kiverni az ágyból reggel. És annak idején végül megoldottam. Már energiám is van, de a szemeim a mai napig karikásak. Lehet, hogy a zombi sosem tűnik el teljesen?

Minden baba, gyerek más és más, különböző igényekkel. Csak adjuk meg nekik amit kérnek és mindenki nyugodtabb lesz. Hosszútávon sem jó,ha sírni hagyjuk pl (tudom, itt nem hagyja senki sírni).Ez a nemzedék tele van kishitű, önbizalomhiányos emberekkel. Nem véletlen. Akkor az volt a "divat" hogy hagyjuk a kiságyba, majd megtanulja (hogy nincs értelme sírni). Ha csak mellettünk tud aludni miért kényszerítenénk külön? Egyszer egy 3 éves kisfiú szájából hangzott el a kérdés: "Anya! Ti nagyok vagytok és ketten együtt alszotok, én kicsi és mégis egyedül. Miért?" Nem jogos?? Eljön az idő mikor különvágynak majd, mert rájönnek, hogy kényelmesebb.

Nekem az segít ha beleképzelem a helyükbe magam. A fiammal másfél évig szenvedtünk. Nem volt ritka a 9 alkalommal való ébredés éjjelente. 18 hónapig bírtam. Azóta velünk alszik és imádjuk, hogy ott van. A kicsi a kiságyban mellettem. 3 hónapos, két foga már kibújt. Elaltatni 1-2 órába telik, pedig nagyon fáradt már estére a nappali fél órás alvásai miatt, éjjel egyszer ébred, de nem ritka, hogy 2 órát ébren vagyunk. Kimerült vagyok én is. 6-tól este 10-ig két gyereknek ugrálni. Napközben nekem sincs segítségem. Még néha sem!

De olyan hamar megnőnek, ringassuk, öleljük Őket most, mert most van rá a legnagyobb igényük!

(bocs a hosszúságért)

Jucus, mintha magunkrol olvasnek.Köszi a biztato szavakat. Azt hiszem r´nk fér,remélem igy lesz,ahogy irod. Az en lanyom ma ejjel is remekelt,igen ki voltam:-(

nagyon rossz terhesen:-((

Sziasztok!

Én egy 4 és fél éves kisfiú anyukája vagyok és azért írok ide Nektek, mert mi is átmentünk ezeken. Szóval, biztatni akarlak Benneteket, hogy van fény az alagút végén! ;-)

Mi minden elképzelhető módon kínlódtunk az alvással. Az első 3 hónapban a pocifájás okozott gondot, aztán a fogak indultak meg és jöttek az alvásgondok... Én is ringattam sokáig, aludtam az elején vele, mellette, aztán a kiságy mellet ücsörögtem, feküdtem órákat, őt simogatva, mesélve, dúdolva. Azután jött a nagyágy és az éjszakai kiabálás, hogy "anya, gyere át", aztán az átmászkálás éjjelente anyáék szobájába és az anyáékkal alvás. Most tartunk ott, hogy a saját szobájában alszik, csukott ajtónál reggelig, csak időnként jelenik, meg, hogy szomjas, pisilni kell, vagy egyéb.

Azt hittem, hogy örökké így fog ez menni, és sosem lesz már nyugodt éjszakai pihenés nálunk, de nem így van!!!

Eleinte a zene segített, most már a mese az elalvásban, de különösebb tippeket, vagy trükköket nem tudok adni.

Legyetek nagyon türelmesek, higgyétek el én tudom, milyen nehéz!

Nekem nagyon rossz volt, mivel a környezetemben senki nem küzdött ezzel a problémával és tudom, hogy sokat jelentenek a biztató szavak.

Szóval, kitartást kívánok minden küzdő anyukának, apukának!

Mi egy szobában vagyunk, majd nyáron akarjuk külön rakni a másik szobába, amit majd megcsinálunk neki. Én nem szoktam magam mellé venni, idáig egyszer volt rá példa, ugyanúgy mocorgott, persze kényelmesebb volt nekem, de nem akarom rá szoktatni, így se úgy se alszom akkor és inkább odamászkálok az ágyához. Bár most még ezt mondom, azt meglátjuk mi lesz később... :)

Eddig minden éjjel az ágyában alszik, még ha meg is ébred többször. Remélem nem szokik le róla :)

Köszönöm, aranyos vagy :)

Szokta néha pár percre a tv-t bambulni, de általában vagy a minimax megy vagy amikor snooker van akkor a eurosport, meg max a zenecsati, bár este a hiradót szoktam nézni, de utána általában fürdünk meg kicsit anya van, aztán eszünk és alvás van. Szóval napközben semmi olyat nem nézünk ha egyáltalán odanéz a tv-re, de szokott és olyankor megnyugtatja, pláne ha az a Szezám utca :)

Este ha alvásnál jobbra balra mozgatja a fejét az azért van, azt hallottam, mert a sok információt amit napközben kap ugye, pláne lenn a szabadban azt ha becsukja a szemét akkor próbálja feldolgozni, de ugye még nem tudja rendesen.

