Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Missed ab

Kategóriák: Összes cikk » Babák & mamák » Terhesség » Komplikációk, Baba elvesztése


Évek óta vágytam már babára, de valahogy sosem volt megfelelő az időzítés. Vagy albérletben laktunk, vagy a munka és az iskola mellett nem fért volna bele a képbe. Valami ok mindig volt, amiért halogattuk. Több mint egy évvel ezelőtt végre mind a ketten úgy ítéltük meg, hogy most már bele merünk vágni.

Missed ab Teltek a hónapok, semmi nem történt a sok negatív teszten kívül. Idén tavasszal megelégeltem és elmentem orvoshoz. Vérvétel, ultrahang, stb. Sajnos az eredményeim nem lettek tökéletesek. Az orvos egyből fel is írt egy adag clostit. Megbeszéltük, hogy a következő mensinél elkezdem szedni.

Vártam, várakoztam, csak nem akart megjönni. Egyik reggel azzal a gondolattal keltem, hogy ha már van otthon egy tesztem, csak megcsinálom már, bár úgyis negatív lesz. És csodák csodájára, életem első pozitív tesztjével találtam szemben magam. Mit ne mondjak, volt öröm. Következő héten el is kocogtam a dokimhoz és újságoltam nagy örömmel mi a helyzet. Ultrahangon is lehetett már látni, meg volt a boldogság, hogy még gyógyszer sem kellett. Pár nappal később viszont elkezdtem barnázni.

Azonnal mentünk az ügyeletre. Megvizsgáltak, minden oké volt, csak lehetséges, hogy alacsony a progeszteron szintem, ezért írt is fel. Két hét múlva visszamentem a dokimhoz, megvizsgált, minden rendben volt, volt szívhang. Írt még fel utrogestant és egy hónap múlva találkozunk.

Gyorsan el is ment ez a pár hét, igaz, sokat hánytam, meg elég sokat görcsöltem, de a barnázás elmúlt, így én is megnyugodtam. 11 hetesen nagy remények közepette mentünk a párommal a következő ultrahangra, hogy már biztos kisbaba alakja lesz, nem csak egy paca. Ahogy elkezdődött a vizsgálat, láttam a monitoron, hogy valami nagyon nincs rendben. És amikor az orvos benyögte, hogy hát baj van, nincs szívhang, összeomlott a kis világom. Másnap mentünk a kórházba műszeres befejezésre. Életem legrosszabb pár napján vagyok túl. Szerencsére a párom mindenben támogat.

Igazából nem is csak szomorúságot érzek, hanem mérhetetlen dühöt és haragot, hogy miért pont velem történik ez. Amikor úgy vigyáztam rá. Nem dohányzok, nem iszok, még a kávéról is lemondtam, más meg magasról tesz rá, hogy terhes vagy nem is akar gyereket és egészséges babája születik. Ez az, ami nem fér bele a fejembe. Tudom, hogy sokan még rosszabb helyzetben vannak. Innen kívánom nekik a sikeres és boldog babavárást. Köszönöm, hogy kiírhattam a bánatomat és hogy elolvassátok.



A cikket írta: Audrey89, 2017-08-26 09:08 (utoljára módosítva: 2017-08-26 09:53)





Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten