Babák/gyerekek anno és ma (beszélgetős fórum)

Teljesen egyetértek.

Csak annyit írtam az előbb, hogy a baj talán már a mostani szülők szüleinek a generációjánál elkezdődhetett, hiszen máskülömben a mostani szülők mitől lettek volna ilyenek, amilyenek...

Hát,hogy hol csúsztak el?Szerintem jobban a mi generációnknál.Azért régen volt egy alapvető tisztelet amit elvártak a gyerekektől mind a szülők,és minden felnőtt felé,sőt egymás felé is.A mostani szülők nagy része magasról tesz erre.

Most a gyerekek már csak a jogaikat ismerik,hogy kötelességeik is lennének,azt nem nevelik beléjük,sem felelősségtudatot.Amikor mi gyerekek voltunk,elképzelhetetlen volt nem tisztelni a tanárokat másokat,ma már ha a gyereknek úgy tetszik pofon is vághatja.És van szülő aki ezekért a dolgokért nem a gyerekét regulázza meg,hanem még ő is bemegy az iskolába,és nekiesik a tanárnak.Szerintem egyik véglet sem jó,mert persze amikor túlzott hatalmuk volt az sem volt egészen fair,de ami most meg,hát az meg szégyen.És a szülők szégyene az ennyire neveletlen gyerek,akik sajnos a családjukból hozzák ezt.A fiam egyik osztálytársától az utolsó sulis héten egy 6 mm-es berettát vettek el.Töltve volt.Még az volt a szerencse,hogy villogott az osztálytársaknak,a gyerekek meg szóltak az osztályfőnöknek,aki értesítette a rendőrséget.Hát hova tart akkor szerintetek a mostani fiatalság?És ezek között a gyerekek között is sok az értelmes,csak nem megfelelő a családi háttér,a neveltetésük.Sok él rendezetlen körülmények között,a családját családnak sem lehet nevezni,és sok köztük a túlkényeztetett újgazdag gyerek,akik pénzzel vannak kifizetve,mert a szülőknek mindenre van idejük,csak a gyerekükre nincs.Régebben volt egy egyensúly,a család és a munka között.Ma már sokaknál nincs.És felelősebben vállaltak gyerekeket mint ma.

Haja, csibészek hogyne lettek volna.

Csak a csibészség, meg a mai mentalitás között van valahogy egy határvonal, amit nem tudnék megfogalmazni, de érzem, hogy van. Talán istentelenségnek, anarchiának nevezném, de nyilván ez se pontos...

Azért azt ne felejtsd el, hogy a mai (szidott)anyukákat még a régi világbeli nagycsaládból származók nevelték fel. Akkor hol is csúsztak el az értékek? Az, hogy nem ma, az biztos..

Igen, nagyon sokat dolgoztak régen, de az igények is mások voltak. Nem hiszem, hogy a mai anyukák nem csinálnának semmit, inkább az a baj, hogy olyan mókuskerékebe szállnak be, amibe nem kéne... Tőlem mindenki kérdezi, hogy mindent megvettem e sulikezdésre. Én meg kérdem vissza, hogy mi mindent? Igen, a könyveket, meg a füzeteket. Más mi kell a sulihoz? Táska maradt tőlem vagy 5, ugyanúgy tolltartó is. Eleve nem vittem olyan suliba, ahova extra tesicucc, vagy bármi extra kéne. Nem szállok be a kerékbe... De van olyan dolog, ahol ezt nem tudod elkerülni... Ha pl. az ovi kéri, hogy vidd ilyen-olyan mozgás-akármire, terápiára, akármire... Aztán meg kiderült, hogy nem is az a probléma, amire gondoltak... Ha nem megyek utána, hordhattam volna évekig sok pénzért feleslegesen akárhova..

Meg még ugye tanulok nyelvet, járok szakmai továbbképzésekre, intézem a férjem céges dolgait. Ilyenekkel tuti nem kellett 100 évvel ezelőtt foglalkozni. Akkor volt a kenyérsütés...

Más volt de az igaz, hogy sokszor erőt merítek abból, hogy ők mennyit bírtak..

Az biztos, hogy az idő sok mindent megszépít:)

De én pl világosan emlékszem, hogy a fiam (24 éves) mennyit sírt éjszakánként, főleg, ha megérezte, hogy hozzáér a popója a kiságyhoz. Jobban szeretett ölben lenni. Az evés külön műsor volt... Azért szépen megnőtt. Nem volt még ennyire elterjedve a nadrágpelenka, úgyhogy ügyesen szobatisztává varázsoltam.:)

A legkisebbem (18 éves) szinte soha sem sírt, ő volt az eszik-alszik mintababa. Én magam csodálkoztam rajta a legjobban. Ő lett legkésőbb szobatiszta a három gyerekem közül.

Bizony! Ez nagyon igaz!

Hát persze hogy nem engedem el az 5 évest a boltba. Ilyen agresszív világban? Soha többet nem látnám a gyönyörű kislányom.

Ha már tanárok: az akkori tanárok is mások voltak, a stresszt nem az ártatlan diákokon verték le. Pl volt az osztályunkban egy adag "rossz" gyerek..na kik voltak büntetésben? Hát mi, jól viselkedők. Értsétek úgy hogy ideges volt a tanár 2 diákra, berótt mindenkinek egy egyest, ezzel rontva a kitűnő átlagom és úgy üvöltözött többek közt velem is mint akit a s.ggéből húztak ki. A mostani tanárok sem ugyanazok már. Régen mindkét fél részéről meg volt a tisztelet.

Azt hiszem nagyon sokat számítanak az egyéni tényezők, de tagadhatatlan, más világban élünk most, mint 25 éve.

Azzal is egyet értek, hogy az idő mindent megszépít :)). Én pl már most nem emlékszem rá szinte, mi volt a kisfiam születése utáni hetekben, holott még csak négy hónapos.

Én azt vallom, egy kisbabának ki kell elégíteni az igényeit, a nagyobbacskákkal pedig muszáj következetesnek lenni. Anyósom tanítónő, és amiket mesél... Elborzasztó. Emlékszem, miután elballagtam nyolcadikból, addig elképzelhetetlen dolgokat kezdtek el művelni az utánunk soron következők. Cigi a suli udvaron. Nonszensz.

Azt viszont nem tudom elhinni, hogy a mostani csecsemők mondjuk többet sírnának...Ha viszont mégis így van, ennek egy oka lehet: a stressz :(

25-30 év valóban szépít. A kínlódós éjszakákra, nem evésekre már nem is emlékeznek. Persze ez így van jól.

Viszont nem azonosak a feltételek: Gondoljatok csak bele, hogy pl. 2 óra hossza alatt akkor mennyi információ áramlott ki és be, és mennyi áramlik ma.. Akkor ha telefonálni akartunk, fogtuk a kétforintost, lesétáltunk a sarokra.. Nagyiékhoz még nem is lehetett telefonálni, egy segélyhívó készülék volt. És mégis ott mertek hagyni, nem féltek, és cserébe nem is volt soha semmi bajunk a tyúxar kellős közepén se.. Pedig csak 25 éve volt.

Ne csodálja senki, hogy ma kicsit mások vagyunk, más az értékrend, meg minden.

Meg a szülői, meg a nagyszülői "kötelesség" más. Anyámék pl. nekünk megkövetelték, hogy 8-kor ágyban legyünk, nem nézhettünk krimit, stb... Most meg ők engednek meg mindent a gyerekeknek. Igaz nem örükök, de ha belegondolok, hogy én is mindenre befűztem a nagyit... Még a pasimat (későbbi férjemet) is ő rejtegette, amikor anyámék még tiltottak tőle...

Az is igaz, hogy az én gyerekeim minden nevelés ellenére is "rosszabbak" mint mi voltunk. Ők szó nélkül tönkretesznek valamit, szemtelenebbek, és valahogy nem tartanak tőlünk annyira, mint mi anno a szülőktől... Viszont mi 5-6 évesen le voltunk küldve a sarki közértbe egy kenyérért, ma persze ez elképzelhetetlen...

Ki tudja. Minden generáció azt hiszi, hogy tapasztaltabb az utána jövőnél, és okosabb az előzőnél..

