Nem értem! (beszélgetős fórum)
Nem feltétlen tudatosan, de lehet, hogy kicsit jobban kedveled a kelleténél. Volt egy ilyen áthallás a szövegben, főleg, hogy a nagy családi barátságban "anya" meg se lett említve.
Látod, másnak is eszébe jutott, ne kapd fel a vizet, inkább talán gondolkozz rajta, lehet-e ilyesmi a háttérben (túlzott ragaszkodás a sráchoz).
Én még nem voltam ilyen helyzetben sajnos..bár én is így éreznék valaki(k)iránt..
Lényeg,hogy kötődsz nagyon hozzájuk,talán inkább a gyerkőc akit jobban fogsz hiányolni,hisz anya vagy..
tarthatjátok még a kapcsolatot,te életed pedig zajlik tovább..biztos,jönnek még mások is az életedbe..talán szülsz még egy gyerkőcöt is,akkor úgyis a kiscsaládodra fóksuzálsz,és jobban fogod bírni a barátaid hiányát..
Vannak barátaink, persze, de olyanok akikkel teljesen megbízunk és megbeszélünk velük sok mindent csak ők vannak.
a többieknek is persze elmondunk dolgokat de ők az egyetlenek akik ennyire közel állnak hozzánk.
Erre igazán csak te tudod a választ.
Az emberek jönnek-mennek az életünkben.
Van, aki a szomszédban él, a másik a föld másik oldalán.
gondolod?
de mi nem érzünk egymás iránt barátságon kívül semmit!
igen, tisztába vagyok vele hogy az ők életük, ezt én is mondtam nekik hogy barátságból nem lehet megélni, tiszteletben tartom, hisz mást nem tehetek..
végül is én arra lettem volna kíváncsi hogy szerintetek miért ilyen nehéz az elválás...
Most ebből miért kell ezt kihozni hogy rá vagy állva a srácra?
Nekem is van saját férjem, kisfiam!! mivel a természete teljesen hasonlít az egyik gyerek korom beli barátoméra..már rögtön kombinálni kell, hogy biztos rá hajtok...
Az ő életük, az ő családjuk, az ő döntésük.
A barát akkor jön, amikor mindenki más elmegy.
A barátság ajándék, nem lehet követelni, kényszeríteni. És leírtad a lényeget: emlékeztetnek a múltra...
Éld a saját életedet, és ne vetítsd ki rájuk a tiédet. Az élet megy tovább.
Van egy nagyon kedves család, kb 6 hónapja ismertük meg egymást, és nagyon jó barátok lettünk e rövid idő alatt.
Már kb 2 hónapja mondogatják, hogy lehet vissza mennek Pestre mert ahol most dolgozik a srác keveset keres és ez nem elég nekik.
Ma beszéltünk és mondta a srác hogy ha meg tudják oldani valószínű nem soká el fognak költözni.
Nekem ez nagyon rossz!!! nagyon jó barátok lettünk és ha csak arra gondolok hogy elmennek a síró görcs rám jön...
nem rég született egy kislányuk akit imádok, ráadásul a srác természetre nagyon hasonlít egy gyermek kori nagyon jó barátomra, akivel megszakadt e kapcsolatom mert ő és én is más suliba mentünk tanulni... mások lettek a baráti kapcsolataink...
Nem értem miért viselem ilyen nehezen annak a gondolatát hogy elmennek és elveszítem őket????
Valaki????