Félek a gyeremekvállalástól! (beszélgetős fórum)
"ez igenis a szülőn múlik"
nagyrészt igen, de a környezet és a saját énje is ad hozzá jócskán.
Valószínűleg nem értetted meg a hozzászólót. Ő arra céloz, hogy sokaknál tudat alatt azért okoz félelmet a gyermekvállalás, mert tulajdonképpen akkor Neked is jónak kell lenni, jó példát kell mutatni...
Ugyanis, ha nem teszed, akkor a gyermek is "rosszá" válik, mint "Te".
Az utóbbi mondat természetesen sarkított, tegye mindenki megfelelően a helyére, nem személyes célzásnak szántam senkinek, csak gondolkodnivalónak...
Szerintem is sokan hordoznak sérüléseket, torzult képet...
Ha komoly a gond, indulás szakemberhez, (persze jóhoz), és minél gyorsabban rendbetenni a lelki-pszichés életet... Mielőtt mást is megnyomorít saját maga mellett...
Hogy személyes kényelmetlenségeink származnak a dologból. Mert önzők vagyunk.
(nem a magam nevében mondom)
Pl a páromnak példa sem volt, mert a dédije nevelte...páromat pl elhagyták a szülei...lehet párom ez miatt fél valamitől?
Talán gyermekként..érte valami...véleményem szerint pl az én párom a kudarctól fél...hogy esetleg nem jó apa lenne..
Örülök, hogy végre egy férfi indított erről fórumot...én is indítottam..
ha szeret a párom, miért nem akar gyereket cimmel..
te hány éves vagy?
A párom 35...azt mondja szeret de fél a jövőtől...hiába van lakásunk neki ez nem elég...
Párom sem az anyagiaktól fél...de akkor mégis mitől féltek?
Akkor a többi meg megoldódik, menni fog. Úgy vagyunk programozva, nyugi.
Ti pasik meg szuper szerkezetek vagytok, csak higgyétek is el magatokról ezt, és nem valami ál-beképzeltségben vezessétek le a gőzt!
Elsősorban az otthoni példa számít, még ha ez egy 15-18 éves kamaszon nem is igen látszik. Aztán 20-25 éves korukra olyanok lesznek (általában), mint a szülők...
No ezért felelősség ez. Ettől én is félek, de ez tart egyben kordában is...
Szia Jégbe zárt!
Mitől félsz a saját gyermektől, vagy az ismerősöd gyermekeitől?
A sajátodat valamennyire tudod alakítani, nevelni, akit meg kapsz...hát az már olyan, amilyen. Én úgy gondolom most, hogy az ismerősöd gyermekei (akiről előző fórumodban lehetett olvasni) vette el a kedves az egésztől.
Nem szabad kijelenteni, hogy ezek a mai fiatalok, Te is 29 éves vagy, és akkor a mai fiatal.
Minden kornak megvannak a maga fiataljai és azért a többség felelősségteljes szülővé válik. Harminc évvel ezelőtt elszörnyedtek volna az emberek, ha megtudják, hogy az orvosuk kint csápol szigeten, és most hány diplomás bulizik kint.
Az emberek mindig féltették és félteni is fogják a gyermekeiket, ilyen alapon akkor nem lenne aki merne gyermeket vállalni, mert beteg lehet, bánthatják,tettel és szóval bánthatja ő a szüleit.
az jó, hogy előre átgondolod, de csak a rosszra gondolni nem szabad.
Bocs, mert már eddig is nagyon hosszú voltam, csak a lényeget nem írtam...
A gyereknek meg nem kell a nagy flanc, ilyen-olyan tanfolyam, akármi. Némi szabályokkal tarkított játéktér kell, meg szülő, akit lát néhanapján, aki lérhető számára. Mi a tanfolyamokat tudatosan szűkre vettük, a gyerekek mégis mindenütt a legjobbak között vannak, de általában "a legjobbak". Speciális eseteket leszámítva semmi sem ezen múlik...
A kettesben töltött idő meg igenis jár a szülőknek is! Csak egészségesen önzően!
Kedves! Ez jó.
Akkor már tudod, hogy van némi felelősséged.
Mindannyian mások vagyunk, mások az anyagi lehetőségeink. Mi mai felfogás szerint "semmire" vállaltuk a gyerekeket. Ma már arra is rájöttem, hogy ez nekünk ment, de sokan vannak, akiket ez annyira flusztrálna, hogy nem lenne nekik jó.
Viszont arra is rájöttem, hogy mindenkinek - akármilyen helyzetben van is - el kell gondolkoznia azon, hogy mik a vágyai, és azon is, hogy mi az igazán fontos számára. Meg persze azon is, hogy mi a realáitás. És utána ezeket összhangba kell hozni. Ez manapság a gyakorlatban azt jelenti, hogy lejjebb kell adni az igényeket. El kell aznon gondolkodni, hogy valóban életbevágóan fontos-e nekem a vasalt ing, a tunéziai nyaralás, az autó, a heti fodrászhozjárás, meg ezek... (És nem csak a pénz miatt, hanem eleve azért, mert tulajdonképpen ezeknek a rabszolgái vagyunk, és mert sokszor ezek foglalják el azokat a szegmenseit szívünknek, ahol talán valaki másnak a helye van.)
Elég büszke csaj vagyok, és szerettem mindenben a legjobb lenni. Ma meg már jót nevetek azokon, akik csak egy háromgyerekes lepukkant nőnek néznek a tökéletesre festett körmeik, meg hajtincseik mögül. Tényleg élvezem. Ők nem tudják, hogy...
Ugyanezt láttam a férjemen, hogy ő a nagy vagesz motoros srác rettentő büszkén motorozik a fiával, és már nem is fontos, milyen a ló alatta...
Másrészt, ha szabadfajta lélek vagy, olyan nőnek csinálj gyereket, aki nem zár be. Én gyakorlatilag egyedül nevelem a három gyereket, de nem akarok a "vadmotoros" férjemből kispolgárt csinálni, aki 4-5-ig gyereket fürdet, mert borulna az egyensúly. Cserébe imádó, hűséges pasi jön haza, aki a lehetőségekhez mérten kiegyensúlyozott. Viszont nem minden nő alkalmas erre a feladatra. (Én meg mondjuk arra nem lennék alkalmas, hogy részeges, csajozós férjnek falazzak...) Ja, meg persze olyan legyen a nő, akinek jók azok az anyagi körülmények, amik vannak, és jó gazdasszony... (Még ha ez ma hülyén hangzik is)
Szóval nem könnyű ez a dolog, de hagyjad a szívedet, ösztöneidet is működni...
:D
Lehet,hogy félelemből engednek sokan rájuk mindent,következetlenek,és nem tanítják Őket felelősségvállalásra,,tisztességre..stb.