Sziasztok!

Az én fiam 3 éves és szinte minden éjjel felébred. Este oda kell feküdni mellé, kb. fél óra mire elalszik. A védőnő azt mondta, ez teljesen normális, félnek az egyedülléttől, azért kelnek éjjel és ez eltarthat akár 5 éves koráig is. :( Hát bíztató, februárban érkezik a kistesó, nem szeretnék két gyerekkel éjszakázni. Én is úgy tervezem, hogy beviszek egy matracot és ott fogok mellette aludni a földön, akkor talán nem ébred fel. Csak félek, hogy amikor etetem a picit, nem ébred-e fel a nagy. Vagy a nagyra ébred majd a kicsi? Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy lesz.

Amit én tudok,h a mozgásfejlödés okozhat nem alvást-amikor elkezd mászni és kb.8honapos korban megjelenik a szeparációs szorongás,amikor napközben pl.kiesel a baba látóköréböl és kétségbeesik,h hol vagy es sir. azt hiszi ott hagytad,nem érti meg az ok-okozati összefüggést,h visszajössz.Azt viszont kezdi kapisgalni,hmennyire függ töled.

3hónapos korban én a fogak megindulására gyanakodnék. Lehet,h még nem érzel semmit,de nalunk pl igy volt és 4honaposan biza már lehetett érezni és hamarost ki is bukt az also két fogacska.

A rossz álmok és elképzelt,akar nem valós félelmek késöbb jönnek olyan 2éves kor körül. NAgyon meg kell szürni,h mit lát a tv-ben,milyet mesét engedünk.

Sok eröt lányok és segitsünk egymasnak,ha tudunk,legalább beszéljük ki;-)!Már akkoris jobb egy kicsit.

Köszi a választ. Akkor igyekszem elfogadni aztán egyszer csak hátha változik. De akkor ez tarthat akár 1 évig is...

Meg a napokban szokta azt, hogy van, hogy sírva ébred szegény, pedig mindig felébred és mosolyog, de van, hogy szegény olyan hirtelen sír fel... pedig még nem jön a foga. Ez is a fejlődési ugrás? Vagy sűrűbben álmodik rosszat?

Sziasztok! Azért az már szerintem nem elfogadható ha egy hatéves nem alussza át az éjszakát, a védőnőnk nekünk azt mondta hogy ez két három éves korig normális, utána ki kell vizsgálni hogy mi okozza. Az én nagyobbik fiam négy lesz novemberben és három hósan már átaludta az éjszakát, egészen tizennégyhós koráig mintaalvó volt, azóta rémálom, éjszaka ugyan végig alszik, de este úgy kell ágybaimádkozni. Reggel meg kómás, amikor oviba kell menni, ehhez az is hozzátartozik, hogy az oviban van hogy három órát is hagyják aludni.....

Kisebbik fiam, születésétől a tesóval egy szobában van, tesó csak egyszer az első éjszaka kelt fel amikor sírt, meg nemrég szólt egyszer nekem hogy anya vedd már fel a Danit nem hallod hogy sír és aludt is tovább. Szóval Dani egy éves kora körül aludta át először az éjszakát előtte ötször, hatszor is kelt. Most másfél éves és csak akkor kel fel éjszaka ha fogzik, akkor kb. félórát fenn van, vagy óránként felsír és követeli hogy az ágya mellett álva várjam amíg visszaalszik.

Hát ez sajnos nálunk is így van. 8-9 -kor elmegy és este 9 körül ér haza, meg gyakran a szabadnapján is dolgozik itthon...

Jó reggelt mindenkinek ! :)

Jó reggelt!

Mi itthon vagyunk, de a párom kinn van Münchenben. Ott dolgozik. Elég nehéz így nélküle, bár anyu elég sűrűn jön és segít, pláne hétvégén, de apa nélkül kicsit nehezebben mennek a dolgok...

Mi szerintem nem tudunk kimenni, mert az elvisz egy csomó pénzt, meg hát még pici a lányzó, 3 hónapos, pedig most van 3 évem és kimehetnénk, de sajna nem megoldható.

most esett le,honnan is ismerös a neved:-))

hogy tetszik kint?