A barátok mindig lemorzsolódnak idővel? (beszélgetős fórum)

húde utálom ezt! Az ellenséget minek közel engedni? Tisztára tönkreteszi az életem.... Sőt!

Ellenséget minél távolabb!!

Bölcs tanács:

"Tartsd közel magadhoz a barátaidat,

De az ellnséged MÉG közelebb!!"

Nekem is jópár barátnőm tűnt már el az évek során (költözés, új munkahely), de mindig lett új és most például két gyerekkori barátnőmmel jöttünk újra össze családostul. Nálam, ha megszűnt, lazult egy barátság, mert esetleg kisgyerekkel otthon maradtam, a barátnőm pedig még javában szórakozni járt, semmi gond nem volt, nem haragudtam, bármikor tárt karokkal fogadom és mindig öröm a találkozás, mégha ritka is.

DE kb. egy éve a baráti társaságban az egyik barátnő (a híres négyes fogatunkból :-)féltékenykedni kezdett ránk, mert a férje megdicsért valamelyikünket egyik alkalommal, hogy csinos az új frizurája/jól áll, hogy lefogyott/csinos ez a ruha... De egy 20 éves barátságba (mindenkinek két-három gyereke van) ennyi szerintem belefér. Azóta a "csajtól" elképesztő dolgokat hallunk egymásról, csupa csupa hazugságot, és a többiek sem értik, hogy mi baja van, miért áskálódik. Mondom, SOHA nem volt ilyen gond ebben a társaságban. Talán létezik női "kapuzárási pánik"!? Mindegy...

a lényeg, hogy egy barátságnak nem így kellene, hogy vége legyen :-(

Szió :)

Nekem van jó és rossz példa is. Van aki lemorzsolódott de van egy aki 20 éve barátnőm és akármi van mindig megtaláljuk a módját hogy tartsuk a kapcsolatot. voltak jó és rossz meg semleges időszakok na de kinél nem. :)

Van egy másik barátnőm aki most külföldön dolgozik de ettől függetlenül nem tévesztjük egymást szem elől.

jól teszed, egész biztosan örülni fog:)

Majd megírod, hogy sikerült?

Testvérem voltál.

Láttad a vesztem is.

Meztelen arcom.

Mint én.

Elmúlni most már,

Vagy elveszni – nem hagyom.

Semmilyen kincsért,

Soha, semmilyen oldalon.

Se a felhőkön innen,

Sem túl.

Hova készülünk, nem tudom.

Bármit tanulunk-e, nem tudom.

Rám akkor is számíts. Bármi van.

Ha összezavarva létezünk.

Ha magunk szédülünk ellenünk.

Engem akkor is hívhatsz bárhogyan.

Bárhogyan. /Omen/

Bocsi, hogy más fórumában írom le ezt, de valamennyire idetartozik.

Nekem, általános iskolában volt egy nagyon jó barátnőm. A középiskolát már máshol folytattuk mindketten. Elköltöztek, én férjhez mentem, és azóta nem tudok róla semmit. Nagyon sokszor gondolok rá, de dilemmában vagyok, és talán félek is, hogy milyen lenne, ha újra találkoznánk. Szerintetek érdemes lenne megkeresni őt?

Ez nagyon ritka! És ezt hívják BARÁTSÁGNAK! IGAZ BARÁTSÁGNAK! Sajnos, manapság nagyon kevesen vagyunk, akik büszkélkedhetnek ilyen baráttal...

Nagyon szerencsés fiad van, hogy ilyen barátra lelt. Tudom, mert én is ráleltem! :) Kívánom őrizzék meg a barátságukat egy életre. :)

Én 1997 ben ismertem meg az akkori legjobb barátnőmet!Új helyre költöztünk,és csak 1 ház választott el minket!Az iskolában osztálytársak is voltunk!Nagyon jól megvoltunk,mindig kitartottunk egymás mellett,segítettük egymás nyomorán.

2008 ig tartott!Én akkor albérletbe kényszerültem,viszont feljárt egy darabig hozzám az albiba.Meghívott az esküvőjére,de sem meghívó,sem telefon,semmi...már kinéztük nekem a ruhát is,mikor azt mondta,ezt nem vehetem fel,mert szebb leszek mint ő!Én azt hittem viccel,de nem viccelt!Megsértődött,és azt mondta ne menjek!Itt ért véget a mi barátságunk!

Múlt héten rákiabáltam a városban,de még csak oda sem jött!erről ennyit!