Na meg a fene nagy gyermeki és szülői jogok! A kötelességekről viszont senki nem beszél.

Ebbe nem is bonyolódok bele, mert mindig fölhúzom magam, és a végén úgy tűnhet, hogy rátok haragszom :DDD

Így van, nem mindegy, mekkora a gyerek. Alapjában véve olyanok, mint mi voltunk kiskorunkban. De hogy mivé válnak, az elsősorban rajtunk, szülőkön múlik. Én is agresszív és hisztis lennék, ha úgy szólnának hozzám, mint azt néhány "anyuka" teszi az utcán, üzletben, és ebből kiindulva el se merem képzelni, mi lehet otthon :(

És én azt is bevallom, hogy a szüleim sokkal jobb szülők nálam.

Egyet értek veled ! Szerintem az sem mindegy, mekkora gyerekekről beszélünk. Mert a nagyobbak igenis mások mint mi voltunk. Hol jutott nekünk eszünkbe kisiskolásként az, hogy az iskolába bevisszük az alkoholt és berugunk? Vagy hol ütöttük, vertük egymást gyereknek? Mert sajna ma sok helyen ez megy, agresszívebbek a gyerekek, mert rossz hatással vannak rájuk a tv-ben lévő agresszív mesék, az internet. Másrészről meg mikor mi gyerekek voltunk leültek velünk a szülők tanulni, ma már ez nem így megy. Sok szülő nem is foglalkozik a gyerekével, azért van ez a sok agresszív, nemtörődöm gyerek. Inkább bekapcsolja már kis korában a tv-t, addig is elvan a gyerek, ahelyett, hogy leülne vele mondókázni, tanítgatni. Szerintem is mások ezek a gyerekek mint amilyenek mi voltunk, egyre rosszabbak. És nem általánosítok, hanem azokról beszélek, akik tényleg ilyenek. Rohanó világot élünk, és sajnos sok olyan szül gyereket akinek nem kellene. Mert nem foglalkoznak velük és ez idáig fajul. Ezeket látva próbálom meg másként nevelni a lányom, aki még igaz kicsi, de nevelni már kell :)

Másrészről az jut még eszembe, hogy régen azért volt ám vas szigor. Ma már mi van? Ha csak csúnyán néz a pedagógus a gyerekre, már apuka anyuka rohan be az iskolába számon kérni, vagy éppen feljelentgetni. Márpedig amíg a gyerekem iskolába, vagy óvodába jár, addig igenis a pedagógusé a felelősség. CSak sajna ezt sok iq bajnok nem így látja.

Az idő megszépíti a múltat. Plusz gyerekfüggő. Anyum mondta én iszonyat jó baba voltam, effektíve aludtam egész nap meg el voltam egyedül, ellenben húgom egész nap vonyított, pedig csak 2 év van köztünk.

Hazudnak az ilyen vénasszonyok :)

20-30 ÉV Megszépíti ám a múltat :)

az én nagyobbik fiam 2,5 éves hihetetlen sírós volt, de már alig emlékszem rá hogy mindig sírt...

sőt szinte már csak arra emlékszem milyen jó volt babának, mert most kis ördög...

de mindig van aki emlékeztet rá bizony mindennap órákon át tudott sírni...

szóval anno mi sem voltunk jobbak, csak ezt az anyáink már elfelejtették és csak a jóra emlékszenek.

amúgy az én anyukám szerint is nem voltak ilyenek régen a gyerekek :)

mi 4en vagyunk tesók, biztos rosszak voltunk :)

Bezzeg az én időben! :)))

Szerintem mi sem voltunk jobbak a gyerekeinknél. Viszont én azt tapasztalom, hogy a mai gyerekek később érnek. Később lesznek szobatiszták, önállóak meg úgy általában éretlenebbnek tűnnek a koruknál. Vagy csak én látom így?

ez szerintem pont ugyanolyan általánosítás mint sok "akkor és ma" szituáció. :)

de az igaz hogy énnemvoltamsíróós :)

kötelező volt a 3 óránkénti etetés és a hagyjuk sírni elv

ezek után már be se vallották,ha mégis bömbölt,mert könnyen megkapták,hogy nem elég jól nevelt a csöpp